Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-11-14 / 45. szám

1993. NOVEMBER 14. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 7 Lesz? Nem lesz? „Kommunikáció egy jobb világért" Állami pénzekből vagy vállal­kozói hozzájárulással? Negyven, ötven ország részvételével? Nagy ráfizetéssel vagy évtizedekre szóló föllendülés megalapozása­ként? És egyáltalán: lesz vagy nem lesz? Rengeteg a bizonytalanság a millennium évére tervezett, „Kommunikáció egy jobb vilá­gért" szlogen jegyében meghirde­tett budapesti szakvilágkiállítással kapcsolatban. Egy biztos. Az idő könyörtelenül halad, s akik a si­kerre spekulálnak, nem nagyon halogathatják a döntéseiket. Tol­• legyében úgy tűnik, nem so­vannak ilyenek. A budapesti rendezvényekkel párhuzamosan zajló kiegészítő vidéki rendezvé­nyek sorában a pillanatnyi szán­dékok szerint mi mit kínálunk? ­kérdeztük dr. Koltai Jánosnétól, aki a megyei önkormányzatnál az EXPO felelőse. Kapcsolódó rendezvények öt­letével - még részletesen kidől-' Nyílt Ufchitte volna? lopják a „Vasárnapot"! Bölcs vének írásban hátraha­gyott elmélkedéseiből tudom, hogy virágot és csókot lopni már az ősidőkben sem tartozott a fő­benjáró bűnök sorába. Sőt! A vi­rággal megkárosított kihúzhatta magát, olyan a virágja, hogy el­tolvajlásra érdemes, a csóklopás­ról meg tán ne is mondjak sem­mit! A tolvajlás mindkét kategó­riája öröm lehetett ide is, oda is! No, de a „Vasárnap"? Történt ugyanis az elmúlt hé­ten, hogy a tizennégy lakót szám­láló lépcsőházunkban egyik fiatal lakótársunk nagy betűkkel kiírta a földszinti postaládikájára, hogy aki kilopta belőle a Szekszárdi Vasárnapot, az sürgősen tegye vissza! A kiírás szigorúságán érezni lehetett, hogy itt koránt­sem áll fen az ide-oda, - a lopó és meglopott - közötti kölcsönös öröm állapota. Egy azonban ki­derült! A virág, csók után a Szek­gozott tervek nélkül, csak a hely­színt, az időtartamot megjelölve - lehet az első fordulóban pá­lyázni, egészen a következő év február 15-ig. Tolna megyéből eddig öt pályázat részesült ked­vező elbírálásban. A szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház a Duna Menti Folklórfesztivált; Hőgyész és a környező települé­sek önkormányzatai sváb és etni­kai expót; A Paksi Atomerőmű Rt. a „Korszerű és biztonságos atomerőmű Kelet-Európában" szlogenre épülő rendezvényt; a paksi önkormányzat pedig „Vá­rostörténet és városi élet" bemu­tatót, illetve a környezetvédelmi konferenciát tervez megvalósítani - tudtuk meg Koltai Jánosnétól. A felsorolásból kiderül az is, hogy a tervek a realitás talaján mozognak, olyan rendezvények, amelyek az Expótól függetlenül is megrendezhetők, esetleg már hagyományosak. Az Expóhoz any­nyiban kapcsolódnának, hogy a szárdi Vasárnap is olyan kategó­ria amit lopni érdemes. nagy rendezvényről megjelenő, egy évvel korábban külföldön terjesztésre kerülő programfüzet­ben szerepelnének, a világkiállí­tás jelképét, szlogenjét használ­hatnák, ezáltal a Budapestre ér­kező, remények szerint nagyszá­mú érdeklődő egy részét Tolna megyébe vonzhatnák. Az utóbbi mondatokat megint csak feltételes módban írtam. Az első körben pályázó Tolna me­gyei szervezetek ugyanis várako­zó állásponton vannak. A máso­dik pályázati fordulóban - mely már komoly terveket követel meg, s ennélfoga önmagában is költséges - még egyikük sem nyújtotta be anyagát. Mibe fog kerülni? Vállalhat­nak-e a jelenlegi önkormányza­tok az utódjaikat terhelő anyagi elkötelezettséget? Reális esély van arra, hogy. az Expót kicsit vi­dékre mentsük? És egyáltalán: lesz vagy nem lesz? - rostás ­Ha a gálád tolvaj nem is, de a lap létrehozói, támogatói, írói és szerkesztői mindenesetre kihúz­hatják magukat! Lopják a Szekszárdi Vasárna : pot is! ' SZAKÁL LÁSZLÓ 7100 Szekszárd, Kölcsey ltp. 5. Szekszárd Város Polgármesteri Hivatala, Városüzemeltetési és Beruházási Irodája ajánlatokat kér a Szekszárd, Nagybödő