Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1993-10-31 / 43. szám
1993. OKTÓBER 31. , SZEKSZÁRDI 8 fASARNAP 15 Osz a szerelemben „Látod: a fecske útrakél, hull a sápadt diólevél; deres a szőlő, őszre jár, ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?" (Eminescu) Nőkről, nemcsak nőknek! Ha elmúltál 40... Régebben azt tartották, ha egy nő elmúlt 40 éves, megöregedett. Manapság csak azokkal a nőkkel fordul ez elő, akik maguk kívánják az öregedést. S ha van is ilyen nő, az olyan mint a fehér holló. A többség ebben az életkorban „szépül" meg. Ennek pedig az a titka, hogy felnőnek a gyerekek, több időt tud magára fordítani, s ha észreveszi az idő múlásának külső jeleit tesz is érte valamit. Mi is a teendő? Belenézni a tükörbe és megbeszélni a tükörképgl, hogy mi az amin változtatni kell. Fogyókúra? assan, fokozatosan, mozgással. Őszülő haj? Festés, bemosás, talán valamit vágni is lehetne, hisz a rövid haj fiatalít. Ráncok? A kozmetikus bizonyára tud rá adni „gyógyírt". Öltözködés? Vigyázat!!! A túl fiatalos öregít. Inkább a kiegészítőkre, a színek összhangjára fektessünk hangsúlyt. Smink? Minél kevesebb, mert a sok festék öregít, kihozza a bőrhibákat. Sápadt arc, duzzadt szemek? Több mozgás, több levegő, több séta, csak úgy. Rossz hangulat? Egy kedves régi sláger dúdolgatása: „Nemcsak a húszéveseké a világ..." Kalendárium Amerikában egy olyan kalendárium összeállításán dolgoznak a reklámszakemberek, amely bemutatja azokat a híres nőket, akik még a 60. X után is szexbombának számítanak. Úgy tűnik, rajtuk nem Í og az idő, holott az életmód, amit élnek, nem éppen nunka- és stresszmentes. A filmek, a színpad világából válogatott hírességek nevei önmagukért beszélnek: Liz Taylor, Joan Collins, Gábor Zsazsa, Lollobrigida, Sophia Loren, s a fiatalok kedvence, a rocknagymama, Tina Turner. (Akinek a rossz nyelvek szerint csak a kora van meg ehhez a titulushoz, unokája viszont nincs, miután gyermeke sincs. Azért a megszólításért nem haragszik, hisz kárpótolja őt az imádók milliós tábora.) „Megdolgoztam értük" Y Evekkel ezelőtt egy külföldi női magazinban az öregedésről olvastam. A pánikról, amely sok nőt elfog negyven után. A megkérdezett híres és kevésbé híres nők közül a számomra legszimpatikusabb választ egy életre megjegyeztem, azóta magam is vallom: a ráncaimat én szereztem, ••••k mégpedig azzal, hogy sokat sirtam és nevettem életemben. Megdolgoztam értük, büszke vagyok rájuk. Sas Erzsébet oldala Susanna Kubelka: Az érett nőké a világ Ha az us/trák újságírónő fanácsaira hallgatunk, nem kel) lelnünk a korunktól, mert: testünk, lelkünk az ifjúság elmúltával érik he, a/ igazi férfiak az érett nőknek hódolnak, a munkáltatók hennünk látják a megbízható munkaerőt. A szerzi) hídja a titkot, hallgassunk rá! Vendégem a Gemenc presszóban Abaházi Jánosné, akit „betegei" szeretnének látni ebben a sorozatban. Az embereket a fájdalomtól megszabadítani a legcsodálatosabb dolog a világon, s miután Abaházi Jánosné ezt teszi, ezért a legnagyobb örömmel hívtam meg, s kértem, hogy mondja el mivel foglalkozik. - Talán azzal kezdem, hogy két gerincműtéten estem át. Az első 1984-ben volt, ami után több mint három évig panaszmentes voltam. Aztán újra kezdődtek a fájdalmak, kiderült újabb gerincsérvem van. Újabb műtét következett. Majd utókezelésre