Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-09-12 / 36. szám

13 ' , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 1993. SZEPTEMBER 5. A képen balról jobbra, fölülről lefelé haladva: Mozart-baba Salzburgból, thaiföldi, osztrák, szászsvájci, drezdai Szamuráj a Lehel utcában sek voltak a legutóbbi, most először hivatalos útján vett svéd babák is. A sűrű program miatt ugyanis nem tudott Svédországban utánajárni, csak a hazafelé úton, a koppenhágai repülőtéren talált rá a babákra, s Dánia köztudottan Európa egyik legdrágább országa. A sok kisebb-nagyobb baba közül nagyon kedves számára az a svájci gárdista is, amelyet egy pápai látogatás során a Vatikánból hozott, s ami csak ott kapható. A déli országokban egyébként sok minden máshoz hasonlóan babákat is olcsóbban lehet venni, mint északon, sőt a vásárlás során nemcsak lehetséges, hanem Egy tudatlan zsurnaliszta vallomása „A kelet-európai történelem kellemetlen szokása, hogy kikel a sírból és riogatja az élőket." Financial Times Koraősz volt. Szőlőérlelő, levélbarnító vénasszonyok nyara. A kertben az elszáradt paprikaszárakat, a ház körül felhalmozódott szemetet égettük. Épp egy puha gumiból készült, eldeformálódott karikát dobtam a tűzre, amikor anyósom megkérdezte: - Tudod mit égetsz most? - Nem, de épp kérdezni akartam! - Édesapám hintájának a gumirádlija. Híres darab ez, amikor 1930-ban Horthy Miklós Szekszárdon járt, ezen a hintón ment ki a vasútállomásra mondta anyósom. A kormányzó szekszárdi látogatásáról már hallottam, arról is, hogy a szekszárdi közkórház Horthy nevét vette fel és ez alkalomból látogatott a városba. A gumirádlis hintáról hittem is, nem is, hogy ezen utazott, viszont tény, hogy feleségem nagyapja, Vas János lencsepusztai gazda kölcsönadta hintáját és két szép lovát az ünnepségre. Lehet, hogy csak a kíséret tagjai utaztak a gumirádlis hintón. Eddig jutottam az elmélkedésben, amikor a körülöttünk totyogó négy-öt éves kisfiam megkérdezte: - Apa, ki volt az a Horthy? - Ma már nem tudom, mit válaszoltam. Gondolom, az akkori történelemkönyvek, meglehetősen behatárolt ismeretei alapján mondtam valami általánosságot. Az esemény talán örökre a feledés homályába merül, ha nincs a mostani temetés világraszóló csinnadrattával. Most, amikor darutollas kalapos magyar urak, úrhölgyek, skinhedek és szigorúan magánemberként hirdetett közéleti vezetők, II. világháborús rendjelekkel teletűzdelt totyogó öregurak és véresszájú szónokok ünneplik az egykori kormányzó újratemetését, persze hogy eszembe jutott az a tíz év előtti őszi nap. A Magyar Televízió jóvoltából hivatalos rangra emelt, élőben közvetített temetést nézve volt idő elgondolkodni. Láttam a háborús rendjeleket, olyanokat is, amilyeneket a nürnbergi perben elítélt háborús bűnösök hordtak, és láttam a tiszta tekintetű, okos, szép kis cserkészeket, akiknek - gyaníthatóan halvány fogalmuk sem volt az egészről. nyei. A kollekció számára legértékesebb darabjai azok a japán babák - egy szamuráj és egy gésa -, amelyeket húszéves korában háromhetes japán útján vásárolt. Oda szinte véletlenül jutott el, hiszen szándéka szerint megtakarított pénzén Kubába készült akkor. A kubai csoport nem indult el, lehetőség nyílt viszont egy távol-keleti utazásra. Nam habozott, még ott helyben, az utazási irodában eldöntötte: megnézi Japánt. A csodálatos keleti világ úgy rabul ej, tette, hogy évekkel később, férjével egy szintén háromhetes thaiföldi és szingapúri útra indultak. Az utazás emlékét tárgyiasult formában néhány lenyűgöző óriáskagyló és természetesen egy thai babapár őrzi. Vannak babái Európa szinte minden országából, s mindegyikhez személyes kötődés fűzi, hiszen vagy ő vásárolta vagy családtagjaitól kapta ajándékba. A holland baba az egyetlen - természetesen a matyón kívül -, amit itthon, forintért szereztek be, mert Hollandiában még nem járt a családból senki. A gyűjtemény legdrágább darabja a Mozart-baba Salzburgból, de költségeKovács Ágnes, a „babagyüjtö" iíH szinte kötelező is alkudni. Tavaly jutott hozzá egy olasz babához is, majdnem lemaradt miatta az autóbuszról. A véletlen segítségével érdekes gyűjteményre bukkantunk a Lehel utcában. Kovács Ágnes vitrinjét 43 darab különböző nemzetet képviselő baba színesíti. A gyűjtőkedvet - Ágnes tízéves korában - egy amerikai nagybácsitól kapott, eredeti bőrruhába öltöztetett indián baba alapozta meg. Pár év múlva édesanyja, Kovács Pálné spanyolországi körúton járt, s lánya tőle a képen látható karcsú flamencotáncos párt kapta. Ezután már saját utazásai során ő maga is babákat vett szuvenírként. Talán az is motiválta, hogy szereti a népek zenéjét, táncait, s ezeket a babákat népviseletbe vagy egy-egy foglalkozásra, mesterségre jellemző öltözékbe bújtatják, így rájuk pillantva azonnal megelevenednek az utazások, nyaralások élméA közeljövőben Németországba és Svájcba látogat, s most már teljesen tudatosan készül arra, hogy ott is megkeresse az országra, vidékre jellemző babákat. Ágnes gyűjteménye nem óriási, de nagyon színes, változatos, értékes. Megérdemelné és megérné, hogy ez a „fesztiválváros", Szekszárd alkalmat és lehetőséget teremtsen az érdeklődőknek arra, hogy megtekinthessék a kollekciót. A gyűjtő - bár eddig még sosem gondolt erre, s nem is kereste senki ezzel a kéréssel - nem zárkózna el a bemutatástól, bemutatkozástól. Udud Teréz Fotó: - l!^