Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-08-15 / 32. szám

5 1993. AUGUSZTUS 29. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 8 In memóriám A régi fiókok mélye izgalmas titkokat rejt. Előkerülhetnek feledésbe merült apró tárgyak, emlékek, rég elfelejtett történeteket idézők. Na és a fényképek. Mindegyiknek története van, emberi sorsokra, örömökre, tragédiákra emlékeztetnek. Nem csoda, hisz a „vetetkezés", a fénykép készítése maga sem hétköznapi dolog, esemény volt, örömhöz, bánathoz kapcsolódott. Mindig szerettem a régi képeket nézegetni. Egykori emberek más kultúrvilága, élete kerül általuk közelbe. És mégha a ^^usált képek a „festett" valóságot is ábrázolják, bennük van hétköznapjaik napi világa is. Ezért tett kíváncsivá az itt mellékelt kép. Lemezkép, Kiss Jenő „Kossuth" fényképészeti műterméből. Dátum nincs a képen, de a technika azt sejteti, a századforduló után készült. A fiatalasszony ruhája egyértelműen utalt a kép sióagárdi eredetére. Nem kellett sokat kérdezősködni, hogy felismerjék, kikről készült a fotó. A tizennyolc éves Barsi-fiú esküvője után állt a fotográfus masinája elé tizenhat éves feleségével. Csak első fiuk születésének örülhettek. Nem gazdálkodhattak •

yütt Sióagárd-környéki foldjein, mert valahol, az ismeretlen távolban - Szarajevóban - megöltek egy trónörököst, akihez ugyan semmi közük, talán nem is hallottak róla, de a fiú behívót kapott, hogy katonaként bosszulja meg a trónörökös halálát. Talán Ő is úgy búcsúzott: „Hazajövünk, mire lehullanak a levelek." Sohasem tért haza. A távoli Szerbia vad hegyei között van eltemetve. Nem lett belőle nagygazda, sem kulák. Nem kényszerítették téeszbe és az uralkodó állampártnak sem lett aktív harcosa. Nem láthatta az azóta nagypapakorba jutott fia fejlődését és nem lehetett több gyermeke sem. Nem élhetett, mert egy könyörtelen hatalom odadobta életét számára ismeretlen célok, nagyhatalmi törekvések szolgálatában. Felesége várt. Sokáig várt, amíg az érkező hírek nem hozták •t^e^eíhi. a bizonyosságot, hogy hiába. A kemény paraszti sors, a gazdálkodás nem kedvez az egyedülálló aszszonynak. Szívében egykori féije emlékével is csak az egyetlen utat, az újabb házasságot választhatta. Hogy miért nem szült több gyereket, ma már kideríthetetlen. 0 is a sióagárdi temetőben alussza örök álmát. A középiskolai tanárrá lett unoka megkísérelte megkeresni nagyapja síiját. Az adriai nyaralást összekötve a kutatással eljutott abba a sziklás hegyek magasában lévő cseppnyi temetőbe, amiről az egykori hírek szóltak. A temetőőr készségesen mutatta a sírokat, ahol egykori magyar bakák nyugszanak, nem hősiességről, csak a távoli otthonról, szeretteikről álmodva. Rengeteg porladó fakereszt sorakozik ott. Felirat egyiken sincs, nem tudni, ki nyugszik a sírban, így az unoka a temetőt talán, de nagyapja síiját már sohasem keresheti fel. A szomorú történet még szomorúbb gondolatokat szül, hisz aktualitása napjainkban a keserű valóság. A temető környékén most is harcok dúlnak. Fiatal életek vesznek napról napra. Tavaly nyáron átutazva az egykori Jugoszlávián, láttam a frissen hantolt sírok százait, ezreit. Láttam a friss virágcsokrokat, koszorúkat, a sírokon az Evangélium Csaknem kétezer éve már, hogy a Magasságbelinek ereje megérintett egy leánykát Názáretben; és a leányka édesanya lett. Örömében meglátogatja nagynénijét, Erzsébetet, aki szintén leendő anya volt, és ihletetten arról beszél, hogy ezentúl boldognak hirdeti majd minden nemzedék. És mi