Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-09-26 / 38. szám

1993. SZEPTEMBER 26. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 Utolsó üzenet Magyar Jóskának Fasang László orgona­művész" úr... Szeptember 12-én véget ért egy gazdag tartalmú sorozat a szekszárdi evangélikus templomban: májustól szeptemberig kéthetenként volt orgo­nahangverseny magyar és német mű­vészekkel-mindig európai színvona­lon. A sorozat záróhangversenyén, az elmúlt vasárnap, Fasang László ült a hangszer padjára. Talán szokatlan volt, hogy a nagy hírű művészek után egy 19 éves fiú szólaltatta meg a ba- j rokk instrumentumot, aki csak né­hány napja kezdte meg tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán. A meglepetések sorozata volt ez a koncert. A koránálfogva „ kezdő " ka­tegóriába tartozó orgonista a legna­gyobb és legigényesebb Bach-műve­ket szólaltatta meg kiváló előadás­ban. A hatalmas g-moll fantáziát monumentális akkordjaival és áradó közjátékaival szépen formálta meg. A játékos témájú fúga eleven és sodró erejű volt. Még ennél is nagyobb ha­tást gyakorolt e sorok írójára az e­moll prelúdium és fúga. Az egyik leg­nehezebb Bach-i kompozíció az érett művész virtuozitását igényli. Fasang László számára ez nem volt akadály. Nagyszerű technikával, érezhető köny­nyedséggel vette az akadályokat. Kü­lönösen az un. „tölcsér"fúga volt le­nyűgöző. Aki ezt hibátlanul, megfor­máltan eljátssza, az tud orgonálni. Fasang László el tudta játszani... Méghozzá nem is akárhogy. Játéka alatt szinte áttüzesedett a levegő. Az est két Buxtehude-kompozi­ciója is sok széppel ajándékozta meg a teli templom hallgatóságát. A legnagyobb és legújabb élmény j a közönségnek az improvizáció volt. A koncert rendezői nyolc népéneket tartalmazó lapot osztottak szét. A je­lenlevők szavazással döntötték el, hogy Gastoldi dallama, az „Öröm van nálad" (in dir ist Freude) kerül­jön az orgonista kottatartójára. Az ezt követő percek fantasztikus élményt jelentettek Ott helyben szüle­tett a mű egy fiatal muzsikus szívé­bén, s keze alatt. A szépen megfor­mált, mutatóson előadott, rendkívül változatos előadás egy komoly korái­fantáziátformált az egyetlen dallam­ból. A záróakkordfelcsendülése pilla­natában már senkinek nem volt két- j sége afelől, hogy jogos volt a még ta­nulmányai kezdetén lévő fiatalem­bernél a koncert kezdetén őt bemuta- j tó titulus: Fasang László orgonamü- j vész következik. Úgy hiszem, róla még sokat fo- j gunk hallani! harkály f Deutsche Bühne Új évad, egynyelvű darabokkal De gyászos az is, hogy új színházi épületünk átépítési munkálatai miatt ta­lán csak a következő évadot kezdhetjük új helyen. Majd a héten kezdődő színházi esz­tendő művészeti feladatait vette számba. Tovább játsszák egynyelvű darabjaikat is. A Bühne két új színésszel gazdago­Í lott. A Batzlibutzli és a Plittiplats című fcrmekeknek szánt előadásaik tovább­a is láthatók, mint ahogy a fiatalok meg­nyerését célzó Hölgypraktikák című da­rab is műsoron marad. Az egész szezon­ra jellemző lesz majd, hogy csütörtöki napokon a budapesti Madách Színház­ban szerepelnek majd. A társulat két tag­ja németországi nyelvkurzuson vett részt - folytatta a direktor -, amennyiben a pá­lyázat útján kihirdetett fővállalkozó is is­mert lesz, folytatódnak az új színházépü­let munkálatai. Várható, hogy Bautzen­ből egy