Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-08-29 / 34. szám

1993. AUGUSZTUS 29. , SZEKSZÁRDI VASAKNAP 9 Ez a ház eladó Állok at. udvarban, a kopott köveken. A tekintetem körbejár, simogat, nem kérdez: negyven év könnyedén elbánik egy totyogó gyerek emlékképeivel. Csak állok az udvarban, nincs hozzá közöm. A sovány nőhöz sincs, aki csupán annyit mond: „tizennyolc". A tizennyolc természetesen milliókban értendő. „Azért ennyi a ház ára, mert bekötöttük a gázt, s benn van ám a kábeltévé..." Állok tovább az udvarban, de mit keresek éppen itt? Apám gyermekkorát? A testvéreiéit? A hóvárat, a hóembert, amit a nagyanyám e ház előtt nekik csinált? A körülöttük szaladgáló fekete spánieleket? Fakó fotókat dobál halomba most az emlékezet. Mert fotók maradtak meg jobbára csupán. Elment minden, vitték, ment kocsi, ló, ahogy mondani szokás... A ház „kényszerelhagyására" kárhoztatott nagyapám ment el legsietösebben a ház után. A Mama később már csak lottószámokat hagyhatott rám: 9,12,52,57..., az ötödik mindig az ö életkorát jelezte. Egy vesztes számai ezek, s a veszteseknek nincsenek nyerő számaik. Apámra gondolok az udvarban: vajon melyik lehetett az ö ablaka? Ha kinézett rajta, vajon miről álmodozhatott? És mi járhatott az eszében a ház előtt elhaladva az utóbbi negyven esztendőben? Mi járhat most az eszében? Apám ritkán és mindig keveset beszélt a múltról: hadifogságról, a fiatalságáról, a vagyonról, ha az valaha is annak volt nevezhető. „Hja - legyintett -, hagyjad, fiam - mondta nemrég a házról -, tönkre van az már..." Az apám indulatai teljesen elpárologhattak - egyszer majd a félelmek is talán. Hagyom, apám, hagyom, meg különben is: „A szóban forgó ingatlant az önkormányzat a vonatkozó kormányrendelet, illetve az önkormányzati rendeletben foglaltak alapján a bentlakó bérlöknek elidegenítette." Vagyis minden jogszerű. Jogszerűen kevés pénzért is. Az igazságosság pedig csupán erkölcsi kategória. Csak állok az udvarban, nem, nem lehet hozzá közöm. Hogyan is mondta apám? A ház feléért több mint kétszázezer forint névértékű kárpótlási jegyet kapott. A szomszédom gyárat vesz, ötvenöt százalékot is megadna forintban a jegyekért, csak vigyem már neki! Állok egy udvarban, a főutcán. „Tizennyolc!" Ja, persze, a kábeltévé meg a gáz. EÖRDÖGH BERTALAN Szalczer János, Kriszti édesapja a tanulásra tereli a szót. - A mi gyerekeinknek jól kell tanulniuk. Mert igaz, hogy kiskoruktól azt hallják, hogy nem különböznek az egészségesektől, mégsem választhatnak akármilyen pályát. Nem dolgozhatnak majd magasban, nem vállalhatnak három műszakot, nehéz fizikai munkát. Általában tanulnak is rendesen, mégis előfordul, hogy nem is titkolt betegségük miatt valahogy hátrányba kerülnek. Most például egy ^slányt nem vittek el egy külföldi szakmai gyakorlatra. Vannak ilyen pedagógusok is. A mi lányunkat már az alsó tagozatos tanító nénije is el merte vinni kirándulni. A kirándulásról hallva Bánlaki István, Robi apukája a J|yári táborokról kezd beszélni. Nekünk nagyon sokat jelent a dombori tábor. Ezeknek a gyerekeknek talán még nagyobb szükségük van a feltöltődésre, mint az egészségeseknek. A táborhelyet a TÁÉV biztosítja, néhány vállalat, az Atomerőmű, a Csőszer és az ÁNTSZ anyagi támogatást nyújt. Velünk jön a doktornő is, néha szabadságát áldozza ránk. Biztonságot ad a jelenléte. Befejezésül ismét Zsuzsa veszi át a szót: - Anyagilag nagyon rossz helyzetben van az egyesület. Pályázati úton egyre nehezebb pénzhez jutni, támogatók nélkül viszont már a jövő évi táborozás is veszélybe kerülhet, hiába jelent olyan sokat a gyerekeknek és a szülőknek is. Nekünk a kicsi segítség is sokat számítana. Igyekszünk minden lehetőséget megragadni a pénzszerzésre, de ez egyre nehezebb. Ezektől a szimpatikus emberektől és kedves gyerekektől hazafelé tartva azon gondolkoztam, kik, hogyan segíthetnék ezt az egyesületet. A gyerekeknek rendkívül fontos a mozgás, sportolás. Ha sokat mozognak, kevesebb inzulint kell bevinniük szervezetükbe. Talán kaphatnának néhány ingyenes uszodabérletet, vagy valaki felajánlhatna egy-egy buszt a kirándulásaikhoz. Aki akar és tud segíteni, az megkeresi a módot. Aki pénzt ajánlana fel, levonhatná az adóalapjából az összeget. Talán vannak a városban olyan jól működő kft-k, magánvállalkozók, akik tudnának is pénzt adni, csak eddig még nem is gondoltak rá. Aki segíteni akar, megtalálja ezt a klubot, ezeket a gyerekeket. Udud Teréz Fotó: - kafi Evangélium „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?" János ev. 6, 9 Van-e örömhír, evangélium a fenti idézetben? Nem könnyű hirtelen eldönteni. Az ötezer ember megvendégelésének fenséges csodája küszöbén inkább a helyzet lehangoló összefoglalása ez - András apostol ajkán. „Van itt egy gyermek..." - lehetne ma ebben a megállapításban szemrehányás: csak szaporítja az éhes szájak sokaságát! Lehetne fájdalomkiáltás: hiába van, ha nem az enyém, mert az már halott - vagy - meg sem született! De lehet mégis öröm- és reményhang: lám. Jézus legközvetlenebb közelében egy gyermek is van: majd ott lesz egyszer az enyém is..., az unokám is - majd csak abbahagyják a lebeszélést: Mit bújod annyit a Bibliát? Ne vidd már túlzásba! Ki is volt hát ez a gyermek, akinél volt öt árpakenyér és két hal? Gyermek létére nem a szavak, hanem a tettek „embere". Csak abból tudhatja András, hogy mi van nála, hogy nem megtartani, hanem odaadni akarta a nála lévő, személyére szóló adagot. Mégcsak nem is a gyermekek híres igazságérzetére hallgat: „Jézus, felét Neked adom, felét megtartom - így igazságos!" - Ha van valami, ami az igazságérzetet meghaladja, az e gyermek tettének mozgatórugója: a Jézus iránti szeretet és bizalom. Jézus nem azt nézi, hogy milyen kicsi a gyermek, mennyire csekély annak a szeretetnek és bizalomnak a mennyisége, mely tőle feléje árad. Jézus annak a szeretetnek és bizalomnak a minőségét látja, mely utolsó falatjáról is kész lemondani. - „A mennyiségek kiszorítják, a minőségek kiegészítik egymást" - írta egy mártír teológus. A gyermeki szeretet-bizalom minőségét ezrek számára elegendő ételmennyiségre egészíti ki Jézus mennyei szeretethatalmának minősége. Ezt nem ronthatja el a mennyiségekben gondolkodó szemlélet sem: „...de mi ez ennyinek?" - Legyen mindig így mindenütt! SZILVÁSSY GÉZA református lelkész 1 1