Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-10-03 / 39. szám

15 1993. OKTÓBER 3. , SZEKSZÁRDI VASARNAP / 12 Bölcsesség a múltról „Mull nélkül nincs jövő. A múlt értékeit megmenteni minden embernek szent kötelessége. Becsüljük hát azokat, akik ezt helyettünk is megteszik." Nőkről, nemcsak nőknek! Egy kiállítás emlékkönyvéből Vargáné Kovács Veronika kiállítását a művelődési házban több mint ezer ember nézte meg. Ebből 360-an ragadtak tollat, hogy leírják véleményüket. íme egy-két gondolat az emlékkönyvből: „A tehetség ami megadatott nekünk, az nem azért adatott meg, hogy magunknak tartsuk. Azért kaptuk azt, ajándékba, kiválasztottként, hogy mások szépségére és örömére fordítsuk." •

„Csodálatos a kiállítás. Érződik rajta a melegg." „Igazi, szívvel-lélekkel gyűjtött munka, csak az tud ilyet létrehozni, aki igazán szereti a népművészetet." „De bomba, de tök jó is." „Köszönjük, hogy összegyűjtötte, megőrizte ezt a sok csodát." „Lélegzet elállító." „Példamutató az itt látható gyűjtemény. Szinte keresztmetszetet ad a sióagárdi hímzés történetéből." „Az elmúlt szép időket idézi bennem a látott gyűjtemény." „Szívesen hordanék ilyen szép blúzokat." „Kolozsváriak vagyunk, nagy örömünkre felfedeztük édesanyánk díszítő elemeit ezen a kiállításon. Lám a népművészetben nincsenek határok." „- A kiállítás gyönyörű, megmaradt kultúránk egy,kis gyöngyszeme." „Érdekes volt a múlt egy kis töredékét megtekinteni." a gyűjtemény magyarságunk megőrzése, ^Rrjük Istent, hogy tartsa meg a magyarokat." „Wundershöne Ausstellung." „Köszönjük, hogy menti ami menthető." „Örülök ennek a kis kiállításnak! Csak: lám a művészet (népművészet) milyen kicsi helyre szorult ezen az eredetileg népi ünnepen, míg kinn tombol a giccs, a bóvli és a szemét. Nem beszélve a ledeszkázott petúniákról! Ezt az „ünnepet" én PETUNIA-SIRATÓNAK nevezem. Szimbolikusan az is! LUX-FORT VASAR FOLYTATÓDIK 4-5 m-es szőnyegpadlók, 130,140,183, 200 cm-es PVC-padlók. Nagy választék, 10-20-30%-os leárazás. Amíg a készlet tart. Helye: Szekszárdon a LUX-FORT raktárban a Béri Balogh fánál. Nyitva: naponta 9-15 óráig. Sas Erzsébet oldala Lolo kedvenc ruhája A dival v italában időről időre felbukkan a népművészei. Modem vonalú nadrághoz-szoknyához hímzett blúz, elegáns estélyi ruhához hím/ell táska, (.ina. a világhírű színésznő kedvenc ruhája is egy magyar hímzett ruha. Itteni látogatásakor kapta ajándékba és élőszőr egy filmfesztiválon aratott vele sikert. Vendégem a Gemenc presszóban Vargáné Kovács Veronika, akit Szekszárdon szinte mindenki ismer. Immár 15 éve, a városháza előtti pavilon a „munkahelye". Randevúnk témája egy olyan esemény, amelyre Veronika joggal lehet büszke, népművészeti magángyűjteményét, a szekszárdi szüreti napok alatt, a Babits művelődési házban mutathatta be. - Életem legboldogabb három napját éltem meg. A kiállítást ezer ember nézte meg, számomra az nagy dolog, hisz a három nap alatt folyamatosan egyéb rendezvények garmadája volt. Végig az volt az érzésem, hogy akik eljöttek, érezték azt, hogy ebben a gyűjteményben benne van az érzelmi kötődés mellett 10 év kemény munkája