utca ivóvízvezeték, csapadékvíz-elvezetés, szennyvízcsatorna és gázelosztó-hálózat építési munkáinak kivitelezésére. Az ajánlatok megtételéhez szükséges részletes kiírás és tervdokumentáció 15 000 Ft vissza nem térítendő letét befizetése ellenében 1993. november 17-én és 18-án átvehetők az irodában (Szekszárd, Béla tér 8. II. em. 53-55.). A kiadott tervdokumentációk csak az ajánlatok megadásához segéd­eszközként szolgálnak. A pályázati anyag korlátozott pél­dányszámban áll rendelkezésre, ezért az igényléseket az érkezés sor­rendjében tudjuk kielégíteni. Csak a fenti tevékenység elvégzésé­rejogosult, alvállalkozót nem alkal­mazó vállalkozók jelentkezését vár­juk (kivéve a gázvezeték-építést). Késő őszi lesz a nap, mikor megtalálod az utolsó gyümöl­csöket. A reggeli köd sokáig tartja magát, fehér dunsztban a szőlőhegy, a fák, a szemközti lomb (hideg dunszt, ha van ilyen és nemcssak képzavar...). A párával telített levegőből kicsapó­dik a víz, nedves minden:fű,fa, vas, a kinn felejtett ásó. Nyúlós, mászkás, szétfolyó az egész világ. A nap csak később, tíz felé bukkan elő, először halványan, mikor a szét fölszaggatja a ködöt. A kép élesedik, mint mikor a fényképezőgép objektívjét élesre állítja az ember; színek eleve­nednek meg, kontúrok lesznek határozottabbak. A pusztulás látszik, az ősz elmondta szándékait és a kincsek után fizetni kell. A korai barack levelei bíborszínüek lettek, aztán hulltak le. A későn jött esőzések nyomán úgy tűnt, hogy áfák újra életre kapnak, szinte kizöildültek, miként a fü is. Lám még tart a ve­getáció, a diófa levele szinte még érintetlen, ép, zöldell. Aztán egyszer csak, pár nap alatt az út menti nyárfák zöld lombja cit­romsárgába vált. Jön az első deres nap és mikor a fagyfölenged a levelek nagy része is elereszti az ágat, az ember gereblyézi ösz­sze a lombot és csodálkozik, hogy mennyi levél volt a fán. A kopaszodó ágakon észrevenni az utolsó gyümölcsöket. A szilva félig már megaszalódott, hamvas kéksége barnára vál­tott. Bőre nyomásra szétreped és márványos, sárga húsa kibugy­gyan a gyümölcsnek, mézszíne sötétebb és az íze is túl édes; az utolsó gyümölcsök a legédesebbek. A szőlő csupasz vesszein láthatók a szüretkor elmaradt fürtök. Kapásszölő, mondták a régiek, mert a bekapáláskor dolgozóké lett. Töppedt, aszaló­dott szemek, penész repeszti, darázs rágja, alig akad egy-két hi­bátlan a fürtön, de az szüretízű. A harmattól csatakos fűben egy alma ami messze gurult a fájától. Egy dió amit nem találtál meg, se a fiad, se a mókus, de még az egér sem. A madarak eltűntek, elhallgattak, de ha néhány feltört diót kiraksz a kerti asztalra fél óra múlva már egy csapat cinke ug­rál a lugas vesszein;fontoskodva csipegetnek, borzolják tollú­kat, - fekete nyakkendő a sárga mellényen, az utolsó komoly színösszeállítás a közelgő szürkeség előtt. A bogarak is elhú­zódnak, néhány darázs még maradt, de már nem olyan mohók és szemtelenek, mintha lassítottfőlvételen mozognának. A fris­sen lehántott akácrúdra hangyák gyülekeznek, szlopálják a kéreg alatti édeskés sejtnedvet, tán föld alattijárataikban ősz­szeszedtek annyi energiát a földtől, ami elég a mozgáshoz, bár ez már nem az a nyári, fürge, izgatottan remegő csápu futkosás. A többi kucorodik, bújik, készül a télre. A tölgyfatuskó korhadt kérge alatt egy szarvasbogár, saját járatában, talán tavasszal bújna ki, úgy másfél centi lehet. Visszarakod a kérget és illet­lennek ítéled, hogy egy kihaló faj itt is szaporodik, ahol több ki­lométeres körben nincs tölgy, erdő, tölgyfaerdő végképp ami a fajnak táplálékot adna. Mire fog ez előjönni tavasszal?A tnyer­gel a fűzre? Átképzi magát? Vagy igazolva a zöldek sirámait, fogja magát és kihal? A tanya mögül bágyadt törköly szag óva­kodik elő. A fácánok mind helyükre gyűlnek, a rókák mind éhesebbek lesznek és varjak jönnek csapatostul. - st ­iav iill

Next

/
Thumbnails
Contents