Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-10-17 / 41. szám

1993. OKTÓBER 10. SZEKSZÁRDI 5 Szekszárdi történetek Más a Skála és egyebek is Más lett a Skála. Minden (majd­nem minden) máshol van, mint volt. Ettek már, vettek már vonalkódos ke­nyeret? Olyan az íze, mint a hagyomá­nyosnak, de ezen, illetve dehogy is azon, nem a kenyéren, a csomagoló­papíron van a vonalkód. Alulról rá van ragasztva. A pénztáros végighúz­za egy műszer fölött és máris tudja az egész áruházi rendszer, hogy egy ke­nyérrel kevesebb van az üzletben. Okosak a gépek, sok mindent tudnak. Persze még vannak kezdeti nehézsé­gek, olykor sorba kell állni a kocsikért, mert a pénztárak előtt hosszan kí­gyóznak a sorok, de azért napról nap­ra könnyebben megy a dolog, mind kevesebb a fennakadás. Előbb-utóbb mindannyian belerázódunk. Ez csak nekünk újság, máshol már nem az. Fejlettebb országokban ezen már túl vannak, a kevésbé fejlett he­lyeken pedig majd utánunk lesznek túl ezeken a dolgokon, de a technikát nem lehet sehonnan kitiltani, helyet követel az magának és végül is értünk, a vásárlókért van, nekünk, meg hát az üzletek tulajdonosainak lesz jobb. Ahogy valamikor tanultuk, nekik a tu­lajdonosoknak hajtja ez a rendszer a profitot. így van ez, csak hajtsa, ilyen a világ, most már Szekszárdon is ilyen. Jó nevű kereskedők, jó nevű bol­tok voltak régebben is. Fogalom volt a Gauser, meg a többi is. Az Angyal bá­csi boltjában mindig csodáltam azt a kézzel hajtott szalámiszeletelőt, amely szerkezetet az állami kereske­delem is átvett. Gyorsan és jól lehetett vele dolgozni. De az egészen kicsi-pi­ci boltok isjók voltak. Minden volt ott, csak hát ki kellett várni, míg kiszolgál­ták az embert. Mert bizony a cukor nem volt előre becsomagolva, meg még sok más sem. De kivártuk a sort. Kivártuk még ajegyrendszer időszaka alatt is, pedig akkor igencsak hosz­szúak voltak a sorok. Jó volt a lókol­bász, meg a lószalámi, nem volt an­nak semmi baja, csak mai fülnek egy kicsit idegen, úgy mint a prósza, meg a gánica, meg a soványtej, meg még sok minden más, ami nincs ma már. Bejöt a városba a Meinl-hálózat is. Megnyílt új üzletük Csatáron. Ez is mutat ám valamit. Csatáron nyitottak üzletet. Nem a város közepén, ahol van éppen elég, nem a Skálával szem­ben, hadd egye a fene konkurenciát, ha csak egymásra pillantanak. Szóval nem ott, hanem a város végén, a régi Szekszárd végén, mert a Csatári-torok a város egyik vége volt. Bőséges és szép áru van az üzlet­ben. Sok, Szekszárdon eddig nem lá­tott holmi található itt. Nem olcsó per­sze semmi sem, de ajónak mindig ára volt. Nekünk most kevés a pénzünk, de majd egyszer talán több lesz. Az mindenesetre látható, hogy el tudjuk majd költeni, van mire. - tüke ­Evangélium ) „Atyám! Minden lehetséges neked: Vedd el tőlem ezt a poharat; mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te." Márk ev. 14.36 „Ha volná Isten, akkor ezt nem engedné meg" - szoktuk olykor halla­ni az örök emberi kétely hangját. A Jézust elítélő főpapok és írástudók lé­nyegében ugyanezt az álláspontot foglalták el: „Ha Jézus valóban az, aki­nek mondja magát, vagyis Isten fia - akkor Isten nem fogja engedni, hogy méltatlan halál érje utói, mégha mi el is ítéljük." Az emberi gondolkodás szerint az abszolút jó: Isten úgy győzedelmeskedik a rossz fölött, hogy egy bizonyos ponton túl nem engedi azt tovább menni, „megálljt!"