is. - Hogy kezdödöttt ez a „szerelem"? - Már gyermekkorom óta indíttatást éreztem hasonló dolgokhoz. Divattervező szerettem volna lenni, s bár ez nem sikerült, érettségi után a Szekszárdi Nyomdában kéziszedőnek tanultam. Ezzel egy időben rajzszakkörre jártam, ahol Lázár Pál keze alatt dolgoztam. A véletlen és a barátság úgy hozta, hogy éppen Sióagárdra kerültem. Ezek a barátságok vásárokban, búcsúkban szövődtek, ahová sátorral jártunk árulni, s közben falusi emberekkel ismerkedtünk meg. Egy sióagárdi búcsú alkalmával, éppen 10 éve, beöltöztették a lányaimat sióagárdi népviseletbe, mert a szokás úgy tartja, hogy a vendégeket is beöltöztetik. Akkor csodáltam meg, hogy a falu aprajanagyja népviseletben van, s ettől kezdve gyakori vendégek lettünk Sióagárdon. - Ki volt az, aki átadta tapasztalatait, segítette a gyűjtőmunkádat? - Az első, akitől tanultam két lányommal - Veronikával és Margittal - együtt az Lengyel Ferencné „íróasszony" volt. Tőle tanultunk rajzolni. Közben rengeteget mesélt a régi viseletekről. - Mi volt az első darab amibe beleszerettél? - Egy álomszép komaterítő és egy gyönyörű ingujj volt. - Mikor volt időd minderre, hiszen hétköznap, vasárnap az utcai üzletedben találkozunk veled. Meg aztán egy öttagú család ellátása se kis gond? - Minden péntek este, amikor ledolgoztam a napot, kimentem a lányaimmal Sióagárdra. A gyűjtés, a minták rajzolása, a régi történetek hallgatása nekem az egész napi, heti munka után elfeledtette a fáradtságot, óriási élményt jelentett. Az ottani beszédnek íze-zamata van. Nem azt mondják, hogy hímzett női blúz, hanem varrott ümög. - S közben teltek az évek, gyűltek a szebbnél szebb darabok... - Amiket féltő gonddal próbáltam az eredeti formájukba visszaállítani. Budapesten antikváriumokat bújva sikerült hozzájutnom öt-hat gombolyag eredeti hímzőfonalhoz. Nagyon lényeges, hogy milyen fonallal dolgozik az ember, s szinte kapni sem lehet már a régi anyagokat, a sifont, a batisztot. A sok felhalmozott anyagot egy éve kezdtem feldolgozni, saját tervezésű öltözékeken. Egy kis sátorral bemutatkoztam a Duna Menti Folklórfesztiválon,"majd Budapesten a Mesterségek ünnepére elmentünk, saját népviseletben árulni. Itt a Sárközben, leginkább Sióagárdról való hímzéseket árultunk. Valamennyit magam gyűjtöttem, terveztem és készítettem. - Hogyan tovább? - Olyan állomáshoz érkeztem, hogy ezt a kérdést fel kell tenni magamnak. Ennek a kiállításnak a sikere arra ösztönöz, hogy amit eddig elértem, azt átadni, terjeszteni kell. Természetesen jó lenne segítséggel tenni mindezt, ám arra is felkészültem, hogy esetleg csak magamra és a családomra számíthatok. A legfontosabb számomra, hogy olyan ismertté tegyem a sióagárdi hímzést, mint akár a matyó vagy a kalocsai. Sióagárdi mellény Már tíz éve is van annak, hogy sógornőmék Sióagárdon laktak pár évig. Az albérlet tágas, szép porta volt. A házinéni, egyik vendégségünk alkalmából szívesen mutatta meg a megőrzött régi ruháit. Közülük leginkább ^^^ eSy mellény tetszett meg. A következő Erzsébet-napon sógornőm rejtéíves mosollyal adta át az ajándékot. A megcsodált mellény volt benne.