új szállítóeszközt is kapnak. A parlament még ebben a naptári év­ben dönt a financiális támogatás odaíté­léséről is. Görgey Gábor új darabját is színre viszik. A szerző, a színház művészeti vezetője (balról) és Dobák Lajos színművész Szeptember 20-án tartotta évadnyitó társulati ülését a Német Színház. „Gyásszal kezdjük az évadot" - kezdte megnyitóbeszédét Frigyesi András igaz­gató -, egyik, technikai stábunkhoz tarto­zó kollégánk hirtelen elhunyta miatt. " Tavasszal turné Évadnyitó beszédét Hans Rehfold fö­konzul hozzászólása követte, aki a Büh­ne jelentőségét és a színház fontosságát hangsúlyozta. A térség második német nyelvű pódiuma a szekszárdi, hisz ez ed­dig csak a Temesvári Német Színház volt igazán ismert a régióban. A diákszínpa­dok jelentősége megnövekedett - foly­tatta -, ezért is nagyon üdvös az ifjúsági előadások folytonossága. A közönséggel való kapcsolat példás. Az, hogy a szekszárdiak tavasszal Karls­ruheban turnéznak, egyenesen kiemel­kedő. Az új évad két bemutatójához gra­tulált, kiemelve a Kabaré színrevitelének nehézségeit. A teljességhez tartozik, hogy a másik nóvum egy operett lesz, ami remélhető­leg elnyeri majd a közönség tetszését. Színpadra állítják még a színház művé­szeti vezetőjének, Görgey Gábornak leg­frissebb darabját is. Elhangzott egyebek között az a beszédes adat, hogy a Bühne elmúlt évi látogatottsága 23 ezer fővel fémjelzett, a tíz év előtti hétezerrel szem­ben. A nyugaton már regisztrált néző­szám-emelkedés remélhetőleg a Szek­szárdi Német Színház látogatottságának növekedésében is mérhető lesz majd ­tartották a szakemberek, amihez friss erőt és kitartást kívántak az egész társu­latnak. BAYER BELA Fotó: - ka ­„Tudod, édes­apám, ebbe a szak­mába csak belehalni lehet." - ezt éppen te mondtad, talán Kiss Pityi halálakor vagy amikor Csende Sanyi bácsit temet­tük, ma már nem tudnánk megmon­dani. És soha többé nem is fogja senki, meri az évadnyitó reggelén hiába vártuk Magyar Jóskát, ő, aki soha fél percet sem késett, aki mindig elsőnek jött és utoljára ment, aki mindig legelöl lótott-futott, akinek mindig a legnehezebb vasrúd volt a kezében... Ne haragudj Jóska, nem tudtam befejezni a mondatot. Valami olyas­mit kellett volna a végére írnom, ami egy hülyeség, ami teljességgel lehetet­len, ami egy Magyar Jóskáról elkép­zelhetetlen, amiről este a Vida Lizi is csak zokogva tudakolta -, hogy ugye nem igaz. Úgyhogy csak ülünk és várunk, hogy majd belépsz és megmondod, hogy mit csináljunk, mit hova te­gyünk, mert te itt minden szöget is­mersz, te minden csavarról, vezeték­ről tudod hova tar­tozik és csak te tu­dod, mit hogyan csi­náljunk, hogy az épületből színház legyen. Mert te ott vagy mindenhol, te ott rohansz min­denkinek az ügyes­bajos dolgait intéz­ni, te mindig ott állsz és várod, hogy legvégül hozzád küldjön valaki: „A Magyar Józsit kérdezd meg, ő bizto­san tudja." Meg most azon gondolkodunk, megéri-e. Szabad-e ilyen jóságosnak lenni, mindenki nyűgét, ostobaságát szótlanul vállra venni, hogy aztán negyvennyolc évesen... Nem fejezem be. Mert tudom, hogy most is ott ülsz abban a színházban és most azoknak csinálsz hangosítást, meg fényeket - és annyira szorítod azt a nyomo­rult kapcsolót, hogy közben eszedbe sem jut - mennyire hiányzol itt ne­künk. Orbán Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents