Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-10-31 / 43. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. OKTÓBER 3. / 12 Boros László: Nyugvó kert mint a tömjén suttogva szállsz belém te sem tudod tán csak én beléd kapaszkodom hozzád nyújtózom az oltáron teremtő gyertyák oszlopa nélküled nehéz nyugvó kert maradsz mindörökké Siker - koncert - siker (Folytatás a 3. oldalról.) - Mennyi munkádfeküdt ebben a jelentős eredmény­ben? Milyen hosszú ideig tart a felkészülés egy ilyen megmérettetésre? - Jó pár év készülés van mögöttem. Részt vettem már az előző orgonaversenyen is, s abból igen sokat tanultam. A most programba került művek közül jó néhányat kézben tartottam évek óta. Liszt Ferenc nagy orgonakompozícióit (BACH, Weinen klagen. Ad nos...) többször megszólaltattam már hangverse­nyeken is. Külön öröm volt, hogy a szervezők ver­senyműsorra tűzték Grignynek, a francia barokk ki­emelkedő alakjának egyik darabját is. Én ezt a művet is több éve játszom, mindig örömmel nyúlok hozzá, bár igazán ennek megfelelő diszpozíciójú orgona Magyarországon nem található. Talán egyszer lesz lehetőségem Franciaországban egy ilyen hangszerre lelni. Több európai orgonaverseny közül az egyik meghívása éppen Franciaországba szól... Még nem dőlt el, hogy melyik versenyen veszek részt, de a ké­szülés már elkezdődött. - A müvekkel kapcsolatban újra meg újra visszautal­tál a múltra. Szólj néhány szót a gyökerekről - zenei vo­natkozásban is! - Szekszárdon születtem. Életemet - akkor is ha már Budapesten folytatom - meghatározza ez a vá­ros. Családomban mindenki zeneszerető. Édes­anyám, testvérem muzsikusok. (Menyasszonyom is szakmabéli.) Édesapám mással foglalkozik, de nem mulasztja el a város egyetlen hangverseny-lehetősé­gét sem. A zeneiskolában Hűsek Rezső tanítványa voltam. Hálás vagyok neki az indulásért. Ö készített fel a kon­zervatóriumi felvételire. Még ebben az időben vé­geztem el a kétéves kántorképző tanfolyamot is. Bu­dapesten Baróti István növendéke lehettem. Először a tanárképző főiskolán, majd a Zeneakadémián vé­geztem tanulmányaimat. Egymás mellett élt a két hangszer: zongora és orgona. Orgonaszakon Gergely Ferenc volt a mesterem, de vissza-vissza jártam az igen nagyrabecsült tanárnőmhöz. Szatmári Lillához. - Kedvenc zeneszerződ? - Nagyon nehéz kérdést tettél fel. Minden érdekel. Igyekszem repertoáromat igen széles körben gazda­gítani. Mint orgonistának azonban mégis természe­tes, hogy mindenekelőtt Bachot szeretem. Emellett a francia barokk nagyon közel áll hozzám. De nem hagyhatom szó nélkül a XX. század nagy alkotásait, vagy a francia romantikát sem_. Örömmel orgoná­lom Antalffy Zsíros Dezső műveit éppen úgy, mint a kortárs Koloss Istvánét is! - Terveid?Mit szeretnél, mit akarsz elérni? Az eddigi eredmények köteleznek, újabb elvárásokat hoznak... - Nem szeretném a „befutott művész" életformá­ját élni, aki állandóan úton van, koncert koncert há­tán, pódiumról pódiumra... Szeretek felkészülni, szeretnék a mélyre nézni, igazi műhelymunkát vé­gezni. A ma esti műsorom is két éve érik. - Hogy valósulhat ez meg manapság, amikor a taná­ri munkád végzed? - Sajnos, most olyanokat tanítok a Szent István Zeneművészeti Szakközépiskolában, akik nem fő­szakon foglalkoznak zongorával, hanem más mellé kiegészítésként tanulják ezt a hangszert. Vágyam, hogy egyszer csak olyanokat tanítok majd, akiknek nem az egyes hangokról, hanem a zenéről lehet b^ szélni... ^B - A művészvilág nagy ellentmondása, hogy miköz­ben értékeket formálnak, s ezeken keresztül emberi lel­keket emelnek fel, marakodnak, egymás ellen harcol­nak - gondolom ilyen keserű tapasztalatod neked is van. Hogy reagálsz erre? - Igen, szomorúan élem ezt át magam is: a zenész­társadalom fájdalmas negatívuma a hiúság és a szak­mai féltékenység. Mércém: megfelelően értékelni, szeretni a másikat, s vigyázni arra, hogy ne váljunk konkurenciává egynjás számára - hiszen ugyanazt az ügyet szolgáljuk. - Hogy látod a fiatal orgonamüvész-generáció jövő­jét, ha a hangszerekre nézel? - Hála Istennek, nagy javulást figyelhetünk meg. Új orgonák épülnek, s régieket restaurálnak. Az el­múlt néhány évben sok jelentős új orgona épült, fo­lyamatban is van néhány ilyen munka, s a felújítások is szép eredménnyel járnak. Mindkettőre találunk jó példát Szekszárdon. - Lassan végleg budapesti leszel. Szép eredményeid­hez gratulálva, ama esti koncertet megköszönve kíván­juk, hogy mindig szívesen jöjj haza: érezni a gyökereket, s gazdagítani az itt élő, zenére vágyó, szépre igényes kö­zönséget. harkály Fotó: - ka -

Next

/
Thumbnails
Contents