Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-08-15 / 32. szám

1993. AUGUSZTUS 29. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 3 R 1 Aéd után 1 órara beszéltük meg a találkozót. Dunaföldvárról jövet éppen hogy „beesett" az ajtón a megbeszélt időre, fogadni mernék, hogy nem ebédelt... - De ma legalább reggeliztem! - Fiatalabb korában aligha azt tervezte, hogy reggeli és ebédidő nélkül, APEH-igazgatóként fog dolgozni. - Sikertelen orvosi egyetemi felvételi után beteghordozó voltam egy pécsi kórházban. A katonaságot követő nősülés után pedig az uránbányában találtam pénzkereső foglalkozást. Itt tudtam meg, hogy az illetékhivatalban revizorokat keresnek. Ez 1972-ben volt, azóta dolgozom az adóigazgatásban. Vezettem Pécsett a kereskedők adóközösségét, az adómegállapító hivatalt és az adófelügyelőséget, majd az APEH Baranya Megyei Igazgatóságának egyik ^^nőrzési osztályát. Az új feladatoknak megfelelően képeztem magam, mindig esti iskolában. Elvégeztem a jogtudományi egyetemet, a közgazdasági egyetem kiegészítő tagozatát és mindenféle adózással kapcsolatos tanfolyamot. Legutoljára a számviteli főiskolán felsőfokú adó- és pénzügyi ellenőrzési ismeretekből kaptam diplomát. Azt hiszem, idén döntöttem el, hogy most már csak nyelvet fogok tanulni. - Az ön elődjének visszavonták a megbízatását, több dolgozót menesztettek az igazgatóságtól. Hírlik, hogy az alkalmazottak hangulata nem jó. Hogy érzi magát az új igazgató? - Azért pályáztam, mert szeretem ezt a munkát, az adóztatást. Látom a célt, és szeretném megtervezni, megszervezni a célhoz vezető utat. Nem jó érzés ezt olyan székből tenni, ahonnét valakinek föl kellett állni, és a munka^^saim egy részének is lelki traumát okozott az eljárás. A legnehezebb éppen a dolgozókat meggyőzni arról, hogy mindenkinek a becsületes munkájára szükség van. Látszólag az intézkedéseim sem mindig ezt támasztották alá, mert a vizsgálódás egy ideig folytatódott, a folyamatban lévő ügyeket le kellett zárni, s ezek közül némelyik fegyelmivel végződött. - A sokadik átszervezést is meg kell élniük a dolgozóknak, ami tovább növeli a bizonytalanságot. - Tagoltabb, kisebb létszámú, áttekinthetőbb és ellenőrizhetőbb munkacsoportokra van szükség az eddigieknél, de ez az átszervezés nem jelent létszámleépítést, sőt hiány van revizorokban. - Egy régi apehestől hallottam, hogy a 156 dolgozó kordában tartása - különösen, hogy két irodaházban vannak elhelyezve - erős kezű vezetőt kíván, s a jelek szerint ön alkalmas ennek a feladatnak az ellátására. - A létszám nem olyan nagy, inkább az elhelyezés okoz gondot, de az átszervezéssel ez a probléma is mérséklődik. Az APEH egy központilag irányított, erősen centralizált szervezet, ahol a helyi elképzeléseknek csak a végrehajtás mikéntjében lehet szerepe. A feladatok elvégzése érdekében sajnos sokszor bele kell néznem az aktákba is, észrevettem, hogy ezen csodálkoznak a dolgozók, és én is tudom, hogy hosszabb távon nem ez az igazgató feladata. A munkafegyelem terén is volt tennivaló: ha Pécsről ide lehet érni fél nyolcra, akkor talán a Több megbecsülést kémek Az APEH Tolna Megyei Igazgatósága vezetőinek néhány hónapja történt felmentését követően a szervezet összetartásával, működőképességének biztosításával ideiglenesen dr. Bíró Zoltánt, a „szomszéd vár" munkatársát bízta meg az elnök. Később feladata lett a folyamatban lévő fegyelmi ügyek lezárása, sikeres pályázatának köszönhetően pedig ma már ő az igazgatóság kinevezett vezetője. szomszéd utcából is. Szükségesnek találtam néhány engedmény megszüntetését is. A szervezet menedzselése mellett nagyon sok más feladatot is el kellett eddig látni, de hamarosan lesz két helyettesem, akik a saját területük irányítását átveszik tőlem. - A központilag megszabott feladatok elvégzésén túl is van esetleg célja igazgatóként? - Úgy gondolom, hogy az APEH Tolna Megyei Igazgatósága az elvégzett munkája alapján több megbecsülésre tarthatna számot, mint amit megkap. Itt becsületes emberek dolgoznak, itt nincsenek megvásárolható revizorok, visszautasítunk minden erre vonatkozó vádat. Az egyik legfontosabb célom, hogy a kollektíva a jogos megbecsülést kivívja. - Mint volt revizor, bizonyára meg tudja ítélni, hogy miként változott az ellenőrök munkája. - Sokkal nehezebb lett. Részben azért, mert megszűnt az általános adatszolgáltatási kötelezettség, részben pedig azért, mert a bírság ma zsebbe vágó, nem lehet többé állami dotációból fizetni... Én 15 évig voltam revizor, de sosem fogták meg a grabancomat. Néhány napja viszont négy revizorpárosunkat majdnem megverték a nyugtaadás ellenőrzése során. És a piacon senki nem melléjük, hanem mindenki a szabályt megszegők pártjára állt. Más most a társadalmi közeg. Az is célunk, hogy az állampolgárok elfogadják, hogy mi becsületes munkával a köz érdekét szolgáljuk. - A nyugtaadási kötelezettség körül véleményem szerint az indokoltnál lényegesen nagyobb indulatok dúlnak. Mi a személyes véleménye erről a rendelkezésről? - Egyetértek vele, az adózó állampolgárok összességének az érdekét szolgálja. Én egyébként kedvezményt adnék a begyűjtött nyugták után. Ha mindenki leírhatná az adóalapjából a kapott nyugták összértékének például a 10 százalékát, akkor nem a szabálytalankodók mellé állnának a vitában. - Mostanában úgy tűnik, mintha a kincstár mulasztási bírságokból akarná megroppant egyensúlyát helyreállítani. - Nincs pedig olyan központi elvárás, hogy minél több bírságot kell rónunk... Az igaz, hogy széles körben lehetővé teszi a jogszabály mulasztási bírság kiszabását, de ez az egyetlen igazán hatékony eszköz a kezünkben annak érdekében, hogy az önadózókat rávegyük a kötelezettségeik pontos teljesítésére. - Mit szól az ön tevékenységéhez a család, s vajon mit a munkahelyi kollektíva? - Pécsett élünk, a lányom egyetemista, a fiam most nyolcadikos, ahogy mondani szoktam „elképzelés és cél nélkül". Talán a Nagy Lajos Gimnáziumba megy. Minden reggel jövök Szekszárdra és este, mikor be tudom fejezni a munkát, megyek haza. Sok ismerősöm ezt évek óta csinálja, a hivatal gépkocsit biztosít, nem távolság a hatvan kilométer. A család ezt így vállalta, tudták, hogy egy csomó plusz időt vesz igénybe az a munka és az utazás. A munkatársaim az eltelt két hónap alapján talán nem úgy ítélnek meg, mint aki szétveri a csapatot, hanem ellenkezőleg: olyan kollektívát szeretnék fölépíteni, amelyik pontosan, a törvényesség betartásával, de emberségesen végzi a munkáját és ezzel társadalmi megbecsülést vív ki.