Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-11-28 / 47. szám

12 „ SZEKSZÁRDI VASAKNAP 1993. NOVEMBER 28. Kulissza Még a fele sem zajlott le az új rendszerű egycsoportos (16 csa­pattal) élvonalbeli női kézilabda­bajnokságnak, de máris nagy a vita a jelenlegi - kicsit hígított - válto­zat ellen. A szövetségi és klubber­kekben egyaránt. Az ok: a csapatok közötti vég­eredményekben is gyakorta kife­jezésre jutó tudáskülönbség. Nos eme nyilvánvaló tény nem arra sarkallja a szövetséget, hogy - a problémát mintegy szőnyeg alá söpörve - kiossza a kézilabda vá­rosa kitüntető címeket, hanem: védeni, levédeni szeretné azt a cé­gért, amit NB I-nek hívnak. Amíg a kosarasok - szponzori pénzeket, állami támogatást mintegyjobban kiaknázandó - kiárusítják a cégért, minekután immáron 28(ü!) csapat mondhatja magát NB l-esnek, ad­dig a női kézilabdás reformerek azt hangoztatják, sok(k) a 16, a kö­vetkező pontvadászat (1994-95) végére rövidüljön néggyel a me­zőny. A reformerek és az „új konzer­vatívok" küzdelme a következő évben szövetségben, ligában foly­tatódik. Minekután az sem kizárt: salamoni döntés születik. Ha egy valamire való menedzser össze­hozná a kézilabda Szuper Ligát, kosarasoknál és a röplabdásoknál bevált, itt miért ne!... - akkor min­denki jól járna - s maradna min­den a régiben... Kispályás focicsemege Pakson! A távolabbi múlt tapasztalata, hogy nagy a közönségigény a decemberi és a januári holtidényben labdarúgó terem­tornákra. Mára mégis eltűntek... Azon egyszerű oknál fogva, hogy a státusá­ban profi klubok ilyen-olyan rendű­rangú vezetői megtiltották aranylá­búiknak, hogy a parketten villogjanak. Stikában azért eddig is mentek (lásd: Dankó-kupa)... A Szekszárdon is ilyen­olyan minőségében is megfordult Les­kó László által jegyzett Popeye Bt. a je­lekből ítélve frontáttörést kísérel meg. December 10-11-én nagyszabású te­remtorna színhelye a paksi ESZI sport­csarnoka. A Stadler-kupa (igen, jól sej­tik, az NB Il-es Kiskőrös nagy álmokat szövögető, sokszoros milliomos szponzoráról, Stadler úrról van szó) mezőnye a következő: Vasas, Siófok, Videoton, Pécs, Kiskőrös, Paks. A tor­na 240 ezer forint összdíjazású, száz­ezer forintot kasszíroz a győztes. A tor­náról több, úgymond nagy nézettséget felmutató vidéki televízió összefogla­lót ad. Tolnából a POP TV kamerái is ott lesznek az eseményen. Hat dekán múlott Czanka világbajnoki érme Sülejmanoglu már legyőzhető lenne... Minden idők legna­gyobb súlyemelő világ­bajnokságának haran­gozták be - a mezőny rangossága, a verseny­zői létszám, a rendezés színvonala alapján az is volt -, nos ehhez képest a sportra igencsak vevő műholdas adásokban meglehetősen gyéren ­vagy egyáltalán nem ­érkeztek a képes tudósí­tások Melbourne-ből. így a férfiaknál a szekszárdi Czanka At­tila révén magyar szempontból legér­dekesebb súlycsoport küzdelmeiről is csak az írott sajtóból szerezhettünk tu­domást. Hogy is volt, mint is volt? Mi van az összetettben elért negyedik hely mögött? Ennek megválaszolására a le­gilletékesebb maga Czanka Attila, aki a magyar küldöttség első csoportjával ­harminckét órás repülőút után - érke­zett. Miután jól kialudta magát - bár az európai időzónába, benne a magyar télbe való visszarendeződés sem volt zökkenőmentes, fásultsága, gyűrtsége ellenére a megérkezése utáni, a pén­tekre virradó éjszakán többször is fel­ébredt - nem volt akadálya az inteijú­nak. - A kétszeres felnőtt Európa-bajnok immáron másodszor negyedikként tért haza a világbajnokságról. Tekintettel ar­ra, hogy milyen gigászi küzdelem zajlott a súlycsoportodban, van rangja, tekinté­lye ennek a negyedik helynek a közvéle­mény előtt. Neked - mivel mindenképpen éremmel szerettél volna hazatérni - meny­nyire kedves ez? - Kedvesnek nem annyira, inkább értékes. A szófiai EB megnyerése után szinte alig pihentem valamit, ha lehet még keményebben dolgoztam, s erre a bronz sem jön össze. Hát nem bosz­szantó!... Ami miatt nem vagyok pesz­szimista: végül is hoztam önmagamat, megcsináltam az egyéni legjobbamat, a 315 kg-ot összetettben, mellyel tavasz­szal Európa-bajnok