küldtek Balfra, ahol kimondottan mozgásszervi megbetegedések utókezelésével gyógyítanak, ezek fele műtött beteg, s az ő rehabilitációjuk fontos állomása Balf. Ott jött az ötletem, hogy azok a betegek, akik nem tudnak oda eljutni, azoknak helybe kell hozni ezt a kezelést. - Az ötlettől a megvalósulásig - miszerint most a tanítóképző főiskola uszodájában, műtötték és minden egyéb más mozgássérült, illetve mozgásszervi megbetegedésben szenvedők részére vízben végezhető rehabilitációs mozgásterápiát tart - mennyi idő telt el? - Két és fél év. Először a nagy uszodára gondoltam. Kiderült, hogy ott nagyon hideg a víz, nem lehet lezárni, nem fűtött a folyosó stb. Aztán a főiskola uszodájára gondoltam, ahol Bányai Zoltán testnevelőtanár segítségével sikerült az engedélyt megszerezni, s beindulhatott az általam megálmodott tanfolyam - természetesen gyógytornász, ideggyógyász szakmai irányításával - Bányai tanár úrral. - Kik jöhetnek ide? - Először az ismerőseimet hívtam, akikről tudtam, hogy műtötték, illetve mozgásszervi gondokkal küszködnek. Majd egyre többen kerestek meg, akik hallottak róla és gyógyulni kívántak. Azok az orvosok, akik tudnak a tanfolyam létezéséről küldenek ide betegeket, illetve felhívják a figyelmet, hogy van egy ilyen lehetőség. - Milyen a korosztály összetétele a tanfolyamnak? - A 18 évestől a 70 évesig minden korosztály megtalálható. Sajnos nagyon sok a gerincbeteg ember. Ma már nálunk ez szinte népbetegségnek számít. A középkorosztályú nők a legveszélyeztetettebbek. Az óriási leterheltségük miatt szinte összeroppannak, és az az igazság, hogy amíg nincs baj addig nem vigyáznak az egészségükre, amikor itt a baj, akkor viszont nagyon sok idő és türelem kell a gyógyuláshoz. - Önt kétszer műtötték, a második műtét után leszázalékolták. Erről ma már mosolyogva mesél, hiszen azóta is dolgozik. Nem haragszik ha úgy fogalmazok, hogy ön tanfolyamának a legjobb reklámja? - Huszonhat éve dolgozom a kórházban. A betegségem előtt a nagyröntgenben, most a gyermekosztály röntgenjében lényegesen könnyebb munkakörben, de dolgozom. A második műtétem utáni mozgásterápia segített abban, hogy ne csak a fájdalmaktól szabaduljak meg, hanem újra teljes értékű embernek érezzem magam. - Mennyiben változott meg az ön élete a három év alatt? - A rendszeresség miatt nagyon megváltozott. Hetenként háromszor ott vagyok, s persze ez nemcsak 1 óra. Nem ülök a tv előtt, hanem eljövök úszni. Azok akik rendszeresen járnak, ugyanazt a sikerélményt élhetik át amit én. - A családja, hogy fogadja ezt a megváltozott életritmust? - Három gyermekem van. Két fiam Zoltán és Csaba Budapesten élnek. Adrienn lányom az idén érettségizett. Bár mindhárman gyermekkorukban kitűnő úszók voltak, most ők is gerincproblémákkal küszködnek. Adrienn velem jár a tanfolyamra. A férjemnek nagyon sokat köszönhetek, hisz ő teszi lehetővé, hogy minden második estémet az uszodában töltsem. - Kik azok, akik segítették e nemes munkában? - A főiskolának tartozom elsősorban köszönettel, azoknak az embereknek-akik érezték ennek a dolognak a fontosságát és biztosították ennek a tanfolyamnak a létét és a folyamatosságát. Sajnos egyéb patrónusunk nincs, amit azért sajnálok, mert mostanában olyan sok mindent szponzorálnak, s nem félek kimondani, hogy talán kevésbé fontos célokra is adnak ki pénzt.
