Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-10-10 / 40. szám

1993. OKTÓBER 24. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 Kozma Gabriella Pincehelyen született. Pedagógus szüleivel később két évet Nagykónyiban éltek, ahonnét Tolnára, majd Faddra költöztek. A ma már nyugdíjas iskolaigazgató lánya sokkal nagyobb körben mozog. A dunaföldvári gimnáziumból Budapestre a Pető Intézet konduktorképzőjébe jelentkezett. Nemrég pedig a Föld túlsó feléről, Ausztráliából érkezett haza. Élményeiről, mint mondta, sokat kellett mesélnie. Most megkértük ossza meg mindezt Olvasóinkkal is. A

Pető Intézetről, különösen Lady Di látogatása után sokan hallottak, de kevesen tudnak. Mit kell tudni erről az intézményről? - Érettségi után felvételiztem oda. Négy évig tanultam az intézetben. Heti tizenhat órát gyakorlati munkán vettünk részt, mellette pedig tanultunk. Az iskola két diplomát ad. Tanítóit és konduktorit. - Itt álljunk meg. Tudomásom szerint Ön az első konduktor, akivel találkoztam. I

)e egyelőre fogalmam sincs mit csinál gy konduktor... - A konduktor mozgássérülteknek, pontosabban központi idegrendszeri sérült emberekkel foglalkozik. Különböző torna, vagyis mozgásgyakorlatokkal, egyéb foglalkozásokkal igyekszünk a társadalomba való beilleszkedésüket segíteni. - Hogyan telt a Pető Intézetben egyegy napja? - Három csoportban csecsemő, gyermek és felnőttcsoportban mintegy háromszáz ember él az intézetben. Ma már a magyar gyermekeknek is fizetni kell az ellátásért, nem is keveset, így nagyon sok rászoruló nem jut oda. A gyermekek reggeltől estig bent vannak, a vidékiek pedig csak hét végén járnak haza. Ugyanígy a konduktorok is reggeltől estig velük vannak. Naponta négy-öt órát dolgoznak a .csoportokkal. " - Kondicionáló, korrigáló mozgást tanítanak? - Reggel először egy fekvő mozgássort veszünk át, délelőtt pedig állás-, illetve járásgyakorlatokat. Délután ülve végzett mozgássor következik, aíni a manipulációs képességet fejleszti. - Gyógyíthatatlan betegekről van szó? - Döntő többségében igen. Módosítani viszont lehet a mozgásukon, és nagyon fontos elfogadtatni a beteggel, hogy ezekkel a mozgásproblémákkal együtt kell élnie. Különösen nehéz ez felnőtt embereknél. Például, ha valaki agyvérzést kap, lebénul, az egész életét másképp kell felépítenie. - A Pető Intézet egyetlen az országban? - A maga nemében igen. Mert oktatás csak ott van. Léteznek vidéken is mozgássérültekkel foglalkozó csoportok, de hogy ott iskolai oktatás is folyik, az egyedi az egész világon. Eddig konduktorképzés is csak a Pető Intézetben volt. Angliában inMagyar lány a kenguruk földjén dult két éve egy hasonló intézet, ahol szintén képeznek konduktorokat ugyanilyen szisztémával. - Tehát az itt végzett növendékek számára nyitott az egész világ. Bárhol dolgozhatnak? - Igen és nagy igény is van a Pető Intézetben végzettek munkájára, mert az ottani diploma olyan szint, ami garanciát jelent a biztos szakértelemre. - így jutott ki Ausztráliába? - A diplomaosztás után fél évet dolgoztam a Pető Intézetben, akkor jött ez a lehetőség, hogy kimehetünk egy évre Ausztráliába. A barátnőm perfekt beszél angolul, vele és egy másik lánnyal hárman utaztunk. Tulajdonképpen az ismeretlenbe indultunk. Mert Ausztráliáról szinte csak hallottunk valamit. Érvényes szerződésünk volt, repülőjeggyel. Előbb Amszterdamba repültünk, onnét Bangkokba, ahol föltöltötték a gépet, majd tovább Ausztráliába. Sydney-től kétszáz kilométerre egy Orange nevű városban dolgoztunk. - Csak nem egy narancstermelő vidék központja? - Nem, egyáltalán nem. Egy hercegről kapta a nevét. Kisváros, olyan szekszárdnyi lakossággal, de akkora területen, mint mondjuk Miskolc. - Mit láttak az országból? - Hétközben dolgoztunk, csak hétvégeken volt lehetőség kirándulni. Voltunk egy farmon, amihez akkora terület tartozik, -mint Tolna megye. Az egészen egy család gazdálkodik. Ott voltunk kengurulesen is. Nyitott terepjárón mentünk, csodálatos volt. Láttuk a tengert, meg egy speciális hatalmas akváriumot, amiben cápák is úszkáltak. - Hogyan élnek az ausztrál emberek? - Jól. A férfiak keményen dolgoznak, de a legritkább az, hogy az asszony munkát vállaljon. Mindenük megvan. A konyhai mosogatógéptől az autókig, mert a legtöbb családban abból több is van. A gyermekeket sokkal nagyobb szabadságban nevelik, mint mi. Ami nálunk illetlenség, hogy mondjuk a gyerek odamegy és meghúzza a vendég haját, az náluk természetes, ezért nem szólnak rá. - Meséljen a kinti munkájáról! - Nagyobb volt a felelősség, mert amíg a Pető Intézetben nyolc konduktor jut egy csoportra, kint hárman voltunk. Emellett ott voltak még a tanulók, akiket nekünk kellett betanítani. Az ausztrálok a mozgássérülteket nagyon sok helyre viszik. Akupunktúrára, masszázsra, természetgyógyászhoz. A szülők hozták vitték mindennap a gyerekeket. Egy csecsemő- és egy kamaszcsoporttal dolgoztunk. - Letelt az egy év, visszamenne? V

isszamegyek. Most folyik az egyeztetés, két-három hónap múlva utazhatok. Egy tengerparti városban fogok dolgozni. Az talán még csodálatosabb lesz. - Jó utat, és ha visszajött, majd újra beszélgessünk! -Tamási Jánosfotó: -ka-