Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-10-31 / 43. szám

1993. OKTÓBER 31. , SZEKSZÁRDI V4SARIAP Átmeneti tároló nélkül bezá

rják? Szimbiózis a Paksi Atomerőmű Rt. filozófiájának, környezethez való kapcsolatának lényegi fogalma, mondotta Kováts Balázs a kedden délelőtt megtartott sajtótájékoztatón. Már a színhelyválasztás is jelképes volt, hiszen nem a betonfalak között, hanem az erőműhöz legközelebb fekvő Dunaszentbenedek faluházában fogadták a sajtó képviselőit, a 10 kilométeres körzetben lévő 13 település polgármesterét az erőmű vezérkarának, illetve meghívott cégek képviselői. ^fciagyszámú hallgatóságnak dr. Petz Ernő vezérigazgató egyetemi előadóhoz méltó érthetőséggel vázolta fel a paksi atomerőmű jelenlegi legnagyobb problémáját: a kiégett fűtőelemek elhelyezésének, átmeneti tárolásának kérdését. Az eddigi gyakorlat szerint a kiégett fűtőelemeket öt évig a reaktor mellett pihentető medencében tárolták (ezalatt a sugárzóképesség és a hőfejlődés csökkent), majd a mai Oroszország területére szállították vasúton. Fel kell készülni egy saját megoldásra. Körültekintő pályáztatás és véleményezés után az angol GEC ALSTHOM ESL cég átmeneti tárolóját tervezik megépíteni Pakson, amit azonban hosszas engedélyezési eljárás előz Az engedélyezés itt kulcskérdés. A környezeti, építési és létesítési engedélyt legkésőbb 1994. május végéig meg kell kapni, ezt követően tíz hónap marad az üzembe helyezésre. Az összesen 15 milliárdos beruházásból csak az első lépcső, a kiszolgálóegység és két tároló modul épül meg, magyar kivitelezésben, ami később bővíthető. Akár megszületik az oroszországi befogadás szerződése, akár nem, egy biztonsági tartalékot jelenthet az erőmű számára, amennyiben ugyanis nem készül el a mű és nem tudják hol elhelyezni a kiégett fűtőanyagot, a magyar villamos energia felét adó paksi erőművet be kell zárni. Legkésőbb 1995-ben működnie kell az átmeneti tárolónak, hangzott a filmen, maketten és előadásban alátámasztott kijelentés. - tzs - ka papir-iroszer szaküzlet 7100 Szekszárd, Széchenyi u. 31. Telefon: 319-425. Fax: 316-665 - Iskolafelszerelések, - háztartási papíráru, - író-, és irodaszerek, - managerkellékek Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 9.00-17.30 óráig, szombaton 9-12.00 óráig. cso AM Szekszárd, Kossuth u. 8. Telefon: 74/315-214 - névjegykártyák, - céges borítékok, levélpapírok, - szórólapok, - meghívók, - öntapadós címkék, - laminált kártyák készítése, rövid határidővel. Nyitva tartás: hétfőtől csütörtökig 9-16 óráig, pénteken 9-13 óráig. Heti jegyzet Az a helyzet... ...hogy visszajöttek a MIG-ek. Láttam őket, amikor elmentek, olyan hihetetlen volt, hogy talán azért tűnt véglegesnek. Nem messze Hévíztől, Nemesboldogasszonyfa egyetlen utcáján álltunk Francival, az út közepén. Azt néztük, hogy miként kapaszkodik fel az emelkedőn egy katonai Kamaz teherautó. Két orosz kiskatona ugrott ki a fülkéből és látható sietséggel kínálták portékájukat; kisméretű téglát, bagóért. De volt Kalasnyikov géppisztoly hétezerért. A pisztoly hat, mutatta a szőkébbik az ujjaival. En már nem épülök, csak leépülök, mondta elhárítólag Franci. Abban a pillanatban úgy tűnt, minden eladó, hordják ki a sármelléki katonai reptérről ami mozdítható, bontható - végeladás, nincs maradás. Közben egy Trabant érkezett, otthonkába bújt asszony pattant ki belőle, megvette a téglát és vitte egy udvar mélyére Kamazostul, Kalasnyikovostui, kiskatonástul. Válságos pillanatokban fölbukkannak ilyen otthonkás, középkorú asszonyok, energikusan, mindig éhesen. Közben, úgy fertály óránként vadászgépek emelkedtek föl a közeli Sármellékről. Kettesével dübörögtek Kelet felé. A dupla függőleges vezérsíkról, a lefelé hajló orr-részről távolról is felismerhetők voltak: MlG-29-esek. Nyugati mércével is korszerűek ezek a gépek, és ahogy lassan ballagtak hazafelé, szinte látszott rajtuk, hogy van azokban még teljesítményfölösleg, tudnának jobban is repesztení. A tájon szétterült a dörgés és a gépek beleolvadtak a Balatonbólfölszálló és az eget és vizet szürke egykedvüségbe olvasztó párába. Egy üzlettel