Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-09-12 / 36. szám

1993. SZEPTEMBER 19. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Zöldségek a szerelemről „A szerelem örök" „A szerelem minden) legyőz" „A szerelem vak" „A szerelem egyszeri" Nőkről, nemcsak nőknek! Piaci körkérdés Kedd reggel a szekszárdi piacon. Azért nem szerda vagy szombat, mert akkor a vásárlókkal vannak elfoglalva az árusok, nem illik zavarni őket. Milyen a szekszárdi piac manapság? Régi piacosoktól, kereskedőktől kaptam választ. Tóth Györgyné: Még akkor kezdtem el piacozni, amikor a templom mellett volt a piactér. Az ember úgy boldogul, ahogy tud. Szeretem a virágokat, a kertben termesztem a háznál, aztán hozom őkel eladni. Sajnos mire ezt a szép piacot megcsinálták, aminek midannyian nagyon örülünk, elfogytak a ftok. Gulyás Julianna: Hosszú ideig volt a szüleimnek, majd nekem állandó - kolbász-, pecsenyesütő - helyem a piacon. Most már jó, hisz sokkal nagyobb a helyem, s a régi törzsvásárlóim itt is megtalálnak. Pár évvel ezelőt sok családnak program volt az, hogy kijöttek szombat reggel a piacra, vásároltak, nézelődtek, közben megreggeliztek. Ma ez már elképzelhetetlen. Nincs az embereknek ennyi pénzük. Sajnos. Hegedűs László: Szebb jobb a környezet mint a régi piacon volt, sok minden jó irányban változott. Ami sok bosszúságot okoz, az az, hogy rengeteg a „partizán"-akció. Olyan árusok, akiknek sem engedélyük, sem nyugtaadási, sem adózási kötelezettségük nincs. Szarvas Péter: A virágárus nénik közül messze kitűnik egy ősz, szikár férfi. Nemcsak magasságával, csodálatos kardvirágaival is. Már régóta piacozok. Az alacsony nyugdíjat valamivel pótolni kell. Az a helyzet, hogy manapság már nem viszik úgy a virágot az emberek, - meg mást sem ^^int azelőtt. Binder Zoltánné: Tavaly december óta árulunk halat. Azelőtt a halboltban, aztán egy évig autóból, de legálisan. Az emberek kezdenek hozzászokni, hogy hétfő kivételével, mindennap kapható hal a piacon. Az a baj, hogy sokan jönnek engedély nélkül, szerdán, szombaton. Pár forinttal olcsóbban adják, így elviszik tőlünk a vevőket. Mi pedig, a hét többi napján is nyitva vagyunk, amikor csak itt-ott van vevő. Ez annál is inkább bosszantó, mert a hal élő áru, el kell adni, nem lehet tárolni. Rónai Gyuláné: Hát aranyoskám most, hogy így utána számolok 50 éve piacozom. Régen bizony már hajnali háromkor fel kellett kelni, hogy jó helyet kapjon az ember, most meg úgy 7 óra felé kijövök, mert meglehet venni a helyet. Ez nagyon jó. Valamikor mindent árultam volt földünk, aztán meg béreltünk, most már csak virágot, palántát, magot. A nyugdíjat egy kicsit kiegészítem vele. A legöregebb piacozók, akik a legrégebben vagyunk itt, mi vagyunk a Kiss Lászlónéval. Ö jelenleg nincs itt, de finom szőlőt meg barackot szokott kínálni. Tudja, én úgy vagyok, hogy a virágot minden ember szereti, igyekszem nem túl drágán adni. így aztán mindig el is viszik. Sas Erzsébet oldala Bozsik V aléria: Különleges zöldételek A kön) v kél rés/Ml áll. Az elsíf a különleges zöMségekböl kés/ilhelö ölelek receptgyűjteménye: mángold. brokkuti. rebarbara. \ másik rés/bena hétköznapi zöldségeink főtt ételként *al<t elkészítéséi írja le a szerző: sajtps káposzta, zöldségmárfásos puhkactimh. tiilliitt karalabe. Rendhagyó az e heti találkozás. A sorozat vendégével, Molnár Ferencnével - Sárika - a szerdai nagypiacon randevúztunk. Igaz, őt a szekszárdiaknak nem nagyon kell bemutatni. Mindenki csak úgy ismeri: „a káposztás Sárika." Népszerű a vevők és az eladók között is. - Már kislány koromban elkísértem édesanyámat piacozni. Bogyiszlóiak vagyunk, először