Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1993-10-03 / 39. szám
, SZEKSZÁRDI 1993. OKTOBER 3. fASARNAP 3 A, rr r A nemzet nem jön tan „most jon a kerdes, hogy ^ szembe az utcán nácskozás után „most jön a kérdés, hogy az irodalomban a dialógus vagy a törzsi elfogultság logikája érvényesül-e?" Ha az előbbi, akkor hol a helye és egyáltalán, Ön szerint mi a nemzeti kultúra? Mit ültetne ezzel kapcsolatban a fejekbe, ha tehetné? - Semmi vadonatújat. Fenn tartanám az érdeklődést, a szimpátiát és tudatnám azt, ha a nemzeti irodalomról van szó, hogy a nemzet nem jön szembe az utcán. Az mindenki külön-külön. Annyiféle nemzeti van, ahányféle ember. És hogy mi a nemzeti, azt nem előre lehet vagy kell megszabni, mert azt senki sem tudja. Politikusok ezt-azt mondanak, de ők mindig valamiféle általánosságban beszélnek. Tudósok a nemzeti kultúra állományába sorolt művekről mondhatnak valamilyen elvontabb közös jegyet, ennek talán van • ekessége, de csak a tudásvágy kiéléssé szempontjából. Mint előírás, utasítás, instrukció, feladat, norma, értelmetlen. Tehát az lett a nemzeti, amit Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady,, Babits és Kosztolányi csináltak. Az ő különös egyéniségük páratlansága teremtette a magyar költészetet, és hogy milyen a magyar költészet, azt csak a művekből lehet kiolvasni. A kritikus, aki meg akarja mondani, hogy hogyan legyen valaki magyar vagy szlovák, horvát vagy román vagy bármi, biztos, hogy politikus kritikus és a maga autoritását, hatalmát növelni akaija, de a kultúra számára érdektelen, amit mond. - Mészöly Miklósnak az a híres mondata, hogy „itt csak az eshet meg, ami megesik" most színesedett egy gondolattal, a meszticgondolattal, hogy tudniillik azok vagyunk. - Jó szó. Kulturális értelemben is. • udja, hogy ki honnan ered, honnan errefelé, hogy milyen keveredések vannak, családokban is. Erre csak egyet mondhatok és egyféleképpen reagálhatok. Az a másfél millió, de inkább kétmillió ember Jugoszláviában, aki különféle délszláv népek gyermekeinek házasságából született, most nem is tudja, hova tegye magát és lehet, hogy ezek az emberek a kultúrának a legértékesebb alkotói. De meszticek vagyunk abban az értelemben is, hogy egyikünknek sincs homogén kultúrája, ahogy Mészöly is hivatkozott erre nagyon pregnánsan, hiszen a kultúra maga a legmagasabb és a legnépibb egyszerre és bőven túlteijed a szűkebb nemzeti vagy táji körön. Ebben az értelemben a népművészet az, ami leginkább hordozza a nemzetközi jegyeket, hiszen sok-sok vándormotívum van benne. - A magas művészetről, az irodalomról pedig elmondhatjuk, amit Babits Az európai irodalom története kezdő fejtegetéseiben hangsúlyoz, hogy először volt a világirodalom... (Folytatás a 8. oldalon.) „Jó könyveket várok attól a lelkiállapottól, amelyben a sértett identitások elcsöndesülnek, amikor a maiak megértik a tegnapiakat és a tegnapelőttieket, amely számot vet az emberi sorsok olykor tragikus bonyolultságával és az önigazolások iszonyú kombinatorikájával ebben a régióban. Ha lesz ilyen irodalom, az látni fogja a történelmi alakulást mint abszurdumot, rengeteg nem abszurd, hanem éppen értelmes és jó szándékú törekvés eredőjeként. Még csak most jön igazában az elbeszélés, a dialogikus epika ideje." Konrád György: Az újjászületés melankóliája
