Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-07 / 5. szám

9 1993. FEBRUÁR 14. , SZEKSZÁRDI VASARMAP gött a lépcsőházon, vagy napköz­ben, amikor összezárva a kisszo­bában marakodtak, mi lehetett itt. Egyébként három hónapja költöztünk, de még mindig nem győzünk szellőztetni. A kutya­szag beette magát mindenhova. A legkisebb szoba szinte használ­hatatlan. Ott még talán a tapétát is le kell vakarni, hogy újra lakha­tó legyen. Gondoljon bele, nyolc kutya a harmadik emeleten! „(1) Szabálysértést követ el és 10000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható, aki: a) állatáról nem gondoskodik megfelelően, b) a rendeletben meghatáro­zott darabszámot meghaladó ál­latot tart, c) az ebet úgy tartja, hogy a pbbi lakás lakóinak nyugalmát rtósan és rendszeresen zavarja, d) ebet közterületre póráz nél­kül kienged vagy futtat, e) ebet játszótérre kivisz, illet­ve kienged, 0 harapós és támadó termé­szetű ebet közterületen szájkosár nélkül vezet. (Részletek a rendelettervezet­ből.) Címlapsztori: Klemm Anett és Ivett felváltva sétáltatja gyönyörű szép skótjuhász kutyájukat. Mi­óta Anett a bajai német nyelvű gimnázium tanulója, hét közben ez a feladat Ivettre hárul. - Kié a kutya? - kérdezem. - Ivett kapta ballagási ajándé­kul. Apuék sokáig nem engedték, végül a nagynénénk vette meg a dtutyát. W - Egy ilyen szép, hosszú szőrű állat gondozása sok bajjal jár... - Szívesen csináljuk. Fürdetni, fésülni kell - mondja Ivett. - Ál­talában rám hárul ez a munka, mert én vagyok itthon. Reggel is kiviszem és délután. Ez nem munka, öröm. A kutyának egyé­nisége van és ezért lehet szeretni. Ahogy viselkedik, ahogy örül ne­kem, ha megjövök az iskolából, szóval minden megnyilvánulása szeretetre méltó. Kint az udva­ron tartjuk, a lakásba nem jöhet be. Most már apuék is nagyon szeretik. Régebben sok minden eltűnt az udvarról, most bármit kint hagyhatunk, nem lopnak. Nem mintha bárkit is megharap­na a kutya, de jelez és az elég, hogy távol tartsa a tolvajokat. - Gyerekkorom óta volt ku­tyám. Gimnazistaként a németju­hászt a Kálvária-oldalban edzet­tem, szaglásztattam, tanítottam a nyomkeresésre. Amikor nősülés után bérházban laktunk, nem tarthattam kutyát. Most négy éve köl­töztünk ide ki Szál­kára, még előtte megvettem a két Haskyt és azóta is tenyésztem - me­séli Várfy Tibor, a szibériai szánhúzó Hasky kutyák or­szágosan ismert te­nyésztője. - Miért nem a gyerekkori kedven­cet, a németjuhászt tenyészti? - Úgy megválto­zott a fajtajellege, hogy azt nem tud­tam elfogadni. A Hasky megközelí­tően hasonló, csak nem annyira túlte­nyésztett. Kutyát úgy szabad csak vá­sárolni, hogy tu­dom, milyenek a körülményeim. Tehát nem az lehet a döntő, hogy nekem milyen kutya tet­szik, hanem az, hogy a leendő kutyám el tudja-e fogadni a kö­rülményeimet, ott jól érzi-e magát. - Hány kutyája van jelenleg? - Két Hasky szuka és egy kan, a négy még itt lévő kiskutyával és két doberman szuka, anya és lánya. A Hasky kanommal, ami nemzetközi kitűnő minősítésű, mindig csak az egyik szukát fe­deztetem, a másikat idegennel. Ez a tenyésztés lényege. Aki mindig ugyanazzal fedeztet, az csak szaporító. - Említette, hogy a lényeg a kutya érdeke. Itt a szálkai családi ház tágas udvara ideális hely a kutyatartásra. De egy panellakás­ba milyen kutyát javasol? - Semmilyet. Eleve ott kezdő­dik, hogy az ember akkor viszi sétáltatni a kutyát, amikor neki jó, nem akkor, amikor a kutyá­nak. Egy nagy testű állatnak napi tíz kilométert is kellene futni. Ehelyett kap negyedórás sétát. Rá lehet erre is szoktatni, de minek? - Ha egy gyerek addig szekál, hogy vegyünk, mégis milyen álla­tot tartsunk? - Ez előfordult velem is. Ak­kor vettem az első nemescsincsil­lát. Ketrecben tartható, nincs sza­ga, elég naponta etetni, itatni, nincs vele gond, de ugyanúgy le­het szeretni, simogatni, játszani vele. Semmiképpen sem javas­lom a tengerimalacot, hörcsögöt, meg egyebet, mert az nagy kárt csinál, fertőzésveszélyes az em­berre is. A kutyával is sok a baj, hullatja a szőrét, melegben izzad, aminek szaga van. Ha sokat für­detik, amiatt kaphat szőrtüsző­gyulladást, vagy bőrbetegséget. A kutya nem arra ter­mett, hogy panelban tartsák. - A városházán ti­zenöt napig kifüggesz­tettük a rendeletterve­zetet, nem jött észre­vétel - mondja Palkó László -, most a feb­ruári ülésen tűzzük napirendre. - Minden jogsza­bály annyit ér, amennyit be lehet tar­tatni belőle - mon­dom. - A rendeletter­vezetben vannak olyan pontok, amit nehéz lesz betartatni. - Itt nemcsak az állattartási rendelet, közegészségügyi előírá­sok megszegéséről is sokszor szó lesz. Elsősorban az állampolgári fegyelemre számítunk. A rend, a jogszabályok tiszte­letére. Ennek érvényesítésében pedig a rendőrség közreműködé­sére - mivel szabálysértésről van szó, és a közterület-felügyelők munkájára. Persze, hogy egy nyolcvanki­lós kutyát sétáltató embert hogy fog megbírságolni minden fegy­ver, kényszerítő eszköz nélkül, az nehéz kérdés. így a végrehajtás kétséges. De a kirívó ügyekben, a többi állampolgár, a szomszédok segít­ségével el tudunk majd járni. A rendeletnek lesznek népszerűtlen pontjai, de a többség, a város la­kosságának érdekében azért is meg kell hozni. Miközben a riporthoz az anya­got gyűjtöttem, az egyik lakótele­pen megláttam egy gyönyörű újundllandi kutyát sétáltató höl­gyet. - Itt lakik? - kérdeztem illő bemutatkozás után. - Igen itt, abban a házban ­mutatott egy négyemeletes pa­nelra. - És jó ott a kutyának? - foly­tattam. - Hagyjon békén, mi köze ma­gának ehhez, a saját lakásomban azt tartok, amit akarok. Senkinek semmi köze hozzá - rikácsolta magából kikelve. A kutya még csak halkan mor­gott, amikor visszamenekültem Trabantom biztonságot nyújtó papírfalai mögé. Szegény közterület-felügyelők! Elképzelem, amint tízezerre bün­tetnek egy németjuhász kutyát szájkosár, póráz nélkül, játszóté­ren sétáltató kutyatartót. Az pe­dig halkan csak ennyit mond: „Lexi, csibész!". TAMÁSI JÁNOS Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Jáls/oliri CM'iidi'k'l

Next

/
Thumbnails
Contents