kevesebb, mondta Franci, arra célozva, hogy a közeli falvakban ki tudja, hány ezer hektó kerozint a repülőgépek üzemanyagát - égettek el az évek során az olajkályhákban, és hány kályhadobot cseréltek amiatt, hogy a kerozin magasabb hőfokon ég, mint a fűtőolaj. Nincs több üzlet, elmentek az oroszok. Most visszajöttek a MIG-ek, az adósság fej ében huszonnyolcat kapunk, ez is valami mondhatnánk. Alighogy elszakadtunk a nagy testvértől, máris elemi szükségét érzi némely politikus, hogy máshoz dörgölődzzünk. Most a NATO-nál kuncsorgunk, mindhiába. Ha szóba is állnának velünk, akkor is ott van még az, hogy a seregnek kompatibilisnek kéne lennie ahhoz, ami ott van, vagyis nemcsak a hasonló katonai doktrínának, jogszabályoknak, kiképzésnek, alkalmazásnak, hanem a fegyverzetnek, elektronikai rendszernek és így tovább. így például nem biztos, hogy a MIG-ek klappolnának a dologhoz. Amúgy meg erre nincs pénz, és nem is lesz. így ötvenhat évfordulója táján sok mindent idéznek, egy dologra nem ártana emlékezni, amit az akkori miniszterelnök november elsején mondott; az ország semleges. -stSzekszárdi történetek Áiok a napot. Azok a napok mások voltak. Mások, mint az utóbbi ötven évben bármely időszakban. De ez a kortól is függ, illetve attól, ki mikor eszmél, van-e érzéke, indíttatása a világ dolgaira odafigyelni. Azokban a napokban a diákok élete egyik napról a másikra megváltozott. A felnőtteknél is ugyanez volt a helyzet, de aki diák volt, az arra emlékezik, ami vele történt, amelyen az ő korosztálya ment keresztül. Ami változott ezekben a napokban, a tanár-diák viszony. Kinyílt mindenki, a sumákságnak nyomát sem lehetett tapasztalni, őszintén beszéltek velünk, diákokkal, emlékeztek régebbi, háborús emlékeikre, ha idősebbek voltak és voltak ilyen élményeik. A fiatalabbakat pedig elkapta a hév és ha később újra mások lettek, ezekben a napokban magukat adták és kitől kérhető számon az, hogy a novemberi vasárnap után újra a régi volt a nóta. Ormoshegyi Zoltán fiatal, kezdő tanár, osztályfőnök volt, amíg lehetett, itt tevékenykedett, amikor aztán menni kellett, akkor ment. Úgy hallottuk, nyugat felé, Győr irányába indult, ott tevékenykedett tovább, de hogy mi lett vele, azt bizony azóta sem tudom. A nagyok mentek. Egy-két évvel idősebb korosztály fogta magát és útnak eredt, félosztálynyian mentek nyugatra, azóta is ott élnek. Csak látogatóba jönnek vissza, de hát ennyi év után nehéz újra a „szegénységet" választani, mert most ilyenek a viszonyok, a lehetőségek. Ez van. Azok a napok nem tanulással teltek, nem esett szó a tananyagról, „csak" az életről, mely bizony sokkai többet adott, mint holmi szokványos tankönyv vagy tanóra. Kevesen voltunk, nemigen jöttek a bejárók, nemigen volt szén. Mesélték a bátaszékiek, decsiek, hogy megállt a vonat a pályán és nem volt szusz. Leszálltak az utasok és hordták a mozdonyra, ami volt. Kukoricaszár meg napraforgószár, egyebek. Akkor még ezeket összekötözték az emberek, csak fel kellett emelni és bedobni a tűztérbe. így jöttek lassanként. Azokban a napokban nem tanított senki sem oroszt. Azt nem lehetett. Helyette német volt pár hónapig, aztán vissza az egész. A kiegre hívták a diákokat. Szakadó esőben egész délután a Major Gyurival hordtam a nemzetőrbehívókat. A Hármashídtól a parásztai patakig. A divatos viselet a feles viharkabát meg a diáksapka akkor egyenruhának számított. Abban voltunk, abban áztunk el és hogy fontos volt, bizonyítja, ma is élénken emlékezik az ember majd minden házra, ahol járt, meg arra, mit mondtak az emberek, miután átvették a behívókat, mely szerint adta a férfilakosság a szolgálatot. Azokban a napokban sokan elmentek. De később is, novemberben,-decemberben. A téli iskolai szünetben is. A Simon haverom jött, hogy földrajzot tanulna, kéri a kis zsebatlaszomat. Olyan kisalakú volt. Vitte. Nem tudom, megvan-e még neki. Messzire vitte. Először Barcsra, ahol apja dolgozott, aztán meg sem álltak Ausztráliáig. Többször járt itthon az utóbbi években, sosem találkoztam vele. Nem tudtam megkérdezni tőle, eligazította-e a kis atlasz a világban? - tüke -