Tolnára aztán Szekszárdra jártunk. Nagylány koromban már egyedül, később a férjemmel, aztán ahogy nőtt a fiunk, ő is gyakran kijött. - Hogy alakult a piacra kijárás? - Először gyalogosan, kerékpárral, lovas kocsival. Bizony jó korán kellett kelni. Aztán 1970ben vettük az autót, akkor még csak a férjem vezetett, de 1974 óta én is. - Mondhatjuk úgy is, hogy belenőtt a piacozásba. Nem is volt más terve fiatal korában? - Bár nagyon szeretem a földet, a munkát - mert nagyon sokat kell dolgozni mire ez az áru idekerül a piaci asztalra szerettem volna továbbtanulni. Csakhogy akkor nem lett volna a szüleimnek segítsége, mivel egyes gyerek vagyok. Azért, hogy kárpótoljam magam, ugyan már felnőtt fejjel, elvégeztem a palánki mezőgazdasági technikumot. - Egy fiuk is van... - Kisebb és nagyobb korában is szívesen jött velünk a piacra. Odahaza is mindig sokat segített. Nagyon örültünk a férjemmel, hogy továbbtanult. Kecskeméten végzett a műszaki főiskolán és most osztályvezető a műszergyárban. - Rengetegféle árut kínál a vevőknek, mégis a savanyú káposztájáról híres... - Fiatal koromban egy idős árus rábeszélt, hogy foglalkozzunk káposztával, s ma már nagyon megszerettük. Öröm amikor tudom, hogy az ünnepi asztalra itt Szekszárdon és a környéken sok családnak a mi káposztánkból készített töltött vagy székely káposzta kerül. - A vevők megváltoztak-e, megváltozott-e a piac hangulata? - Nagyon szeretem ezt a nyüzsgést, az embereket. Azt csinálom amit szeretek, ebben nőttem fel, ezt tanultam, ezt láttam a szüleimtől. Ha sok dolgom van akkor csak a féljem jön ki, s ha otthon maradok bizony hiányzik a piacozás. Vannak nehéz vásárlók, szerencsére velem inkább kedvesek, udvariasak, talán ez abból is adódik, hogy nagyon sok a régi vásárlóm és én is próbálok hozzájuk kedves lenni. - A káposzta savanyításának titkát kinek fogja átadni? A család különben szereti a töltött káposztát? - A „titkot" egyelőre még megtartjuk. Talán majd ha befejeztük a piacozást, továbbadjuk. A töltött káposztát nálunk is szereti az egész család és nagyobb ünnepek, karácsony, húsvét vagy disznóvágás nem múlhat el anélkül, hogy ne kerüljön az asztalra. Sava, sava, savanyú a savanyúság... Egyre többször halljuk, hogy sok betegség adódik az egyoldalú táplálkozásból. Nagyon kevés zöldségfélét, vitamint eszik a magyar ember, állapítják meg az egészségügyi statisztikák. Keveset és az a kevés is egyhangú. Sajnos ezentúl ez még inkább igaz lesz, hisz a gyümölcs, zöldség ára még szezonban is elég drága. Legalábbis nekünk vásárlóknak. Az őstermelők sem jókedvükből emelik persze az árakat, a permetező szerek, egyéb növény- és gyümölcsápolási szerek, a palánták stb. drágasága kényszeríti őket. Mindezek ellenére egyre több háziasszony gondolja úgy, hogy még mindig jobb, ha megveszi a piacon a téli savanyúságnak, befőttnek valót, mint a boltban. Igaz az eltevés időigényes munka, a késztermék ára mégiscsak a felébe kerül, az ízéről minőségéről nem beszélve. A bolti savanyúságnál, befőttnél tudniillik sosem tudja az ember, hogy a kívülről szépen mutató áru belül milyen, szóval miért is adjuk ki a nem is kevés pénzt. A legnagyobb gondot a háziasszonyoknak az okozza, hogy a bérházi lakások legnagyobb részében mégha szeretne sem tud ilyesmit tárolni. Nemhogy spájz nincs, de a konyhai beépített szekrények legtöbbjének még szellőzője sem... Házunk tája - konyhánk tája Akik hétvégi telkükön zöldségei, gyümölcsöt termelnek, baromfit tartanak, azoknak sok hasznos tanáccsal szolgál a címbe li könyv. A fizikai, biológiai, kémiai tartósítás titkaival ismerkedhetnek meg. s meríthetnek belőle ötleteket.