Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-08-22 / 33. szám

1993. AUGUSZTUS 22. , SZEKSZÁRDI US4R1AP 15 Bölcsességek a szerelemről „Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam s még kapok." (Shakespeare) Nőkről, nemcsak nőknek! Mindennapi kenyerünk Amikor felszeljük a ropogós, illatos kenyeret, aligha gondolunk arra, hogy milyen utat tett a földbe elvetett mag, amíg kenyér formájában az asztalunkra került. Arra még kevésbé, hogy honnan is ered a ke­nyér. Időszámításunk előtt tízezer évvel őseink rájöt­tek, hogy az Abesszíniából, a hegyvidékről származó vadbúza magvai ehetők. Először nyersen fogyasztot­ták, majd pörkölték, később őrölték. A belőle kapott fehér port, lisztet, vízzel keverve masszát kaptak, amelyet forró kövön megsütöttek. Ez a kenyér őse, riely lepényszerű volt. Kelesztett kenyeret először Jegyiptomiak sütöttek kb. háromezer évvel ezelőtt. \z aznap meg nem sütött pép másnapra megnyúlt, s bár savanykás illata volt, mégis megsütötték. Ez la­zább lett és illatosabb mint a lepény. így találták fel a kovászt. A görögök később már 70-féle kenyeret sü­töttek. A rómaiak a kenyérsütésben közel sem jeles­kedtek ennyire. A minden házban történő kenyérsütést később a pékségek kialakulása követte. Ma az otthoni kenyérsütés reneszánszát éli. A ke­nyérsütő gépek segítségével ki-ki megsütheti a szá­mára kívánt kenyeret, amely készülhet búzából, ku­koricából, rozsból, szójából vagy akár zabból. Augusztus 20. Szent István napja Első magyar királyunk István néven felvette a ke­reszténységet és nagy birodalmat alapított. Teljes erővel védte az új feudális rendet és államot. Uralko­dása kezdetén leverte a régi elavult állapotot védel­mező Koppány vezért, majd a törzsi különállást vé­• tező Gyulát és Ajtonyt. Kiépítette a királyi vár­yék szervezetét. Az új állam támogatására meg­szervezte Magyarországon a katolikus egyházat. A hatalmat István maga gyakorolta, meghallgatva a ki­rályi tanács véleményét. Erős akarattal fejezte be az államalapítást. Alakja a magyar népben az országépítő István ki­rályként élt, s él ma is. Kenyér­szólásaink „Olyan mint egy falat kenyér." „Kenyérre lehet kenni." „Más kenyerét eszi." „Külön kenyérre mentek." „ Úgy kell a szeretet, mint egy falat kenyér. „Elválik a kenyér a héjától." „Megette a kenyere javát." „Mikor kenyér a kezedbe mindig én jussak eszedbe, akkor se egyebekről mint az igaz szeretetről." Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú Hargitai György: Kenyér A szép khik'líí köm H l nemcsak irta. hanem a bonni 1 képen is tálható kendere­ket. péksüteményeket maga sütötte a szer/ti. Hargitai (;yiirf>y. A sorozatnak, amely a Föld ajándéka címet»iselí. ujabb remeke ez a köny, amelyet a s/erzti a kö­vetkező mondattal ajánl az oi\asúnak: „Ébredi már frissen sült kenyér illatára?" \ könyvből megismerkedhetünk a kezi és gépi kenyérsütéssel. A Gemenc presszóban vendégem a kenyér ünne­pe alkalmából Smolek Sándomé üzemvezető, aki a Tolna Megyei Sütőipari Rt. szekszárdi üzemének ve­zetője. - Most derült ki, hogy ön éppen 25 esztendeje dolgo­zik a sütőiparban. Fiatal lányként került oda, s már több mint 10 éve vezető. - Faddon születtem, ott élek a családommal. Tol­nán érettségiztem és bár fiatal voltam, tudtam, hogy olyan munkát kell vállalnom a, családi helyzetünk miatt, ahol jó pénzt kereshetek. így kerültem a sütő­iparba, állandó éjszakai munkára. Tizenhárom évig voltam éjszakás, közben letettem a szakvizsgát és technikusi minősítő vizsgát. Ezután kaptam először önálló vezető beosztást, a vállalat mözsi üzemét ve­zettem. - Mikor került vissza Szekszárdra? - Közben három gyermekem született. Attila 19 éves, most szerelt le, Erika most lesz IV-es a bonyhá­di