Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-01-10 / 1. szám

1993. JANUAR 10. SZEKSZÁRDI TASARNAP Kalózadó? Közszolgálat az éteren át Az éter hullámain kalandozva új rádióadót foghattunk itt Szekszárdon és a környéken. Az ultrarövidhullám 104-es pontján egy - egyelőre csak zenét - sugárzó adót. - Kizárólag azért sugároztunk, hogy bemérjük, a város melyik pontján hogy lehet fogni a leendő kereskedelmi rádiónkat - mondja a vállalkozás egyik vezetője, Bocz Zoltán. - Technikailag minden lehetőségünk biztosított, holnap indíthatnánk a rádiót, egyedül az engedélyre várunk. A stúdió, fenn a vállalkozók háza legfelső szintjén, kész. A műsorszóró berendezés adott, a próbaadások idején bemérték, egyedül a médiatörvényt, a frekvenciamoratórium felol«

át váiják. - Még el sem kezdtük az adást, de már egy tucatnyi feljelentést tettek ellenünk - mondja Bocz Zoltán. Pedig mi tényleg a városlakók érdekeit szeretnénk szolgálni ezzel a kereskedelmi rádióval. - Mit jelent ez a támogatás? - A szórakoztató és reklámtevékenység mellett a Mátrix Kft., a rádió • üzemeltetője szeretne együttműködni a rendőrség, a tűzoltóság, az útfelügyelet, a mentőszolgálat illetékeseivel. Természetesen az önkormányzattal is. Minden fontos, aktuális, percnyire aktuális információnak helye van az adásban. Talán groteszk a példa, de még arra is lesz lehetőség, ha „Pistike" otthon felejti a számtanfüzetét, a rádión keresztül üzenhet haza az anyukájának, hogy vigye be utána az iskolába. Részt kívánunk vállalni a nagycsaládosok, az idős nyugdíjasok és a szociálisan, vagy más okból rászorulók érdekvédelmé•

n. Ezért együttműködünk majd a iládsegítő központtal, a mozgássérültek egyesületével, a Máltai Szeretetszolgálattal. Rendezvényeikről tudósítunk, mindennapi munkájukba a rádiós újságírás adta lehetőségekkel bekapcsolódunk. - Közszolgálati, politikus adó lesz a szekszárdi? - Hangsúlyoznám a politikamentességet, Sándor Zoli társammal akivel a rádióalapításba fogtunk - eldöntöttük, hogy mindenki számára nyitott, semmilyen párthoz, mozgalomhoz el nem kötelezett rádiót szeretnénk létrehozni. Tudjuk, hogy egy másik csoportosulás is tervez rádiót, de mi nem félünk a konkurenciától. Ha meglesz az engedély, a szabad verseny dönti el, hogy melyik adó az életképesebb. A rádiónak még neve sincs. A létrehozók ezzel is várnak, hisz támogatóik, szponzoraik is dönthetnek majd ebben a kérdésben. „Kalózadásukat" már foghattuk. A vállalkozók háza hatodik emeletén kész a stúdió. Az adóberendezés lehetővé teszi, hogy Fadd-Domboritól Bátaszékig fogható legyen az adás. A kérdés csak az, hogy mikor? -TLélegzik a zöld tüdő...? Úgy hozta a sorsom, hogy tizennyolc évvel ezelőtt Jankó Sándor erdésszel állhattam a szekszárdi Kálvária magasságában és együtt álmodozhattunk. Ő akkor telepítette az idő tájt az erdei fenyőket (Pinus sylvestris), és a feketefenyőket (Pinus nigra) a domb oldalába. Lévén az erre a területre szakosított erdész és tele lelkesedéssel. Emlékszem a szavára, Szekszárd „zöld tüdejét" vélte megteremteni itt. Tévedett és nem is. Ha az öthektárnyi fenyves ma olyasmire emlékeztetne, amit a szakemberek ilyennek mondanak, akkor áramlana a városra a jó levegő. Gyantaillatú, ha úgy tetszik. Nem áramlik. Ugyanis az 1975-ös telepítés - szakszóval mondott „mérsékelt tisztítását" 1980 táján kellett volna megkezdeni. Egyszerűbben és kevésbé erdésziesen fogalmazva, ez ritkítást jelentett volna, vagyis azt, hogy a mai felkopaszodó, egymást irtó fák törzse tömörödhessen, tömzsivé és maradandóvá váljon. Ez nem történt meg. Ma a fák egymást ölik. Hasonlatosak az emberekhez, élettérre szorulnak. Ezt senki nem biztosította nekik. Ilyenkor jó és szokásos lenne a várost (a volt tanácsot és a jelenlegi önkormányzatot) szidni, csak éppen felesleges. Szekszárd legszebb pontja ugyanis földrendezésileg nem a városé, hanem a Gemenci Erdő- és Vadgazdaságé. A tulajdonos nem törődik vele, a minden ép ész szerint jogos (de nem) tulajdonos, nem törődhet. Jankó barátom valamikor sétautakat álmodott ide. Ma már csak lázálmodik. A fapusztulásról. Jól van ez így? O. I. Fotó: - ka A DEDASZ szekszárdi kirendeltsége értesíti fogyasztóit, hogy 1993. január 11-tói 15-ig naponta 8 órától 15 óráig hálózatátépítés miatt áramszünetet tart. Az áramszünet az alábbi utcákat érinti: Puskás T. u., Kisbödő u. Heti jegyzet Az a helyzet... ... hogy komoly dilemma gyötör mostanság: 1. vagy kétpofára zabálom a korpát és száz uszkve kétszáz évig élek, mint Márton úr Hevesen, vagy 2. nem csipegetek rendszeresen a jeles takarmányféleségből és rövidesen beadom a kulcsot, még mielőtt a kormány a kétkulcsost beadná nekem. Kár lenne értem, különösen ha meggondolom, hogy ellenségeimet fosztanám meg értékes személyem utálatának élvezetétől. Ezért a motfondír a kérdés fölött. Az embert valami bizsergeti a szíve táján, mikor vadidegen emberek aggódnak érte, egyre sorolják a rizikós faktorokat; koleszterin fújj, egészségtelen életmód - ez vajon mi lenne? - együnk magvakat, miként a bankiva tyúk, a só meg egyenest rákkeltő, valamint müzli és reformkonyha - beláthatatlan lehetőségek a konyhaasztal horizontján... Már látom, a következő lépés az lesz, hogy együnk fogpiszkálót, az szinte tiszta cellulóz, így vécépapír sem kell, hisz a végeredmény hasonló anyag lesz... Itt azért lehorgonyoznék egy polgári szóra. Eleink is ettek korpát, igaz ők áttételes formában élvezték e nemes eledelt. (Akkor a joghurtot még aluudttejnek hívták.) A ledarált marharépához korpát kevertek - így nem volt olyan fojtós (a jószágra vigyáztak), az megette és lett belőle tej, azt ették az emberek. A dolognak egyszerű a magyarázata, az emberi gyomor nehezen, gyakorlatilag egyáltalán nem tudja lebontani a rostot, cellulózt. A marha gyomra viszont erre alakult ki, részint a bélcsatornában tanyázó baktériumfajok jóvoltából, másrészt a kérődzéssel járó alaposabb rágás és az összetett - bendő, recés, százrétű, oltó - gyomor okán. A növényi részeket jobbára kívülről borító keményebb anyagokból így tud némi energiát kipréselni. Amikor egy vendéglátó egységben a nőnemű, fiatal személyzet - pipi - elém tette életem első szezámmagos zsömléjét megkérdeztem, hogy - mond csak galambocskám, minek nékem a növényi mag. Azt baromfival kell megetetni, hogy fényesebb legyen a tolla, nagyobb á tojáshozama. Nos, én mindkettővel meg vagyok elégedve, úgyhogy hozzál nékem egy normál zsömlét ízibe, leányom. Tudom ugyanis, hogy míg régebben a molnárok nem őrölték így a búzát, a kenyérliszt hófehér volt, mert csak a fehér rész került bele. Manapság a héjrészt is zömmel összeőrlik és utána verik a mellüket, hogy milyen magas a búzából a lisztkinyerési százalék... úgyhogy a sima kenyérre! is eszünk héjrészt - a héjában a vitamin! - vagyis korpát,dögivei. Az nekem elég is lesz. Egyébiránt azért is, mert nem vagyok marha, bármennyire is úgy véli némely ismerősöm, legalábbis a gyomorösszetételt illetőleg nem. Amúgy az egészségöröknek, aggódóknak igazuk van: korpát az emberiségnek! - kivéve engem. - st. »