Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-10-24 / 42. szám

, SZEKSZÁRDI 8 fASARNAP 1993. OKTOBER 24. „Emlékezés nem mosta el homlokod..." Október. Egy éve már, hogy nem siratlak, A fel nem oldottfájdalomba belekövültél. így hordozlak egészen. Emlékezés nem mosta el homlokod. A jelen voltál, feleszmélésem kezdete, és az vagy bennem mindörökké. Hiába változol. (Mezey Katalin: Október) • • • Nagy és megdöbbentően szép látvány volt, amikor a ködös októberi estén három darukocsi nekirguaszkodott, és a sokezres tömeg lélegzet-visszafojtott figyelme mellett ledöntötte a tizenkét éves idegen zsarnokság jelképét, a budapesti Sztálinszobrot. A kép szívembe vésődött, tisztán emlékszem rá: a drótkötelek pattanásig feszültek, s a hatalmas szobortest lassan dőlni kezdett előre... lassan, nehézkesen, mintha maga sem hinné, hogy most porba hull, ő, a fél világ évtizedeken át rettegett zsarnoka. A kötél feszült, a nyolcméteres bronztest elvált talapzatától... s tompa dübbenéssel földre hullt. A tömeg megrohanta a szobrot és diadalittas ujjongással mászott fel rá. Én a pillanat varázsától megbénultan álltam apa és Ági mellett, s valami olyan érzés szállt meg, hogy új kor kezdődik, új lapja nyílik a történelemnek, s erre a lapra ennek az egész mostani hatalomnak a bukása lesz írva. A zsarnok szobra nem dőlhetett le hiába... Mégis, volt valami feszültség a levegőben, mintha mindezzel nem most ért volna véget valami, mintha nem lenne vége, hanem csak előestéje e nagy történelmi napoknak. (Simonffy András: A forradalom napjai) • • • Nem tudtuk, nem hittük, s nem is gondoltuk, hogy jönni fog, hiába szaporodtak a jelek. És egyszer csak itt volt, a maga gyönyörű és fenséges teljességében, fényt árasztva, reményt, hitet sugározva. És fölneszeltünk, fölkeltünk, mentünk. Valami delejes áram vont körébe bennünket, s nem csak azt a részt, mely utcára ment, jelszavakat kiabált vagy éppen fegyvert fogott, hanem szinte valahányunkat. Valamiképpen még az ellenzőket is. 1956 októberében egy szétszaggatott, megtizedelt, megalázott nemzet emelte fel fejét, s törte össze egy világbíró őrület ránk rakott bilincseit. És minden előkészítés, szervezkedés, egyeztetés nélkül, olyan ösztönösen cselekvő egységben, melyben mindenki tudta a helyét, s tudta, mit tartson igaznak, mit hamisnak. Ez volt benne a gyönyörű, a mámorító. (Kunszabó Ferenc: 1956. október 23.) Üdv néked Ifjúság! Üdvözlégy magyar nép! ki lángban és vérben születtél meg újra három nagy éjszakán vad ágyúdörgésben! Melyik nép írta fel mostanában nevét így, hogy aranyt adott kezébe Isten ujja? S mely nép beszélt így az önmaga nevében mint angyal, mikor a harsonát fújja? Bús igájának fájára írja hát, s mint annyiszor a megsárgult ezer évben vérrel és vassal taszítja zsarnokát. (Sinka István: Üdv néked Ifjúság) • • • Ez a néhány nap mutatta meg az egész világnak, hogy a magyarság erkölcsileg mekkorát emelkedett. Hiszen nem mondom: voltak rá jelek eddig is. Még a tömlöcszerű elzártságban élő, elfeledtetett ember is érezte, hogy az ifjúságból más levegő csap felé, mint kortársai közül. De, hogy a nemzet a gyötrésben és megaláztatásban így öszszeforrt, hogy diákok, munkások, katonák minden előzetes szervezkedés nélkül közös elszántságukkal így megszerveződhettek, a vezér nélküli felkelésnek ez a csodálatos látványa meghaladta nem reményemet, de képzeletemet! (Németh László: Emelkedő nemzet) • • • Barátaim, ha szavaimnak van valami hitele, hallgassatok meg: óvjátok meg a forradalmat! Olyan méltósága volt eddig, amilyet csak az igazság adhat eszmének, embernek. Egy dologra figyeljünk most: nem a bosszú órája ütött, hanem az igazságtevésé. Aki bűnös volt, azt bíróság elé kell állítani. A forradalom győzött, de ha nem adunk neki időt, hogy erőre kapjon, újra elbukhat. El is sikkaszthatják azok, akiknek érdekük. Fogjunk össze: egy hazánk van, s egy életünk. (Déry Tibor: Barátaim) • • • . Amit a magyarság most művelt, azt nyolc napon át lángoló glóriaként csavarta maga körül a földgolyó, glóriaként, melyben soha nem hűl ki a tisztelet, a szeretet és a csodálat. * Sehol a szabad világban. Sőt talán még másutt sem. Nem szabad csökkentenünk ezt a fényt, na^ szabad ezt a ragyogást. Esz, el^ készenlét és minden szent akarat fogjon most össze és őrizze és emelje végső diadalra benne céljainkat, az igazság, az okosság, az emberiesség, a nemes hagyományok és az életképes haladás munkálását abban a - semmi harcnál nem kisebb - másik feladatban, ami most következik, az új, az igazi országépítésben. (Szabó Lőrinc: Ima a jövőért) Távirat a Szekszárd Városi Nemzeti Tanácsnak, amelyben a szekszárdi tiszti őrs beosztottjai forradalmi lelkesedésről tesznek tanúbizonyságot f