lettem. Ha a rajtam kívül álló dolgok nem jelentenek hátrá­nyos helyzetet, akkor éremmel jövök haza. - Szarkiszjannak arra a téged „befo­gó" lökésgyakorlatára gondolsz? - Igen, meggyőződésem, hogy a ki­lökő mozzanat szabálytalan volt, bele­nyomott. Nagyon csodálkozom, hogy egy vb-n ezt nem vették észre. Sőt, to­vábbmegyek: a végső győztes nagy fa­vorit Naim Sülejmanoglu 177,5-ös lö­késgyakorlata sem volt tiszta, de abban a felfokozott hangulatban merték vol­na nem megadni a bírók! - Konkrétan mire gondolsz? - Arra, hogy mintegy ötezer török szurkoló kísérte el a török csapatot, el­sősorban őfelsége Naim kedvéért. Ez a „had" akarva-akaratlanul nyomást gya­korolt, szerintem óriási botrányt csi­nálnak, ha nem nyer Sülejmanoglu. - Azért azt se hagyjuk figyelmen kí­vül: ha összejön az az általad is reális­nak tartott 320 kg-os összteljesítmény ­megvolt a formád, defőleg az erőd hozzá -, akkor az említett, számodra hátrá­nyos külső tényezőkkel együtt sem vehet­ték volna el tőled az ezüstödet. Minek­után azzal lett volna tele a világsajtó: va­lószínűleg Czanka lesz az, aki letaszít­hatja a trónról a már tíz éve uralkodó, csodagyerekként számon tartott egykori bolgárból lett törököt. - A szakításban - koordinációs hiba miatt - kétszer is kifogott rajtam a 145 kg. Elöl maradt a súly, nincs mit szépí­teni. Valójában „itt ment el" a verseny, de egy olyan hibatípusról van szó, amely bárkivel bármikor előfordul: egy kicsit elől marad, vagy éppen túlhúzza. S itt már nincs javítás, korrigálás, mint a lökésben, egy tizedmásodperc és a súly az úr. Nem akarok erre hivatkozni, csak megjegyzem: ha esetleg már mi is a vb megkezdése előtt kint vagyunk Ausztráliában, mint a nagy rivális, állí­tólag szegény keletiek, akkor... A fene tudja, de lehet, hogy jobban érzékelem azt a számomra tényleg nem nehéz 145-öt. - Úgy tudjuk, téged különösen megvi­selt az aklimatizálódás lent délen, a ken­guruk földjén. - Eléggé. A verseny előtt pár órával egyszerűen csak úgy magától, mintha felsőbb parancsra történt volna, álom­ba szenderültem, azért felébresztet­tek... - Így utólag - mivel csak hat dekával voltál nehezebb az előtted végző örmény Szarkiszjannál - ami végül is „perdöntő" lett bronzügyben - felvetődik a kérdés: a mérlegelés előtt nem futott át az agya­don, hogy esetleg még tudnál - tekintettel arra; van benne gyakorlatod - további dekákat apasztani magadról? - De igen! Valahogy megéreztetek kemény verseny lesz. Említettem a vi^r zetőknek a szaunát, de jónak látták a súlyomat, valóban az volt, de ilyen a sport. - Hogyan és hol tovább? Lesz-e el­szántság, energia a Melbourne-ben el nem ért nagy célok újabb ostromához? - Kell, hogy legyen. Rajtam nem múlik. A vb megmutatta: a világ élvo­nalában vagyok, ott bármi lehet. Ter­mészetes, hogy maradok Szekszárdon a Húsipari SE-nél, a lehetőségekhez képest elismernek, megbecsülnek, amúgy is szeretek itt. - Azt mondják, amíg Sülejmanoglu indul - márpedig nagyon úgy tűnik, At­lantáig dobogóra lép - addig egyesélyes minden világverseny. - Ezt mondtam én is a legutóbbi olimpia után - lenyűgöző volt a vissza­térése is. De Ausztráliában már egy szenvedő, nyögvenyelősen emelő Sü­lejmanoglu lépett dobogóra, ami nem a „minidarura" emlékeztetett. LeheL hogy az olimpiát már nem kockázta^^ meg. Vannak trónkövetelők, ar ázsiaiak, s egy teljesen ismeretlen 170 fölötti lökésre képes török is. Nem mondja, de idei eredményei alapján ő is a lehetséges trónfosztók kö­zé tartozik... BÁLINT GYÖRGY Az év legnépszerűbb sportolói '93. December 5-ig még egy alkalom­mal jelenik meg lapunkban a szavazó­lap. A beküldési határidő a koraibb lap­zárta miatt módosult: december 10-én déli tizenkettő óráig adhatják le a szer­kesztőségben vagy küldhetik el postán voksaikat kedvenc szekszárdi sporto­r~X lóikra. A végeredményt eltalálok kö­zött - az ünnepi számunkban ered­ményhirdetés - egy háromezer forin­tos vásárlási utalványt sorsolunk ki. Egy személy csak egy szavazatot adhat le. Címünk: Szekszárdi Vasárnap Szer­kesztősége, 7100 Szekszárd, Béla tér 1. i

Next

/
Thumbnails
Contents