Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-10-24 / 42. szám

, SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. OKTÓBER 24. 726 Lehet, hogy a gyerekkor olyan, mint a kifestő; csak a kontúrok vannak meg, a helyszín, az alakok körvonala, mintegy vázlat, amit később visszagondolva színezünk ki, kap árnyalatokat... Mesekönyv, a gyerekkor nyarának színeivel. Kimentem Taplósra, - bringával, mint kölyökkorunkban annyiszor - és elmerengtem azon, szabad-e visszamenni? Megnézni fekete-fehérben? A taplósi holtág a Sió bal partján van. Palánk alatt, ahol a töltés elkanyarodik a tolnai holtágak felé. Tán húsz-huszonöt hektár lehet, nem nagy az egész, de nekünk akkor elég volt, az egész nyarat betakarta. Látszólag nem változott semmi. A part menti fák, mint régen a zöldes víztükör se. Csak jobbra, a csatorna felé csillogott, ahol a szél apró hullámokat hajtott. Szemközt az erdőt kiirtották. Tarvágás. Leginkább ez hiányzik, ahol a tekintet átsiklott a vizén és az erdő sötétzöld tömbjébe belekapaszkodott. Ott fészkeltek az egyik szélső fán a halászsasok. Azóta sem láttam ilyen ragadozó madarat. Pecázgatás közben, ha nem volt kapás, azt néztük ahogy köröznek órákon át. Vijjogásukat, mint minden hangot, messziről idehozta a víz. Ahogy lejjebb ereszkedtek, hegyesszögben egyre gyorsulva a víz fölé, majd kinyújtott lábakkal a karmok belemartak a vízbe, lehetett találgatni, hogy elkapták-e a halat. Ha zsákmányt ejtettek az látszott, ahogy nehézkesen lendül hátra a lábuk és erőlködő szárnycsapásokkal emelkednek el a víztől, a mozdulatokból sejteni lehetett, hogy mekkora a kifogott hal. Mondták a halászok egyszer olyan nagy pontyot fogtak, hogy lehúzta a sast; a hátában ott volt a két karom, betokosodva, a combcsontok is. Nem tudta kiemelni a madár, ez lett a veszte. Nehéz volt elhinni, hogy nem tudta elereszteni, ha már kivenni a vízből nem sikerült. Pecázgattunk a kezdetleges szereléseinkkel, mogyoró-, meg nádbotokkal, jobbára keszegeket fogtunk és engedélyről csak később hallottunk. Nagy fogásokról, nagy halról is lehetett hallani, víz mellett, horgászok között nagy halak legendája természetes dolgok. Hogy a Gyuri bácsi a zsilipnél ahol a Sió vizét beengedik - lerakott egy kéve búzát, aztán ott a varsájával fogott egy óriási szürkeharcsát. Úgy vitte be a Hollendushoz, hogy a fejét a kormányra kötötte, testét a vázhoz, a farka a porban úszott, akkora volt... Tutajt is ácsoltunk, azon kepesztettünk be a vízre, később valakinek csónakot vett az apja. Szemben a víz fölé hajló fűzfák ágai és a part között volt egy folyosó, ahol csöndben evezve órákig lehetett figyelni a vízimadarakat. Ez a zöld alagút egy más világ volt. Néha lovas kocsik zörögtek végig a gáton. A vásárból jövő tolnaiak, bogyiszlóiak belehajtottak a sekély vízbe, itatták a lovakat. Némelyiket kifogták, megfürdették, fürödtek a vásározók is. Mi is fürödtünk, bár bemenni a vízbe óvatosan kellett, óvatosabban mintha tarlón lépkedne az ember. Az iszap tele volt kagylóval és súlyommal. Ez utóbbi egy hínár termése volt. Öt vagy hat, kétcentis tüske meredezett belőle minden irányba, így akárhogy állt az iszapban, egyik mindig fölfelé mutatott. Ráadásul a tüske is fogazott volt hátrafelé, vagyis ha belelépett az ember és piszkálni kezdte, egyre beljebb fúródott. így visszanézve nem is tudom, hogy orvos, tetanusz nélkül miként úsztuk meg a kagylóvágta, sulyok okozta sebeket. A súlyom állítólag megfőzve olyan ízű mint a szelidgesztenye, de annyira utáltuk, hogy nem próbáltuk ki. Egy ember volt kint, - mondhatni a tó gazdája -, állandóan, Ádi bácsi a