csodálkozhatunk ny'ta, hogy egy leányka ilyet jövendöl és elcsodálkozhatunk azon, hogy jövendölése folytonosan igazolódik. Nézzünk bele vallásos énektárainkba: a legtöbb alkotás Mária-ének! Templomaink, múzeumaink, lakásaink Mária-képekkel, -szobrokkal, -ábrázolásokkal tele. Van-e költő, aki Máriát ne énekelte volna meg! Szaporodnak gombamóda földünkön mindenütt a Mária-kegy'helyek. Mária hitvilágunk tetemes része: áhítatunk, imáink, legendáink számolnak vele. Ünnepeinken átsüt Mária alakja: a Szeplőtelen Fogantatás, a Kisboldogasszony, a Gyertyaszentelő, a Gyümölcsoltó, a Sarlós-Boldogasszony és a Nagyboldogasszony, a nagyon boldog asszonynak alakja. A szűznek, az édesanyának, a hétörömíinek és a hétfájdalmasnak alakja. Neve, személye felejthetetlen: leány- és nöismerőseink közt állandóan felhangzik a Mária és ennek változatos alternatívái: Mara, Marcsa, Márika, Marika, Mqja, Marianna, Annamária stb. A névválasztás hajdan nemcsak a hangzásra volt tekintettel, hanem elsősorban a pártfogót kereste; - ezért a Mária nevet akárhányszor férfiak is viselték, mini pl. Grignon Mária Lujos vagy Kari Maria Weber esetében. Hadd mondjam, hogy mindez természetes, ha Máriának üdvtörténeti helyzetét számba veszem: Ö adta a világnak Jézust, végigélte gyermekkorát, működését: csodáit és kudarcait megszenvedte halálát és része volt feltámadásában és mennybemenetelében. Övé volt az élet telje: úgy is, hogy övé volt Jézus - úgy is, hogy a pozitívumból, a negatívumból neki aztán kijutott. Hogyne fordulnánk hát Hozzá őszinte bizalommal: imádkozzál érettünk most - és halálunk óráján! MIM EDE plébános papír-írószer szaküzlet 7100 Szekszárd, Széchenyi u. 31. Telefon: 319-425. Fax: 316-665 - Iskolafelszerelések, - Masters mause és Mickey mause iskolatáskák, - háztartási papíráru, - i'ró-, és irodaszerek, - managerkellékek Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 9.00-17.30 óráig, szombaton 9-12.00 óráig. Menthol-Eurobusz Isztambul MINDEN HÉTEN szerdán! Spanyol tengerparti nyaralás: Santa Susana 3 csillagos Don Engel Hotel utazással együtt 10 nap, 7 éjszaka, teljes ellátás, fakultatív programlehetőségek. Telefon: 74/340-142, 74/340-730 felnőtt gyerek 2—12-ig 08. 13-08 21-ig 29500 Ft 20300 Ft 08. 20-08 29-ig 29500 Ft 20300 Ft 08. 29-09. 05-ig 24500 Ft 17300 Ft 09. 03-09. 12-ig 21000 Ft 14475 Ft 09. 10-09 19-ig 19300 Ft 13375 Ft 09. 17-09 26-ig 19300 Ft 13375 Ft SATEL műholdvevő rendszerek, televízió NÉZZE MEG, MAJD DÖNTSÖN. Az első 20 rendszerünket 17 900 Ft-tól vásárolhatja meg már Szekszárdon is, a SATEL lerakatában, a Rákóczi u. 17-ben. Nyitva: naponta 9-17 óráig. Tel.: 317-430, 319-449. Minden rendszerünkre 1 év garanciát vállalunk. egykori kedves fekete gyászszalaggal keretezett képét. Megdöbbentő élmény volt. Közel került a háború, annak minden borzalma. Az, amiről azt hittük, a jövőben már csak a történelemkönyvekben találkozunk vele. És most itt van kapuinknál. Ami a századelőn élt sióagárdi fiúnak irdatlan távolság volt, a korszerű haditechnikának néhány óra, a légi harceszközöknek pedig szinte percekben mérhető távolság. Ijesztő távlatok előtt állunk és csak a higgadt, józan politika menthet meg attól, hogy ne készüljenek újabb hasonló fényképek és nyolcvan év múlva jelen sorok utódjának, a ma még meg sem született újságírónak a szövegszerkesztő, vagy ki tudja, milyen lézeríró fölé hajolva ne kelljen ugyanígy egy fénykép láttán a háború borzalmairól, értelmetlenségéről és tragédiáiról gondolkodnia. TAMÁSI JÁNOS