Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-11-28 / 47. szám

4 , SZEKSZÁRDI TASARNAP 1993. NOVEMBER 28. Szekszárdi történetek Háborús idők Minden földet be kell vetni. A miniszter leiratban hívta fel az összes tolna megyei elöljáróság figyelmét arra, hogy a gazdaközönség minden földjét bevesse. A gazdák legyenek egymás segítségére és ott, ahol nem állna elegendő munkaerő rendelkezésre, a nőknek is segíteni kell a gazdasági munkában. Különösen az államsegélyt élvező nőknek kell ebből a munkából kivenni a részüket, mert akikről bebizonyosodik, hogy ilyen munkaalkalmat megtagad, attól a hatóság megvonhatja a további segélyezést. * Az elhízott katonák felülvizsgálata. Az elhízottság miatt felülvizsgált katonák hízottságának fokát az eddig kiállított orvosi bizonyítványokban nem részletezték eléggé, úgyhogy a felülvizsgálati iratok ellenőrzésére hivatott katonai hatóságok a szolgálat képtelenség mértékét pontosan sohasem bírálták el. Ezért most intézkedések történtek az iránt, hogy ezentúl az elhízottak bizonyítványaiban a test nagyságát és súlyát, a mell és a has térfogatát, a csontváz, izomzat, zsírpárnák állapotát és a szívműködést is írják le minden esetben, említsék fel azt is, hogy a test teljesítőképességét az elhízottság milyen mértékben csökkentette. * Hatósági hús. Vasárnap óta a szekszárdi hatósági mészárszékben sertéshúst mérnek. A polgármester próbavágásra néhány kövér sertést vásárolt, hogy így segítsen a hús- és zsírhiányon, ami az utóbbi időben Szekszárdon tapasztalható. A polgármester eljárását csak helyeselhetjük... * Borvásárlás a hadsereg részére. A hadsereg borszükségletének egy részét tudvalevőleg a földművelésügyi minisztérium szerzi be. Az annak idején közzétett felhívás szerint a borleadásra vonatkozó ajánlatot - ügynökök vagy más közvetítők kizárásával - a bortermelőknek és borkereskedőknek maguknak kell megtenniük és ezek is csak olyan borkészletre tehetnek ajánlatot, amelyek a saját tulajdonukat képezik és ténylegesen birtokukban vannak. Ennek dacára előfordult, hogy egyes termelők vagy kereskedők nem maguk tették meg az ajánlatot, hanem ügynököknek vagy más egyéneknek a közvetítését vették igénybe, azt gondolván, hogy így könnyebben adhatják el boraikat a hadseregnek. (1915.) -tükeÍtélet, sok tanulsággal A pörbölyi iskolabusz tragédiája után olyan véleményeket lehetett hallani, hogy biztos a gépkocsivezetőt hibáztatják mindenért, mert ő már halott, ezzel elintézik a felelősség kérdését. Most viszont, hogy bíróság elé állították a mozdonyvezetőt és a vele együtt szolgálatot teljesítő vontatási kísérőt, elhangzott még a tárgyaláson is olyan aggály - a védelem részéről -, hogy ne legyen mindenáron bűnbakkeresés, ha már nem vonható felelősségre az autóbusz-vezető. A bíróság egyébként ezt a feltételezést visszautasította az ítélet kihirdetésekor. Az ítéletet e héten hirdette ki a Tolna Megyei Bíróság dr. Vass Gábor vezette tanácsa. Mint a napi sajtóból már ismert, bűnösnek találta Zörényi Gyula 29 éves alsónyéki lakos mozdonyvezetőt a vasúti közlekedésben halálos tömegszerencsétlenséget okozó gondatlan veszélyeztetés vétségében és ezért 2 évi fogházbüntetésre ítélte (ez a kiszabható legenyhébb büntetés), továbbá 4 évre eltiltotta a mozdonyvezetéstől és kötelezte a csaknem 300 ezer forint perköltségből 50 ezer forint megfizetésére. A másodrendű vádlott, Appl Zsolt 23 éves bátaszéki lakost, a vontatási kísérőt felmentették a vád alól, bizonyíthatóság hiányában. A legelső és talán legfontosabb tanulsága ennek az ügynek, ennek az ítéletnek, hogy az igazságszolgáltatás nem tehet és nem is tesz kivételeket - ma már - senkinek a javára vagy kárára, hanem felelősségre vonja azt, aki bűnt követ el, amennyiben a vétkesség bizonyítható. A büntetés mértéke pedig természetszerűen, illetve a törvényből adódóan, attól fiigg, mekkora felelősség terheli a