Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-12-05 / 48. szám

8 , SZEKSZÁRDI V4SARNAP 1993. DECEMBER 5. Napjainkban egyre több a dyslexiás gyermek. Erről a „betegségről" azt tudjuk, hogy az olvasási és írási zavarok összefoglaló neve, s következményeként az egyébként ép értelmű gyermek az első iskolai év végére nem képes elsajátítani az olvasás tudományát. De hogy ez ilyen sommásan mennyire nem igaz, arra bizonyíték a gyakorló iskola 1/c osztálya. Az osztály tanítónőjével, Dombainé Hegedűs Erzsébettel, Rajkóné Kiss Ágnes logopédussal és az iskola igazgatónőjével, Cserhátiné Ács Adriennel beszélgettem a dyslexiások problémáiról. dekében foglalkozni lehet és kell velük. Adrienn: A főiskola mellett az önkormányzat is támogatta az elképzelést. Rendelkezésre bocsátotta az osztállyal foglalkozó egyik pedagógus bérét, s a dologi kiadásokhoz is hozzájárult. A régi, rossz beidegződések azonban itt is munkáltak, néhányan azt hitték, hogy „gyogyós" osztályt akarunk idehozni. Sajnos, az érintett szülők sem tudták, miért jó lehetőség ez a gyermekük számára, s információk hiányában bennük is erősen élt a negatív megkülönböztetéstől, a megbélyegzéstől való félelem. - Milyen jelekből ismerhető fel a veszélyeztetettség? Ágnes: Biztos módszereink vannak a probléma felismerésére. A helyes olvasás egyik feltétele a helyes beszéd, a beszédhibás gyerek tehát eleve hátránnyal indul. Ezenkívül valamilyen részképesség-probléma, pl. a térbeli tájékozódás zavara, a gyors felejtés, a szegényes szókincs, a tartós figyelem és az érdeklődés hiánya mind figyelmeztető jel lehet, főként akkor, ha egy magas intelligenciaszinthez társul az alacsony teljesítmény. „Te olvasod is és érted is?" - Milyen módszerrel nevelik-oktatják az osztály tíz kis tanulóját? Erzsébet: A Meixner Ildikó-féle dyslexiamegelöző módszerrel dolgozunk. Ennek lényege, hogy a homogén gátlás, a kioltás elkerülése érdekében az összes téveszthető betűt, pl. o-ö, m-n, d-t, f-v, időben egymástól távol tanítjuk. Az írástanítást hat héttel késleltetjük, ezalatt íráselemeket gyakoroltatunk, de betűket nem. Január végére így is befejezzük a betűtanítást. A térbeli tájékozódás, az irányok gyakoroltatása, rögzítése legalább négy hónapig folyamatosan tart. Kezdettől figyelünk a szókincs fejlesztésére, s az első perctől fogva játékosan gyakoroltatjuk a szótagolást is. Az értelmes olvasás bizonyítéka, hogy a gyerek mondatba tudja-e foglalni az olvasott szót. Nálunk mindig sikeres a mondatalkotás. • Ágnes: A módszer egyébként nem új, a logopédusok húsz éve használják, csak nem ilyen osztálykeretben. Normál értelmű, beszédhibás gyerekeknek készült. Ezek a gyerekek is ilyenek, okosak, értelmesek, csak más módszerrel kell elkezdeni a tanításukat. Ilyen kis osztálylétszámmal van értelme, így a problémájukra szabott egyéni feladatokkal tudjuk ellátni, s napi sikerélményekhez jutta a gyerekeket. Heti óraszán ugyanannyi, mint más első osztályokban, de délutánonként heti hat logopédiai órájuk is van. Ezek egyéni vagy csoportos foglalkozások. Ekkor én megtanítom egy-egy hang helyes kiejtését, mielőtt még a betűt tanulják. Nagyon fontos, hogy amikor izoláltan már megvan a hang, akkor Erzsike a gyerekek spontán beszédében mindig következetesen kijavíttatja a rossz kiejtést. Sajnos, sok tanítónő elsiklik a beszédhibák mellett, időhiány miatt vagy mondván: ez a logopédusra tartozik. A dyslexiára visszatérve: nagyon fontos a megelőzés, mert ha kialakul, olyan messzire nyúló következménye lehet, hogy pl. a fa gyereknek a szülő felolvassa al két, s közben kislánya rácsodálkozik: „anyu, te egyszerre olvasod is és érted is?". A dyslexiás gyereknek olyan nehézséget okoz az olvasás technikája, hogy a szöveg értelmére nem tud közben odafigyelni. Az írás-olvasás tanítás időszakára szól - Ez a módszer csak az írás-olvasás tanításának időszakára, az első iskolaévre szól. Nem okoz majd törést, ha a gyerekek új közösségbe, új pedagógushoz, más gyerekek közé kerülnek? Erzsébet: Ebben a korban két hét alatt megszokja a gyerek az új tanítónőt. Egyébként őket most is sokan tanítjuk, hisz' a két tanítónő és a logopédus mellett más tanítja az idegen nyelvet, más az éneket, technikát, matematikát és hozMásodik osztályba léphet... „Növeli, ki elfedi a bajt" - Sokan nem ismerik fel, mások talán el sem hiszik vagy szégyellik, hogy gyermekükkel valami baj van. Milyen előzményei voltak egy ilyen kis létszámú, nem a megszokott módszerekkel dolgozó osztály beindításának, s hogyan fogadták a szülők ezt a lehetőséget? Ágnes: Nagyon gyakoriak napjainkban a nyelvi nehézségek. Sajnos, már az óvodába is csökkent beszédkészséggel érkeznek a gyerekek. A logopédusok hatáskörébe tartozik a beszédhibás és a várhatóan olvasászavaros gyermekek kiszűrése és a velük való foglalkozás, de nem lehet mindez csak a mi feladatunk. Először egy óvodában szerettünk volna beszédhibás és/ vagy valamilyen más részképesség-problémával küzdő gyerekekből álló csoportot alakítani. Miután az óvodák elzárkóztak, a főiskola főigazgatóját kerestük meg. A hallgatóknak akartuk megtanítani azokat a módszereket, amelyekkel a veszélyeztetett gyerekek kiszűrhetők, s ahogyan felzárkóztatásuk ér-