-t pa­rancsol neki. Isten kijelentése, Jézus magatartása azonban nem követi sem a mi logikánkat, sem az egykori logikát. Az engedelmesség-engedetlenség problémája, mint egy láthatatlan fonál, végighúzódik a Biblián. Ádám és Éva bűnbeesése minden követ­kezményével az Isten szavának való engedetlenség története, Jézus ha­lálig tanúsított engedelmessége pedig az emberi történet új szakasza, melynek következményeit a húsvéti feltámadás előrejelzi, Istennek pe­dig a lehetetlent is lehetővé tevő ereje újból és újból bizonyítja a minden­napok eseményeiben. - Az emberek és a népek között tapasztalt engedni nem tudás tragikus és katasztrofális következmények láncolatán át a le­épüléshez, az Istenben bízó hit engedelmessége pedig sok átalakuláson ­reformáción - át csodaszámba menő megépüléshez segít el. - Ilyen érte­lemben legyünk a mában és a jövőben a reformáció örökösei! SZILVÁSSY GÉZA református lelkész Vagyon­osztás Lezárult az elmúlt héten a volt SZOT-vagyon felosztása. A négy mil­liárd forint értékű, elsősorban épüle­tekből, ingatlanokból álló vagyon cse­kély, helyi léptékkel mégis fontos része a szekszárdi volt szakszervezeti szék­ház és a fasori munkásotthon. A hat szakszervezeti konföderáció osztotta fel a vagyont. A különböző érdekcsoportosulá­sok más-más településen jutottak tulaj­donjoghoz. Szekszárdon a SZOT tulajdonában, a MSZOSZ kezelésében lévő Augusz Imre utcai székházat a Szakszerveze­tek Együttműködési Fóruma, az Értel­miségi Dolgozók Szakszervezete és a Szakszervezeti Tömörülés kapta meg, egyébként Győrhöz és Nyíregyházá­hoz hasonlóan. Arról még semmit nem tudni, hogy a Szakszervezeti Munkásotthon sorsa miként rende­ződik. Október 23-án az 1956-os forrada­lom és szabadságharc, valamint a Ma­gyar Köztársaság kikiáltásának évfor­dulóján ünnepi megemlékezés lesz Szekszárdon. A koszorúzási szándékot a polgár­mesteri hivatal ügyfélszolgálat irodáján kérjük jelezni. mmE lÖSÉG 1993. október 23-án (szombaton) 1430 órái A Garay János Gimnázium által szerkesztett dokumentum­műsor bemutatása az 1956-os for­radalom és szabadságharc esemé­nyeiről a Babits Mihály Művelődé­si Ház színháztermében. 15.50 óra: A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Tolna Megyei Szerve­zete és Szekszárd Város Önkor­mányzata koszorút helyez el a pol­gármesteri hivatal bejárata mellett ^^ lévő emléktáblán. ^ 16.00 óra: Ökumenikus istentisztelet a belvárosi római katolikus temp­lomban. 16 JO óra: A megemlékezők és cserké­szek gyertyát gyújtanak az '56-os emlékműnél. 16.45 óra: Koszorúzási ünnepség. A Magyar Honvédség tisztjei felvo­nulnak a történelmi zászlókkal az emlékműhöz, a díszőrség helyét elfoglalja. 16.50 óra: Himnusz. Ünnepi megem­lékezés. Elmondja: Kocsis Imre Antal Szekszárd város polgármes­tere. Vers. Koszorúzás. Szózat. Kb. 17.30 óra: A Magyar Honvédség tisztjei elvonulnak a történelmi zászlókkal. 17.40 óra: Gyertyagyújtás. Harangszó. Meghívó Nemcsak vénasszonyok nyara...

Next

/
Thumbnails
Contents