vádlottat. A pörbölyi tömegszerencsétlenség bekövetkezéséért felelős az elhunyt Szellenheim János gépkocsivezető, mégpedig elsősorban, tehát nagyobb mértékben ő, ahogyan ezt a vádirat és az ítélet is kifejezi, de felelős az iskolabuszba belerohanó mozdony vezetője is, Zörényi Gyula. Mindketten megsértették a közlekedési szabályokat, illetve a mozdonyvezető az ugyancsak szigorú vasúti szolgálati előírást. Szellenheim Jánosnak kötelezően előírta az „országúti törvény", hogy meg kell állnia a nem működő, tehát fényjelzést nem adó vasúti átjárónál, ugyanúgy, mintha tilosat jelezne vonat érkezése miatt. Tudta ezt nagyon jól, hiszen akkor már két hét óta nem működött a fénysorompó. Közbevetőleg: ha az ember próbálja beleélni magát a gépkocsivezető helyzetébe, arra is gondolhat, hogy ezen a nagyon rövid - csak 18 méteres - szakaszon, ami az út és a vasúti pálya között van, nem látta értelmét a megállásnak, mert sajnos nem észlelte a vonat közeledését és talán célszerűbbnek tartotta, ha azzal a kb. 15 kilométeres sebességgel szépen átgördül a síneken. Igen ám, de ilyen vagy bármiféle hasonló meggondolásnak nincs helye. Nincs engedélyezve a szabályszegés. Meg kell állni, s meggyőződni arról, jön vonat vagy nem jön. A sorompó ugyanis nem segített neki, azt kikapcsolták, az akkumulátorok ellopása után. Másrészt azzal is hibát követett el a kocsivezető, hogy bömböltette a rádiót, ezt tanúvallomásokból tudjuk. Ugyanis emiatt nem hallotta a mozdony kürtjelzését. Ha gondos a buszvezető, kikapcsolja a rádiót és kissé letekeri az ablakot, mielőtt bekanyarodik az átjáróhoz, hogy meghallhassa az esetleg közeledő vonat kürtölését. Valószínűleg fáradt volt Szellenheim János, érthetetlen lenne egyébként, hogy miért nem vette észre a közeledő vonat erős fényeit, holott több gyermek észrevette és kiabált: jön a vonat! Ezt a hangos gyermekszót is elnyomta a (elnézést!) rohadt lármás rádiózás. Tehát: van miben intézkednie a Volánnak mifelénk is, másfelé is, a biztonság érdekében. A korrigálnivaló rengeteg. Még annyit erről: ha fáradt a vezető, annáJgk kább óvatosnak kell lennie!! ^P Zörényi Gyula tudatosan szegte meg a szolgálati utasítást - ez az ítélet indoklásában is nyomatékkal szerepel -, holott joga, lehetősége nincs az írásos rendelkezés felülbírálására, figyelmen kívül hagyására. Akkor sem, ha éppen jók a látási viszonyok és a megfelelő helyen leadja a figyelmeztető hangjelzést. Mint tudjuk, utólag, ebben az esetben (és általában télen, amikor csukva vannak a gépkocsiablakok) a néhány száz terre lévő nwP dony kürtölése elszállhat, mintha nem is hangzana el. Az autóban berreg a motor és divat a rádiózás. Tehát kürtöléssel nem hozta helyre a mozdonyvezető azt a rendkívül nagy - megengedhetetlen - mulasztást, hogy nyolcvan kilométeres sebességről nem lassított le 15-re, de még csak a nyolcvannak a felére sem. Meg sem húzta a féket, amíg elé nem „csúszott" a busz! Becsületére válik mindazonáltal Zörényinek, hogy beismerte már a tárgyalás első napján, a kihallgatásakor, hogy a szerencsétlenség előtti napokban akárhányszor áthaladt a nyékipusztai átjárónál a vonatjaival, egyszer sem csökkentette a sebességet. Tehát nem próbált kibújni a felelősség alól, ami most már törvényesen is a vállára nehezedik. A napi hírekből ismert, hogy védője és ő maga felmentésért fellebbezett. Végül engedtessék meg az újságírónak, mint autóbusszal gyakran utazó embernek egy megjegyzést. Tapasztalom, hogy rengeteg személykocsi vezetője durván megsérti a szabályokat, s ezzel veszélyessé teszi a közlekedést. Akad persze nagyobb jármű is hasonló felelőtlenséggel. Ők az országutak potenciális gyilkosai. A vasútnál viszont nem lehet egyetlen oda nem való mozdonyvezető sem. Mert a vasút különb az országúti száguldozásnál. A vasút egységesen, megbízhatóan fegyelmezett - ez elvárható minden dolgozójától. GEMENCI JÓZSEF Fotó: - ka -