Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-10-03 / 39. szám

8 , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1993. OKTÓBER 3. Egy főiskolás lány a Mini Art Galériában Miniatűrök bemutatkozásként Egy fiatal, tehetséges főiskolás lány mutatkozott be múlt héten, szombaton a Béri Balogh Ádám utcai Mini Art Galériában. Dürer, Greco, Rubens. Lotz Károly, Bor­sos József legismertebb alkotásai elevenedtek meg újra, ezúttal mi­niatűrökben az ifjú alkotó munkája (Folytatás a 3. oldalról.) - Nevezetesen a latin nyelvű, ami itt Európában világirodalom volt, amely­ből lebomlottak a nemzeti nyelvűek. Gyakran azt gondoljuk, hogy a nemze­tiek összegződéséből származik a vi­lágirodalom. Eredetében ez azonban fordítva volt, és ez mindenképpen utal arra, hogy a kis részekből összegződik valami egész és az egészből vissza­áramlik a kis részbe, tehát nem állíthat­juk azt, hogy vannak igazán önálló nemzeti kultúrák. - Hogy ezen mesztic-kultúrán belül az ember kicsoda, nem helyettesíthető a divatos fogalommal: identitás. - Azt hiszem, hogy ezzel a fogalom­mal nagy visszaélések vannak nap­jainkban. Ahogy mondtam, az utcán nyomán. Kovács Melinda első be­mutatkozása volt ez a nagyközön­ség előtt, amit csendes, hosszú, múzeumokban, galériákban eltöl­tött órák, a töltődés ifjúi korszaka előzött meg. A kötelességszerűen bejárt út: a nagy elődök számbavé­tele, munkájuk tanulmányozása, másolása. Minden másolat azonban egy­ben új alkotás is, kü­lönösen, ahogy Me­linda fogalmaz újra ­a miniatűrökben. Az érzékeny, a vi­lág értékei iránt fogé­kony alkotó immár témájában is önálló, lelkéből fakadó mun­kája a miniatűr női portré. Harmonikus színvilága, lágy vonal­vezetése részben a klasszikus eszmények tiszteletben tartását tükrözik, másrészt egy önálló, saját gon­dolatvilágot. Kovács nem találkozik szembe senki a nemzet­tel, az identitással. Hogy mi az identi­tás, azt az újságírók mondják meg. Konstruált fogalom. Én magam valójá­ban nem tudom, ki vagyok, s szeret­ném megtartani ezt a nem tudást iro­dalmi munkásságom alapjának. Mert mindig szeretnék valamit megtudni, nem a zsebemben van a kész tudás, amit aztán leírok, hanem az írás által fedezem fel. Hogy az ember kicsoda? Az egész életrajza. Ez az egy szó, iden­titás, semmitmondó. Úgyhogy azt ja­vasolom, hogy ezzel csínján bánjanak azok, akik gyakorta használják, mert mihelyt az ember azt kérdezi tőlük, hogy akkor légy olyan szíves, fogal­mazd meg, foglald össze, hogy mit je­lent e szó, akkor mond, mondanak Melinda az Iparművészeti Főiskola hallgatója, képei október 8-ig látha­tók a Mini Art Galériában. Zsen­géit érdemes megnézni. Felvételünkön Rubens: Három grácia (másolat), illetve a megnyitó pillanatai (a képen balról) Kovács Melinda, mellette Radics Tibor, a galéria tulajdonosa. - tzs - ka ­néhány általánosságot, amivel sokra nem megy a hallgató. - A kulturális identitás, lehet úgy is meghatározó, mint egy forgalmi csomó­pont? - Vegyünk egy példát. Milyen a hor­vát identitás? Költők műveiből talán kiolvasható aszerint, hogy miket olvas­tam belőlük. De nem biztos, hogy egy nagy horvát költőnek, kortársunknak, Vlado Gotovacnak a művére, ha hivat­kozom, hogy az-e az identitás, amit ő mond, ahogy egyszerűsített formában, politikusként lép fel, vagy az-e, ami a verseiből feltárul nekem, ami valószí­nűleg nem ér véget ott, ahol Horvátor­szág határai véget érnek. Hogy egy má­sik horvát példával is szolgáljak, Mat­vejevic, kiváló esszéista, a nemzetközi PEN alelnöke éppen a horvát kultúrá­nak a mediterrán kultúrával való na­gyon bonyolult beszövődésére ­például Dubrovnik maga olasz-szlav cserehely -, nagy kultúrcserjére hívja fel a figyelmet nagyszerű műveiben, így hát menjünk csak végig az ország, az országok tájain. - A tanácskozáson Dornbach Alajos fel is idézte a híres példát, a tágabb ér­telemben vett kultúrcseijék gyökereinek szövevényes találkozásakor létrejövő ámulatot, emberi, művészi barátságot, oldódást. Egy francia és egy kínai ta­lálkozik a temetőben. Az egyik min­dennap virágot tesz a sírra, a másik egy tálka rizst. Egy idő után összebarát­koznak, s a francia megkérdi a kínait miért hoz minden reggel friss rizst talán azt hiszi, szerette feljön és megeszi? A kínai is megkérdi a franciát, miért talán az ő ura is feljön megszagolni a virág illa­tát? - Szép példa. Sok szép példa van. Először minden az ilyen „cser­jéktől" indul ki, s aztán erejük lassan­lassan szétszivárog. Hiszem. NÉMETH JUDIT Új múzeum - világkiállítási program Egy új múzeum alapítása ön­magában is nagy esemény a mai pénzszegény időkben, de a pak­siak elhatározása ennél több: erő­sítik azt a programot, amellyel az atomerőmű és a város csatlakozni akar a világkiállításhoz. Paks kivé­teles helyzetben van az atomerő­művel, s így térségünket, magát Szekszárdot is közelebb hozhatja az 1966-os - elsősorban fővárosi ­rendezvényhez, a külföldi turis­taáradathoz. A paksi képviselő-testület múlt heti ülésén döntött, hogy a nem helytörténeti gyűjtemény al­kalomszerű kiállításáról, mintee^M múzeumi bérletbe, kezelésik® adásáról intézkednek, hanem önálló múzeumot létesítenek, ami ugyan sokkal többe kerül, de így az értékes anyag a városé ma­rad, másrészt pedig vonzó látvá­nyosság, nevezetesség lehet. A múzeumot a régi városköz­pont régóta kihasználatlan műemlék jellegű épületében ala­kítják ki, a felújítás és a belső mun­ka ennek figyelembevételével tör­ténik. A képviselő-testület arról is határozott, hogy mielőbb alkal­mazzon a város egy muzeológust, aki már az előkészítés szakszerű­ségére is vigyáz. A nemzet nem jön szembe az utcán 4 V

Next

/
Thumbnails
Contents