töpörödött emberke. Nagyon jó halászlét főzött az időnként kikeveredett nagyfejű főnököknek, és abban is a saját gyúrású tészta volt a legfantasztikusabb. Néha bennünket is megszánt és adott egy sütetre való keszeget. Esténként féltő gonddal terelgette a tóról hazatérő hófehér kacsáit. Mint egy kobold, erdei manó, az apró emberke úgy járkált a kifeszített kerítőhálók, száradni kitett varsák között. Némelyik varsa karikája nagyobb volt mint ő; magát is kifoghatta volna vele. Ott élt a nádkunyhójában a természet lágy ölén, őszöld volt, bár ezt így mondani akkor még nem volt divatos. Most csak a tűzgyújtás helye jelzi, hogy valahonnét valakik kijárnak a tóra. Pecázni nem lehet, a szövetkezeté a víz és a hal. A part mellett futó dülőútat járják, nyilván a halászok. A parti fák gyökerei idáig érnek és a kiálló, megkérgesedett fán megzökken a kerék. Arrább a halászoknak van egy vasajtós, vasablakos tanyája. Mellette egy maszek faház, gyümölcsössel és körbekerítve - valaki már privatizált. Lejjebb, a gát és a Sió felé ott a nádfedeles tanya, talán ez volt Ádi bácsié; ő már az égi vizeken evez csendesen, felnézni varsáti. A gát túloldalán a gátőrház üres. Ablakai betörve, lakatlansága nyomasztó hangulatot áraszt. A valamikori veteményest fölverte a gyom, a diófákról koppanva hull a dió. Azért volt Taplós a víz neve, mert a parti fűzfákon gyakori volt a taplógomba. Ez a tányéralakú, barnagomba ehetetlen, megöregedve kemény lesz, kisbaltával vágtuk le, és amikor kiszáradt meg lehetett gyújtani (száraz mint a tapló). Ezt Ádi mutatta és azt is mondta, hogy a szúnyogok ellen jó, riasztja őket. Kéklő estéken néztük a tapló lemezes testébe egyre beljebb rágó parazsat és nem éreztük úgy a szúnyogcsípést. Ez maradt, ez a füst, a kéklő nyarakba olvadva. - steiner Az állástalanokért... Új kamara Szekszárdon Az orvos-, mérnök-, jogász'kamara után Szekszárdon a héten megalakult a Munkaügyi Kamara Tolna Megyei Tagozata. A Kecskemétről indult kezdeményezés alapján először létrejött a kamara, majd a szekszárdit megelőzően néhány megyei tagozat. A munkanélküliekkel foglalkozó munkaügyi központokban és kirendeltségeken dolgozó jogászok, közgazdászok, pszichológusok és más szakemberek részére ad ez lehetőséget szakmai ismereteik bővítésére, etikai normák kialakítására. Ez utóbbira, mint Rózsa József, az Országos Mi^^ kaügyi Központ főtanácsadója, egyben a kamara főtitkára, a tagozat megalakítását megelőzően előadásában kifejtette, mostanság nagy szükség van. Mert nem ritka a feljelentés, mondván, hogy a munkanélküliekkel foglalkozók részrehajlóak. S ez érthető is, hiszen náluk sok, néha elkeseredett, elégedetlen ember és sok pénz megfordul. A szakma egyébként átalakulóban van, mert a munkanélküliség növekedése megállt, stagnál. Ezért új módszereket kell kidolgozni, hogy sikerüljön az állástalanok gondjain enyhíteni. Ebben a munkában is segíthet a kamara. - sz 1 TIT-előadát Rendszerváltás a kulturális infrastruktúrában címmel Rigó Béla író tart előadást október 28-án délután 5 órakor a Vállalkozók Háza II. emeleti tanácstermében. Szekszárd Város Polgármesteri Hivatal és a Szekszárd Kertbarát Kör 1993. október 25-én hétfőn, 18 órakor a Babits Mihály Művelődési Házban a HEGYKÖZSÉG megalakításával kapcsolatos megbeszélést tart az érdeklődő szőlősgazdák Amerikai Klub Az „Amerikai Klub" első foglalkozására 1993. október 29-én, 19 órakor kerül sor az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola „E" épületében (volt oktatási igazgatóság). Témája: Halloween szokások (dalok, történetek, játékok). Foglalkozásvezető: Scot Stephenson.