Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-10-17 / 41. szám

1993. OKTÓBER 17. , SZEKSZÁRDI 707 fASARNAP 3 A csavargó csillagok alatt" 1l^eleg fényű még a délutáni nap. A földön avarszőnyeg, rápihelibbenéssel szálldosnak alá az utolsó társak, nap simogatta, eső verte levelek. Huszárikfilmbe illő kép. A Kispipa őszi udvarán egyetlen asztal. A Holló együttessel üljük körül. - Csiripelnek a madarak - mondja Péter. - Dolgoznak ők is. Kovács Gábor: - Dolgozunk mi is, folyamatosan. Koncertezünk, kazetták készülnek. Ez, ami az asztalon van, az 5. a sorban. Elkészült a 6. felvétele is, karácsonyra jelenik meg, gyerekeknek szól, ahogy majd a 7. is. Zenéje és szövege a miénk. Sili Károly: - Sokat szeretnénk stú^dióban dolgozni, mert minden kazetta ^pj kihívás, amelynek meg akarunk felelni. Eddig nem keltek el túl nagy számban a felvételeink, igaz, ném is erőltettük, de most úgy gondoljuk, itt az idő erre is. - Stílusváltás? K. G.: - Sokan megkérdezték tőlünk, hogy most ez mi? Parrag Tibivel muzsikáltunk együtt, másféle hangzásvilággal. Megpróbáltunk a megzenésített versek világából egy kicsit kiugrani, a rockosabb hangzás felé fordulni, de azért vannak egyéb zenék is, dél-amerikaiak, délszlávok. Tágítjuk azt a kört, amelyben mozgunk. - Hogy kinek mi tetszik, az ízlés dolga. Az idő majd megérleli a csak rátok jellemzőt. Ritter Péter: - Mindegyik dal egy-egy próbálkozás. Egy-egy állomás. Vállaljuk. S. K.: - Azáltal, hogy most dob szól a zenénkben, még nem a diszkóba hívogat. Ez nyomon követhető. Nem az a fajta. A makedónok, a gyimesi csángók zenéje alatt is van dob. Fűszerként, ízként és hangulatként. Az ősi, a népzenei azért ott van. - Nem égetitek gyorsan a lángot? K. G.: - Bizony gyakran a sok fellépéssel, kazettagyártással teljesítőképességünk határáig érünk. Át kéne kerülni egy magasabb lépcsőfokra, ezért a magunk egzisztenciájának, elképzeléseinek úgy tudunk megfelelni, hogy eszelősen sokat dolgozunk. Próbák, felkészülések, műsorok. Jó lenne kicsit lassabban, de legalább ekkora eredményekkel. - A nemzetközi népzenei találkozó kapcsán sokat láttunk benneteket a képernyőn. Mit szólt hozzátok a közönség? R. P.: - Hú, óriási volt. 4000 ember együtt! K. G.: - Sokan énekelték a dalainkat, régi koncerteket emlegettek. S. K.: - Mindenképpen komoly eredménynek könyvelem el, hogy ebből a zenéből 10 éve meg tudunk élni. Ez szakmai siker is. - Ehhez manapság el kell adnod a művészetedet. S. K.: - És ebben a pillanatban megkérdőjeleződik a művészeted. Nagyon veszélyes, mert te ezt most nem azért csinálod, hogy eladd? Akkor mesterember lesz belőled. Ugyanúgy van, mint Csokonai korában. K. G.: - Azért a kísérletezés megmarad. Hárman háromfélét csinálunk, és ez a hármas határozta meg eddig is stílusunkat. Nekem a népzene a mindenem, változatlanul fogom csinálni. S. K.: - Én akusztikus, folkdzsesszes zenét csinálok. Amikor 4-5-en játszunk, akkor pedig hangsúlyozottan előtérbe kerül az improvizáció, amelynek a kazettán van óriási szerepe. (Snitt. Erről a témáról sokáig beszél- • getünk.) - Mi az, ami a „szívedet nyomja"? S. K.: - Az, ha nem hagyják megcsinálni azt, amit szeretnék, ha mesterségesen támasztanak akadályt, irigységből, féltékenységből. (Folytatás a 8. oldalon.) A Hold alatt Nem a Föld alatt. Nem a Nap alatt. A Hold alatt. A Hold női princípium. Ezüstös, félhomályos. Titkok sejtetője. A meg nem nevezett éjszakák hű őrizője.