Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-10-24 / 42. szám

1993. OKTÓBER 24. , SZEKSZÁRDI IASARNAP rri rr luz te gyönyörű, dobogó, csillag-erejű, te fűtsd be a mozdonyt halálra, Hajszold, hogy fekete magánya ne legyen néki teher, tűz te gyönyörű, ihlet, mindenség-gyökerű, virágozz a vérző madárban, égesd, hogy a sorsót kimondja, nem a hamuvá izzó csontja, virrasztó igéje kell, tűz te gyönyörű, jegeken győztes-örömű, ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra lélekben szakállasodva, hűlve latoló józanságban, ahol áru és árulás van, öltöztess tündér-pirosba, röptess az örök tilosba, jéghegyek fölé piros bálba, ifjúság királya, tűz! (Nagy László: Tűz) 1957. április 15., Hruscsov: A magyar helyzet meglehetősen tüzes ügy volt, tüzes mint a magyar paprika. (Összeállította: Németh Judit) 1956. november 5-én utoljára... Repró: - ka Plakát 56-ból Szekszárdi történetek Éjjel Senki sem vitatja azt a meglehetősen régi gyakorlatot, hogy tiltásokra, szabályokra szükség van. fgy kellenek természetesen a közlekedést szabályozó rendeletek, eszközök, mint például a közlekedési lámpa. Nagyon fontos. Vagy húsz éve jókat kuncogtunk, amikora városban felszerelték az első lámpát. Mondogattuk, ki a fene fogja ezt Szekszárdon komolyan venni és itt főleg a gyalogosokra gondoltunk elsősorban, hiszen a szekszárdi „pógár", legyen az alsó utcai vagy újvárosi, ne „ajd Isten" felsővárosi-kálomista, szóval az egyik sem az az embertípus, aki komolyan venne egy piros lámpát. Nem is vette komolyan, de megszokta és ma már komolyan yeszi, mi több hiányolja, ha nincs. Öreg nénék már nem is mernek átmenni a másik oldalra, ha kocsik között kell cikázni és nem igazítja el őket a közlekedési lámpa. A világ életében csak lovas kocsit hajtó is megtanult kocsit vezetni, megtanulta a közlekedés szabályait, de megtanulta az is, akinek még lovas kocsija sem volt. Visszatérve a lámpákra így tehpt szükségesek, kellenek ahhoz, hogy a napközben levő hatalmas belvárosi forgalmat valahogy elirányítsák. A dolog akkor kezd komolytalanná válni, ha a gyalogos, az autós olyankor találkozik a til-_ tásokkal, amikor arra semmi szükség. Sőt egyenesen káros. Káros, felesleges este tíz után, amikor Szekszárdon senki nincs az utcán Járatni" a lámpát a Garay téren. Sehol nem működik ilyenkor már a városban, illetve, ahogy illik sárgán villog, ami késő este, meg éjjel elég. Elég arra, hogy az ember tudja keresztez/Sdés, gyalogátkelőhely felé megy, vigyázni kell. Nem pedig megállni. Gyalogosan, meg kocsival, meg főleg egyedül, amikor a kutya sem zavaija az áthaladást. Nappal gyakran előfordul azért, hogy át-át szalad valaki. Fegyelmezetlen ember mindig akadt, de éjjel éjfél után azt is rákényszerítik ezek a lámpák a piroson való átsétálásra, akik úgymond fegyelmezettek, de hát ha szórakoznak velük, akkor a reakció ilyen lehet könnyen. Állnak hatalmas kamionok az Augusz-ház előtt, sokszor kettő, három is menne délre a határ felé, de nem mehet, meg kell várni még lejár a piros. Keresztbe nem akar menni senki sem, de akkor is. Feleslegesen várakoztatjuk a hatalmas monstrumokat. Azok meg persze pöfögnek, ontják magukból a környezetszennyező gázokat és várnak. Jó ez így? - tüke I