Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-08-22 / 33. szám

, SZEKSZÁRDI 1993. AUGUSZTUS 22. VASARNAP Bajtársi körben... Horthy nem hivatalos politikai rehabilitációja Horthy Miklós hamvainak hazaho­zatala tárgyában toll szárazon nem ma­radt. Nem is maradhatott. A magyar történelem egy negyedszázados szaka­szának újratárgyalásáról, továbbá Horthy politikai rehabilitációjáról van szó. Az első cél érthető és elfogadható, a második legalábbis vitás. A kezdeményezés állítólag a bajtár­saké, akik Horthyt magánemberként és ellentengernagyként óhajtották reha­bilitálni, mintha a lovastengerész és a kormányzó egymástól elválaszthatók lennének. A másik kezdeményező Horthy Istvánná, a kormányzó tragi­körülmények között elhunyt fiá­Ak özvegye. Ó már évekkel ezelőtt, ^Bokor Péternek adott televíziós inter­jújában rokonszenves, mérsékelt gon­dolkodású személyiségként mutatko­zott be a magyar közönség előtt. Alkal­mas arra, hogy előtérbe kerüljön azok helyett, akiknek az eseményhez politi­kai érdekeik fűződnek. Magánemberként... Utóbbiak közül csak Csurka István és környezete vállalja, hogy nevükön nevezi a dolgokat. A nemzeti-radikális jobboldal vezére a maga otrombaságig őszinte módján megrója a kormányt, amiért „lemondott az esemény nemze­ti jelentőségűvé tételéről", mivel a ren­dezést „kiadja árendába a Magyar Ten­gerész Szövetségnek". A kezdeménye­zés tehát Csurka szerint mégiscsak a kormánytól származik, mely most, bi­zonnyal a várható nemzetközi morgo­lódás mérséklése végett, „árendába" adja a lebonyolítást. Az eseményt azonban Csurka „árul­^Hasa" nélkül sem tekintené senki ^rogánügynek. A kormány két megha­tározó személyéről - Boross Péterről és Für Lajosról - már tudni lehet, hogy „magánemberként" jelen lesznek. Ma­ga a miniszterelnök még nem dön­tött... A szándékok persze másként fogal­mazódnak meg. „Mi nem Antall József népe vagyunk. Mi nem Kádár János népe vagyunk... Mi nem Horthy Mik­lós népe vagyunk... Mi nem Kossuth Lajos népe vagyunk. Mi magyarok va­gyunk. Népe Antalinak is, Kádárnak is, Horthynak is, Kossuthnak is, Szent Ist­vánnak is." A kifakadásnak tűnő, de persze gondosan szerkesztett listából, mely a Pesti Hírlapban olvasható, töb­bek között Rákosi és Szálasi neve ma­radt ki. Ők partvonalon kívülre kerül­nek a visszanyerendő történelemben, mint azt a kormányfőtől is hallottuk legutóbbi sajtótájékoztatóján: „Nem szabad elfelejteni, hogy amíg Szálasi Horthy idején börtönben volt, Szálasi idején Horthy került fogságba." A ma­gyar fasizmus ilyetén kiszűrése a kép­ből persze nem sokat változtat azon, hogy egy Szálasinak, Gömbösnek is működési teret adó, Donért, Ausch­witzért is sokban felelős, erőszakosan irredenta rendszer igazolása folyik te­kintélyes erők és summák igénybevé­telével. Mellszobrot is avatnak Bárányi Mihály kenderesi polgár­mester 50-60 ezer ember részvételére számít. Horthyval egy időben temetik a családi sírboltba feleségét Purgly Magdát és ifjabb Horthy Miklóst. Ké­sőbb mellszobrot is avatnak, s ha Csur­ka Istvánnak a Magyar Fórum hasáb­jain feleresztett próbaléggömbje ér­deklődést kelt, emléknapot is rendez­nek a továbbiakban. Meghívókat a kor­mánynak nem kellett küldeni. Tagjai maguk jelezték, hogy „feltétlenül sze­retnének itt lenni". A televíziós közvetítést sem családi berkekben határozták el. A televízió, mely az utóbbi időben is egy ingyenso­rozat és több közérdekű országos ese­mény közvetítését utasította el a mű­soridő szűkösségére hivatkozva, a te­metésről kétórás monstre közvetítést ad. A költségek sem okoznak gondot. A polgármester szerint a támogatás magánszemélyektől és intézmények­től származik, kiknek azonosságát azonban a Kenderesen járt riporterek­nek nem sikerült megállapítaniuk. Horthy Miklós temetése a hazai jobboldal önmegvalósításának, illetve önkonzerválásának eszközévé vált. A gondolatmenet lényege, hogy Horthy visszafogadása a magyar történelembe, ami ellen senkinek nem lehet kifogása, egyben a rendszerváltozás utáni jobb­oldali berendezkedés történelmi hátte­rének biztosítására, e berendezkedés tartósítására is alkalmas. Sajnos azon­ban a történelmi legitimizálás nem megy aktuálpolitikai azonosulás nél­kül. Ez ellen, nem pedig a családi teme­tés ellen emel szót mindenki, akinek nincsenek ínyére a személy szerint mérsékelt konzervatívnak minősíthető Horthy Miklós bizonyos tulajdonságai és nézetei. Az úrhatnámságot, az ítélő­készség hiányát, a történelmi felelőt­lenséget, a vérgőzös fasizmussal szem­beni engedékenységet nagyon kevesen óhajtják visszafogadni a magyar politi­kába. Dzsentri-Magyarország régi-új bálványa És a nemzetközi politikába még ke­vesebben... Nemcsak „Tiso és Benes szellemi örököseinek