Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-07 / 5. szám

9 1993. FEBRUÁR 14. , SZEKSZÁRDI VASARMAP gött a lépcsőházon, vagy napközben, amikor összezárva a kisszobában marakodtak, mi lehetett itt. Egyébként három hónapja költöztünk, de még mindig nem győzünk szellőztetni. A kutyaszag beette magát mindenhova. A legkisebb szoba szinte használhatatlan. Ott még talán a tapétát is le kell vakarni, hogy újra lakható legyen. Gondoljon bele, nyolc kutya a harmadik emeleten! „(1) Szabálysértést követ el és 10000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható, aki: a) állatáról nem gondoskodik megfelelően, b) a rendeletben meghatározott darabszámot meghaladó állatot tart, c) az ebet úgy tartja, hogy a pbbi lakás lakóinak nyugalmát rtósan és rendszeresen zavarja, d) ebet közterületre póráz nélkül kienged vagy futtat, e) ebet játszótérre kivisz, illetve kienged, 0 harapós és támadó természetű ebet közterületen szájkosár nélkül vezet. (Részletek a rendelettervezetből.) Címlapsztori: Klemm Anett és Ivett felváltva sétáltatja gyönyörű szép skótjuhász kutyájukat. Mióta Anett a bajai német nyelvű gimnázium tanulója, hét közben ez a feladat Ivettre hárul. - Kié a kutya? - kérdezem. - Ivett kapta ballagási ajándékul. Apuék sokáig nem engedték, végül a nagynénénk vette meg a dtutyát. W - Egy ilyen szép, hosszú szőrű állat gondozása sok bajjal jár... - Szívesen csináljuk. Fürdetni, fésülni kell - mondja Ivett. - Általában rám hárul ez a munka, mert én vagyok itthon. Reggel is kiviszem és délután. Ez nem munka, öröm. A kutyának egyénisége van és ezért lehet szeretni. Ahogy viselkedik, ahogy örül nekem, ha megjövök az iskolából, szóval minden megnyilvánulása szeretetre méltó. Kint az udvaron tartjuk, a lakásba nem jöhet be. Most már apuék is nagyon szeretik. Régebben sok minden eltűnt az udvarról, most bármit kint hagyhatunk, nem lopnak. Nem mintha bárkit is megharapna a kutya, de jelez és az elég, hogy távol tartsa a tolvajokat. - Gyerekkorom óta volt kutyám. Gimnazistaként a németjuhászt a Kálvária-oldalban edzettem, szaglásztattam, tanítottam a nyomkeresésre. Amikor nősülés után bérházban laktunk, nem tarthattam kutyát. Most négy éve költöztünk ide ki Szálkára, még előtte megvettem a két Haskyt és azóta is tenyésztem - meséli Várfy Tibor, a szibériai szánhúzó Hasky kutyák országosan ismert tenyésztője. - Miért nem a gyerekkori kedvencet, a németjuhászt tenyészti? - Úgy megváltozott a fajtajellege, hogy azt nem tudtam elfogadni. A Hasky megközelítően hasonló, csak nem annyira túltenyésztett. Kutyát úgy szabad csak vásárolni, hogy tudom, milyenek a körülményeim. Tehát nem az lehet a döntő, hogy nekem milyen kutya tetszik, hanem az, hogy a leendő kutyám el tudja-e fogadni a körülményeimet, ott jól érzi-e magát. - Hány kutyája van jelenleg? - Két Hasky szuka és egy kan, a négy még itt lévő kiskutyával és két doberman szuka, anya és lánya. A Hasky kanommal, ami nemzetközi kitűnő minősítésű, mindig csak az egyik szukát fedeztetem, a másikat idegennel. Ez a tenyésztés lényege. Aki mindig ugyanazzal fedeztet, az csak szaporító. - Említette, hogy a lényeg a kutya érdeke. Itt a szálkai családi ház tágas udvara ideális hely a kutyatartásra. De egy panellakásba milyen kutyát javasol? - Semmilyet. Eleve ott kezdődik, hogy az ember akkor viszi sétáltatni a kutyát, amikor neki jó, nem akkor, amikor a kutyának. Egy nagy testű állatnak napi tíz kilométert is kellene futni. Ehelyett kap negyedórás sétát. Rá lehet erre is szoktatni, de minek? - Ha egy gyerek addig szekál, hogy vegyünk, mégis milyen állatot tartsunk? - Ez előfordult velem is. Akkor vettem az első nemescsincsillát. Ketrecben tartható, nincs szaga, elég naponta etetni, itatni, nincs vele gond, de ugyanúgy lehet szeretni, simogatni, játszani vele. Semmiképpen sem javaslom a tengerimalacot, hörcsögöt, meg egyebet, mert az nagy kárt csinál, fertőzésveszélyes az emberre is. A kutyával is sok a baj, hullatja a szőrét, melegben izzad, aminek szaga van. Ha sokat fürdetik, amiatt kaphat szőrtüszőgyulladást, vagy bőrbetegséget. A kutya nem arra termett, hogy panelban tartsák. - A városházán tizenöt napig kifüggesztettük a rendelettervezetet, nem jött észrevétel - mondja Palkó László -, most a februári ülésen tűzzük napirendre. - Minden jogszabály annyit ér, amennyit be lehet tartatni belőle - mondom. - A rendelettervezetben vannak olyan pontok, amit nehéz lesz betartatni. - Itt nemcsak az állattartási rendelet, közegészségügyi előírások megszegéséről is sokszor szó lesz. Elsősorban az állampolgári fegyelemre számítunk. A rend, a jogszabályok tiszteletére. Ennek érvényesítésében pedig a rendőrség közreműködésére - mivel szabálysértésről van szó, és a közterület-felügyelők munkájára. Persze, hogy egy nyolcvankilós kutyát sétáltató embert hogy fog megbírságolni minden fegyver, kényszerítő eszköz nélkül, az nehéz kérdés. így a végrehajtás kétséges. De a kirívó ügyekben, a többi állampolgár, a szomszédok segítségével el tudunk majd járni. A rendeletnek lesznek népszerűtlen pontjai, de a többség, a város lakosságának érdekében azért is meg kell hozni. Miközben a riporthoz az anyagot gyűjtöttem, az egyik lakótelepen megláttam egy gyönyörű újundllandi kutyát sétáltató hölgyet. - Itt lakik? - kérdeztem illő bemutatkozás után. - Igen itt, abban a házban mutatott egy négyemeletes panelra. - És jó ott a kutyának? - folytattam. - Hagyjon békén, mi köze magának ehhez, a saját lakásomban azt tartok, amit akarok. Senkinek semmi köze hozzá - rikácsolta magából kikelve. A kutya még csak halkan morgott, amikor visszamenekültem Trabantom biztonságot nyújtó papírfalai mögé. Szegény közterület-felügyelők! Elképzelem, amint tízezerre büntetnek egy németjuhász kutyát szájkosár, póráz nélkül, játszótéren sétáltató kutyatartót. Az pedig halkan csak ennyit mond: „Lexi, csibész!". TAMÁSI JÁNOS Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Jáls/oliri CM'iidi'k'l