Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-08-08 / 31. szám

559 1993. AUGUSZTUS 22. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Bölcsességek a szerencséről, véletlenről „Nini s/al>ad hinni a u'letk'n"'"•" (Hasik) „Minden a véletlenen múlik." (Csi'hoi) Nőkről, nemcsak nőknek! Szerencse Az elmúlt héten barátaimat, kollégáimat, ismerőseimet faggattam, hogy fogalmazzák meg, szerintük mit jelent a szerencse, mit gondolnak felőle. A számomra legérdekesebbet megosztom a kedves olvasókkal. „A szerencse relatív fogalom, van aki azt tartja hihetetlen szerencséjének, hogy életben van, más pedig a lottó ötös találatot. S bármennyire is meglepő, a szerencsétlenség és a szerencse között létezhet egyfajta kapcsolat. Sokan ugyanis nem is sejtik, hogy a ^fetlen szerencsétlenség - idővel - szerencsévé alaW" Szerencsétlen véletlen! Július 4-i számunkban Hévízen, a Hotel Panorámában, a kávéházi randevún dr. Poprócsi Zsuzsanna adjunktussal beszélgettem. Válaszát arra a kérdésre, hogy milyen betegségeket gyógyít a hévízi tó vize, véletlenül tévesen jegyeztem le. Helyesen a válasz így hangzik: „Elsősorban mozgásszervi megbetegedések, kopások, illetve gyulladásos jellegű betegségek, pl.: sokízületi gyulladás nyugalmi állapotban való kezelésére kitűnő. Balesetek után, korrekciós műtétek utókezelésénél, valamint nőgyógyászati kórképeknél, pl.: meddőség. Bizonyos bőrbetegségeknél, pl.: pikkelysömör van gyógyhatása. Rosszindulatú daganatos betegségeknél ellenjavalt a gyógyfürdő vize." A •

rt az adjunktusnő és minden kedves olvasó elét kérem. Kétszer kettő véletlen A Kaliforniában élő két ifjú 25 éves korában elhatározta, hogy ezen a nyáron külön nyaralnak. Az ikerpár egyik tagja Rómát, másik Párizst választotta szabadsága színhelyéül. Két hét elteltével a 10 perccel idősebb fiú felhívta szállodai szobájában testvérét, azzal, hogy megtalálta élete nagy szerelmét. Az öccs, amint szóhoz jutott csak ennyit tudott mondani: én is. Az általuk kitalált nyaralás nem egyedülálló ötlet volt. Két 20 éves angol ikerlány ugyanezt a módját választotta az első külön nyaralásnak. A kettős esküvőt Rómában O

tervezik, ahol majd . egymásnak tanúskod'"/N nak a nagy eseményen. Sas Erzsébet oldala Elixír magazin Véletlenül akadt a kezembe, a sok-sok érdekességgel kitűnő olvasmány, amely havonta jelenik meg, és a természetgyógyászattól az asztrológiáig, a gyümölcskúrától a pozitív életszemléletig, ki-ki megtalálhatja benne kérdéseire a választ. Vendégem Parrag Ferencné, a Szekszárdi Polgármesteri Hivatal dolgozója, akit oly régóta ismerek, s vagyok vele jó barátságban, hogy furcsa volna most e beszélgetés kedvéért önözésre váltanunk. - Kati! Jól ismerlek ahhoz, hogy meg merjem kérdezni, ugye te szerencsés ember vagy? -Igen! Szerencsére elmondhatom, hogy szerencsés vagyok. - Milyen szerepet játszott az életedben a szerencse, a véletlen? - Ott kezdem, hogy egy véletlen szerencsének köszönhetem megismerkedésemet féijemmel. Katonaidejét töltötte Lentiben, amikor mezőgazdasági munkára vezényelték őket az én falumba, Fényeslitkére, amely pár kilométerre van az orosz határtól. Almát szedtek. Arra felénk, ez akkora nagy esemény, mint Szekszárdon a szüret. Vasárnap szabadnapjuk volt a katonáknak, Feri a postára indult sportújságot venni. A posta persze zárva van egy ilyen kis helyen vasárnap. Édesanyám meghívta őt és társait, hogy segítsenek almát szedni. Miután nem tudtak mit kezdeni a szabadidejükkel, vállalták. Szóval mi egy almafa tetején találkoztunk és szerettünk egymásba. Ennek ebben az évben már 13 éve. Egy keramikus barátunk, egyik házassági évfordulónkra megmintázta a mi találkozásunkat. Almafa, egy emberpár, alma, sőt kígyó. Mint a paradicsomban. - Babonás vagy? - Nem, de a szerencseszámom a 13-as, mindig bejött még. Odahaza 13-as volt a házszámunk és többször nyertem is már ezzel a számmal. - Két gyönyörű gyereketek van. Éva és Ferenc, akikről mindig sokat mesélsz, s akiknek a neve körül szintén ott a szerencsés véletlen. - Éva lányunk 11 éves, és az almafán való megismerkedésünk emlékére kapta nevét. Fiúnk 7 éves, a Parrag családban az ötödik, aki a Ferenc nevet viseli. A dédnagyapa már nagyon-nagyon beteg volt, amikor Ferike megszületett. Amikor megtudta, hogy fiú és Ferenc lett a neve, új erőre kapott. Mindannyiunk nagy örömére még annyira felgyógyult, hogy elkészülhetett az a fotó, amely a családi album fő helyén van, a négy Parrag Ferenc egy képen. - Az ország másik végéből kerültél ide Szekszárdra. Idegen város, idegen emberek, idegen szokások. Ma úgy mozogsz ebben a városban, hogy sok Szekszárdon született megirigyelhetne. - Azt, hogy én ilyen könnyen tudtam beilleszkedni, azt a férjem szüleinek köszönhetem, akiktől nagyon sok szeretetet kaptam és kapok. Náluk és általuk itt Szekszárdon, édes szülőkre és otthonra találtam. - Azt mondtad egyszer, hogy három nagy szerencse ért az életedben. A férjeddel való megismerkedés, a családod szeretete, s a munkahelyed. Volna valami amit kívánnál magadnak? - Semmit sem tudok kívánni. Jó férjem van, aki társam Jó apa, szép egészséges gyerekeim, szerető családban élek, jó munkahelyem van, ahol úgy érzem a kollégáim szeretnek. Gyermekeimnek azt próbálom továbbadni, amit mi tanultunk meg a férjemmel a nagyszülőktől: a lelki gazdagság a legfontosabb. Szeretni kell egymást, ebben a rohanó világban, és akkor csak szerencsés véletlenek érhetik az embert. Lehet, hogy ez túl optimistán hangzik, de én ebben hiszek.