érzékeny lelke" a ludas. Sokan mások is a revansizmus, a területi revízió jelképének tekintik a két világháború közötti magyar politi­kát, függetlenül attól, hogy közben esetleg elismerik a trianoni békerend­szer szembeszökő igazságtalanságát. Az Európában ma érvényes nemzetkö­zi normák oldaláról nézve az, aki ma Horthy útját kívánja járni, ugyanúgy a nemzetközi közösség és saját nemzete ellen vétkezik, mint dzsentri-Magyar­ország régi-új bálványa tette. Ezt a szemléletet, mely bizony túlteijed a „kisantant"-határokon, lehet nem sze­retni, de nem lehet nem tudomásul venni. Bokor Pál Evangélium „Odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat" Lukács 10:34/a. JÉZUS MINDENKIN MEGKÖNYÖRÜL, akit megtalál a bűn kifosz­tottjaként. De nem áll meg soha a könyörületnél, hanem teljes megoldást akar adni! - Odament és bekötözte sebeit - ez pedig nem jelentett mást eb­ben az esetben, mint életmentést. Jézus elsősorban meg akar téged mente­ni. Tudja nagyon jól, hogy ha abban az állapotban maradsz, ahol éppen most vagy, meg kell halnod örök halállal. Kezelésbe vesz. Úgy, ahogy ennek az embernek a sebeibe megmentő olajat és bort töltött, úgy akar a te szíved se­beibe is tölteni a borból, vagyis az O kereszten ontott véréből, hogy amint a bor a sebet fertőtleníti és tisztítja, az Ő vére mosson ki szívedből mindent, ami bűn és megszabadítson általa. És ahogyan az olaj puhította a sebet, üdí­tette a beteget, ugyanúgy az Ő Szentlelke által puhítja szívedet és alkalmassá teszi arra, hogy Ot befogadd hittel és adjon neked igazi felüdülést, új életet, amikor újjászül a Lélek által. Látod, Jézus ilyen teljes megoldást ad neked. De jaj, vajon nem fogod-e visszautasítani? Egy kis történetet olvastam valahol ezzel kapcsolatban. - Bodelschwing több alkalommal igyekezett egy halálos betegségben fekvő, lezüllött leánnyal beszélni a számára is kész kegyelemről. Azonban mindig vissza­utasítás volt a válasz. Egyszer aztán elmenőben ezt mondta: „Akinek nem fájnak a bűnei és nem akarja, azon Jézus nem tud segíteni!" Ekkor a leány sírva kérte, hogy vezesse Jézushoz, mert neki nagyon fájnak a bűnei és ezért nem mert Jézushoz for­dulni. Jézus könyörült rajta! Tudom, rajtad is tud könyörülni! CSAK AKI NEM AKARJA, csak azon nem segíthet! Uram, légy irgalmas nékem, bűnösnek! Ámen Gyurkó József metodista leikész Szekszárdi történetek Mindenfélék A Kispipa sosem volt kicsi. Túl nagy sem volt, de kicsi az semmi­képpen nem. Most az. Persze nem mindig, csak amikor tele van. Ha tele van vendéggel, ugyanakkor még újabbak szeretnének beülni és enni vagy inni valamit, akkor néha ma már az is előfordul, hogy kicsi. Várni kell a helyre, ami per­sze nem olyan nagy baj, csak hát szokatlan. A szomszédban autót árulnak, ott nincs tömeg, meg sor­ban állás, de talán még ott is lesz, ki tudja? Hogy manapság miket lopnak el, az észbontó. Pár éve Pesten egy anya bement egy kis boltba. Az aj­tó előtt hagyta a babakocsiban kis­gyermekét. Mire kijött, a kisgyer­mek a küszöbön volt, a kocsit vit­ték el. Aztán tudjuk, mindenki az­zal foglalkozott egy időben, szóval akkor a gyermeket lopták el. Szek­szárdon ez tán még nem fordult elő, de azért itt is viszik, ami moz­dítható. A piactéren átalakított épület szépre sikeredett kívül-be­lül, de már híja van. A bejárat bel­ső feléről eltűnt az ereszcsatorna lefolyójának alsó háromméteres darabja. Szerencsére ez a nyár is meglehetősen száraz, úgyhogy nem is hiányzik, csak éppen feltű­nő a dolog. Mire itt lesz az eső, ad­digra talán majd készítenek egy új lefolyót, mert az eredetit aligha­nem már nem hozzák vissza. Az üzletek sem ússzák meg a tolvajlásokat. A főnökhelyettes kérdezi a pénztárosnőt: Adtál el borotvát délelőtt? Mert itt reggel még kettő lógott, most meg csak egy van. A pénztárosnő állítja, hogy ő biz nem blokkolt ilyesmit. Hát akkor megfújták. Nincs mit tenni, megfújták a drága holmit. A régi szatócsboltban az ilyen porté­ka el volt dugva, kérni kellett, per­sze nem borotvát, mert akkor ilyen még nem volt. Manapság azért van kitéve, hogy lássa min­denki és ha egy liter tejért ment is az üzletbe, akkor is vegye meg a borotvát. Csak előbb fizessen a kedves vevő... Dinnyehegyek vannak a város­ban. Nagyon sok termett az idén, úgyhogy ehetjük van belőle bő­ven. A Béri Balogh utcában éjjel is lehet vásárolni. Annyi van ott összehordva, hogy esténként nem lehet eltüntetni, reggel meg kipa­kolni, úgyhogy őrzik, vigyázzák, meg árulják is egész éjjel. Miért ne? A Bagoly elkezdte, az állami kereskedelemnek sohasem jutott volna eszébe. A maszek kitalálta, bevált. Be hát. De ez csak akkor derül ki, hogyha kipróbálja valaki. Hát ez az. - tüke -

Next

/
Thumbnails
Contents