szakközépiskolában, Sanyika 10 éves és szintén IV-es lesz. Szekszárdra 1989-ben kerültem, először művezető voltam, majd üzemvezető. - Hány ember tartozik önhöz? - Pékek, betanított munkások, segédmunkások, gépkocsivezetők, raktárosok, éjjel három műszak­ban, délelőtt 2 műszakban, összesen 58 ember. - Ön megjárta azt a bizonyos létrát, tudja mi az, amit dolgozóitól elvárhat. Bizonyára sok minden válto­zott az eltelt 25 év alatt. - Minden. A technika, a kemencék, a dagasztok, változott a követelmény is. A magánszektor beindu­lásakor sok remek szakembert veszítettünk el, mert ott több pénzt ígértek. Ma már elmondhatjuk, hogy annyit tudunk fizet­ni dolgozóinknak, hogy az éjszakai és egyéb pótlé­kokkal meg tudjuk őket tartani. Szeretnénk ha nem­csak azt éreznék, hogy megbecsüljük őket, hanem azt is, hogy megfizetjük. - Az éjszakázás, a több műszak, a magas hőmérsék­let, fizikai munka emberpróbáló. - S ezenkívül a követelmény óriási. A rendelést, amit kapunk le kell szállítani, s bármi jön is közbe, ezt az éppen műszakban lévőknek kell megoldani. Ezért a legfontosabb, amit munkatársaimban tudatosítani kívánok, az a felelősségérzet. Óriási a konkurencia, csak pontos és minőségi munkával tudjuk tartani a versenyt. - Még nem volt olyan ünnep, hogy előtte ne lett volna „kenyérmizéria". A vásárló nem nagyon érti, mi is ez a visszatérő gond? - Mi azt szállítjuk, amit az üzletek rendelnek. Egy-egy ünnep előtt szinte kiszámíthatatlan a fo­gyasztás, volt amikor a fele megmaradt a megsütött árunak, volt amikor ugyanaz a mennyiség kevés volt. Mindent megteszünk azért, akár a legutolsó pillana­tokban is, hogy ne maradjanak a vásárlók kenyér nél­kül. A változó kereslet egyébként már nemcsak az ünnepek előtt jelentkezik. Fizetésnap utáni napok­ban nagyobb a kereslet, a hónap végén jóval keve­sebb. - Az elmúlt napokban egy új kemence beállítása miatt éjjel-nappal dolgozott, bent volt az üzemben, ezt munkatársaitól tudom. Férje mit szól ehhez? - Azt, hogy az utóbbi időben nyugodtan tudom a munkámat végezni, nagyrészt neki köszönhetem. Egy régi balesetéből kifolyólag nyugdíjazták, azóta odahaza rengeteg munkát levesz a vállamról. A gye­rekeket iskolába indítja és intézi a család ügyeit. - Nyaralás, pihenés? - A vállalat harkányi üdülőjében szokott együtt nyaralni a család vagy néha Domboriba mennek a gyerekek, a férjem szeret horgászni, én pedig olvasni. Sajnos regényekre nem jut idő, a napi sajtót mindig elolvasom. Mindig szerettem volna sokat utazni, eb­ből sajnos nem sok valósult meg. - Ha egy jótündér teljesítené a kívánságát, hova utazna, mit nézne meg szívesen? - A Föld másik oldalára, s mindent megnéznék, sőt egy szakmai programnak kifejezetten örülnék. Ha már a jótündér szóba került, el kell mondanom, hogy amit elértem annak csak egy része a saját érde­mem, nagyon sokat köszönhetek a segítő, mindig ösztönző főnökeimnek és munkatársaimnak. - Vissza a földre, a valósághoz. Milyen kenyeret visz haza a családjának a kenyér ünnepére? - A burgonyás kenyeret szeretjük. Miért fehér az övé? Kiskoromban nagyon szerettem a konyhában Édes­anyám körül sündörögni. Főleg ha tésztát gyúrt vagy sütött. Olyankor kis darabot szakított le nekem, amit ­ellesvén mozdulatait - igyekeztem „meggyúrni". Azt azonban sosem értettem, hogy miért volt az Ő tésztája hófehér, s az enyém mindig szürke. Amikor már ol­vasni tudtam, kaptam egy mesekönyvet, amelyben éppen a fenti történetet meséli el egy kislány. Már az első olvasás után tudtam az igazságot. Attól kezdve inkább a gyúródeszkát és a sodrófát „állítottam elő" Édesanyám­nak. Egészen addig, amikor már ma­gamnak kellett meggyúrni a tész­tát, de úgy, hogy hófehér legyen.

Next

/
Thumbnails
Contents