Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-11-28 / 47. szám

1993. NOVEMBER 28. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 9 Eklektikus" környezetünk A tisztább, egészségesebb városért lő, hogy a város vízbázisát is erősen veszélyeztetik. S Szekszárdnak csak egyetlen vízbázisa van! A Héliosz akciója keretében arra hívja fel öregedett. És tény az is, hogy a háborút a vegyes házasságúak sínylik meg legjobban. De lesznek túlélők! - Mit várnak tőlünk, itthoni magyaroktól? - A nyilvánosságot. Hogy tájékozottak legyünk egymás ügyeiről. Hogy a pártok ne fogják vitorlájukba a határon túli kisebbség ügyét, mert az bizony össznépi kérdés. - A miről most beszélgetün, azt otthon is elmondja, elmondhatja? - Az ember nem félhet egész életében vagy legalább bátor farkasként féljen. Füst Milán mondta, hogy a hősiesség a veszély fantáziahiányából ered. Nekünk élni kell megtanulni, nem meghalni. Visszatérni a falvakba, művelni a kerteket. - Itt a tél, mivel tud fűteni? - Ha elfogy a kis fám, kukoricával. Egész kukoricacsővel. Jó nagy meleget ad - mondja szinte bocsánatkérően. Aztán még hozzáteszi: - Ismét előkerültek a lovak, a szamárfogatok, a kecskék. Nincs műtrágya, nem szennyezett a föld, vizeinkben újra élnek a halak. Csak a fák... a fák hiányoznak nagyon. Azok már nincsenek. Németh Judit a lakosságot, hogy az ilyen hulladékot vigyék el a kft. Epreskert u. 9. alatti telepére, ahol az átvétel - a hétvégeken is - naponta 6-tól 20 óráig biztosított. A kommunális szemét közé kerül sok, másodnyersanyagként még hasznosítható anyag. Legkönnyebben szelektálható ezek közül a papírhulladék. A Héliosz a város iskoláiban elhelyez egy-egy konténert, s vállalja, hogy az összegyűjtött papírt ingyen elszállítja, s az érte kapott pénzt az iskolák rendelkezésére bocsátja. Emellett versenyt hirdetve értékes díjakkal jutalmazza a legszorgalmasabb gyűjtőket. A kommunális hulladék mennyisége még a fenti „tehermentesítés" után is óriási mennyiségű, a kukák viszont kicsik és gusztustalanul elhasználódottak. A Héliosz kapcsolatai révén kedvezményes áron hozzásegíti a lakosságot a hulladékgyűjtő edények cseréjéhez. A CURVER cég gyűjtőedényei könnyűek, hosszabb élettartalmúak, könnyen tisztíthatók, 1500-ért, illetve 34 ezer forintért szerezhetők be. A Héliosz törekvéseit a zöld mosómedve a város több pontján, közterületen is szimbolizálni fogja. Szeressük a zöld mosómedvét, segítsük ezzel magunkat, hogy nyugodtan gondolhassunk arra: „a Földet nem apáinktól örököltük, hanem fiainktól kaptuk kölcsön". Udud Teréz - Fotó: ka Cseh Gábor kiállítása Városunk legismertebb festője, Cseh Gábor, huszonöt éve állított ki először Szekszárdon. Most a negyedszázados évfordulón újra kiállításán köszönhetjük. A már megszokott helyen, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság Művelődési Házában nyitják meg 1993. december 1 jén legközelebbi kiállítását délután öt órakor. A kiállítás érdekessége, hogy a helyszínen százforintos nyereményjegyek vásárolhatók, amelyekkel Cseh Gábor munkái nyerhetők. Három tusrajzot és 5 grafikát sorsolnak ki december 18-án kösyegyző jelenlétében. A sorsolás eredményét lapunk, a Szekszárdi Rádió és a Pop Tévé is közli. Naponta megéljük, bőrünkön, tüdőnkben érezzük környezetünk riasztó romlását. A környezetvédelem nemcsak a hatóságok ügye és feladata, a város polgárainak aktív közreműködése nélkül aligha lehet eredményes. A „környezettudatos" magatartást, környezetbarát szokások kialakítását és rögzítését célozza meg a Héliosz Kft. nagyszabású környezetvédelmi programja elindításával. A zöld mosómedve szimbólummal fémjelzett program a lakosság együttműködésére számító és építő akciók sorozata. Egyik láncszeme a veszélyes hulladékok elkülönítését szorgalmazza. Veszélyes és toxikus hulladék régebben többnyire csak •

(üzemekből és egészségügyi intézmé. ékből került ki. Ma egyre számottevőbb mennyiségben fordul elő a háztartásokban is, elhasználódott akkumulátor, kimerült szárazelem, megmaradt permetszer, vegyszer, lejárt szavatosságú gyógyszer vagy éppen fáradt olaj formájában (ide tartozik az elhasznált étolaj is). Ezek az anyagok ma a kommunális hulladék közé vagy a csatornahálózatba jutnak, s rendkívüli mértékben túlterhelik a város egyetlen - hat évvel ezelőtt is csak ideiglenesen engedélyezett szeméttelepét. A „kezeletlen" telepen ezek környezeti hatásai kiszámíthatatlanok, s fé- Nem tudom, hogy meg tudnak-e bocsátani azok, akiknek hozzátartozóit kiirtották. Együtt élni velük megtanultunk. - Meddig tart még? - '91-ben, amikor kezdődött, írni. Nem lesz háború, mert már regóta háború van. Akkor 3-4 évet adtam a fejekben. Ki kell, hogy fulladjon ez az öldöklés. A gyakorlatban majd akkor, ha a hadsereg tartalékai elfogynak. Ne feledje, a háború életforma is. Egyeseknek lehetőség, kaland. Ennivalót adnak, ruhát. És a szankciók is most kezdik éreztetni hatásukat. Sokan éhen halnak, főleg az öregek. Világelsők lettünk az öngyilkosságban. - Meg lehet szokni a háborút? - Meg. Sőt, bár szenved a hátország, megállt a félelem is. A háború a legfontosabb kérdéseket veti fel. Haza, a haza védelme, a család. A nehézségekben derül ki minden. A tisztítótűzön a magyarság átesett, javára. Pillanatok alatt tudta, ki. Autonómiára szavazott a szeparatizmus helyett. A család? Hatalmas érték, olyan mint a teknős páncélja, kifelé védelem, befelé csupa intimitás. Nagy kár, hogy a magyarság nagyon élés hátulról A Találka tér elölről