Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-08-08 / 31. szám

\ \ , szekszárdi VA§ARNAP 1993. AUGUSZTUS 8. Ferdinandy György Közép-Amerikában élő írónk, immár nem először járt Szekszárdon. A visszatérés idén különös hangsúlyt kapott: mint megtudtuk, a művész ez évben végleg haza kíván térni Magyarországra. - Életművében hol helyezkedik el most megjelent kötete, A francia vőlegény? - Igazi meglepő újdonság nincs benne, mert azok a vonulatok építkeznek tovább, azt építem tovább, amit eddig is műveltem. Ez egyrészt az itthoni emlékek sora, másrészt a nyugati élettel kapcsolatos elbeszélések. Számomra a Hét szűk esztendő című írás a legfontosabb, ami az 1956-57 utáni első franciaországi évek története vagyis az, hogy miután mint diákok oda megérkeztünk, hogyan igyekeztünk meghódítani ezt a világot, két vállra fektetni a vadnyugatot. Ez tehát előző kötetemnek, az Üzenő/űzetnek újabb vonulata, stádiuma. A címadó elbeszélés talán az egyetlen, amely kilóg a sorból, hiszen ez is félig-meddig önéletrajzi elemekből próbálja rekonstruálni azt a 11 év utáni első hazalátogatást, amikor az „idegenbe szakadt" immár francia feleI. Forma Symposion A Szekszárdi Művésztelepen készült bronz alkotások, Snejana Simeonova (Szófia), Ligeti Erika (Szentendre), Gáti Gábor (Budapet), Gyarmathy János (Marosvásárhely), Szatmári Juhos László (Szekszárd) munkái augusztus 25-ig tekinthetők meg a Gemenc Szálló előcsarnokában. Felvételeinken Snejana Simeonova alkotása mellett, illetve Szatmári Juhos László kisplasztikája. Fotó: - kafi - Ereje teljében lévő alkotó - mik legfontosabb tervet, elképzelései itthon? - Ezt nehéz lenne részletezni, összefoglalni úgy tudnám: hasznossá válni, a nyugaton eltöltött 35 évet hasznosítani - átadni azt a tudást, amit ott gyűjtöttem. Nap mint nap tapasztalom, hogy olyan dolgokon buknak meg vállalkozások, amiket pedig én ttidtam és meg tudtam volna mondani, de amit itthon még nem tanultunk meg. - Ma - immár félig itthonról nézve milyennek tűnik Magyarország? - Úgy látom, hogy a legjobb és a legrosszabb egymás mellett létezik, szimbiózisban. Minden rossz benyomás szinte azonnal hozza magával azt a jó tapasztalatot, ami viszont annyira jó, hogy nyugaton nem lehetett volna benne részem. Gondolok itt főleg az emberi kapcsolatokra és a morális tartásra. O. Gy. séggel és gyerekekkel első ízben hazamerészkedik. Olyasmikről van szó, amit nyugaton élő társaim nem fogalmaztak meg, pedig velük is megtörtént: mindnyájunkkal elbeszélgettek az illetékesek itthon és mindannyiunkat próbáltak megnyerni, hogy ezentúl ne ellenségeik, hanem - hogy is mondjam - külföldi képviselőik legyünk. - Több évtized után most végleg hazatér. Irodalmi munkásságát ez a tény milyen módon befolyásolhatja? - Ezt nem tudom, de megmondom: félek tőle. Én még nem dolgoztam itt, nem írtam még meg egy komolyan, rendesen elkészített művet. Puerto Ricóban mindent összeszótároztam, mindennek utánanéztem, minden mondatot ötször átírtam, míg itthon megvan az a csábítás, hogy az ember gyorsan ír egy karcolatot és odaadja egy lapnak. Remélem, hogy ezt a mentalitást soha nem fogom megszokni. Ferdinandy György: A francia vőlegény A könyv boritóján boldog mosolyú fiat pár ül egy valahavolt nagyon modern motorkerékpáron. Látni, minden porcikájukban összetartoznak. A hátsó lapon java korában lévő férfi néz a távolba, a magyar és afrancia széppróza híressége. Az az ember, aki miután 56-ban elhagyta az országot, már hazakészülődött, az, aki an^^ máris jött volna, tudta meg, hogy Nagy Imrét kivégezték, az akit első hazalátogatómkor rögtön be akartak szervezni. Mint sokakkal, vele is térült-fordult a történelem és a személyes, egyszeri élet. Francia feleség, aki a „poklot, a paradicsomot, a tisztítótüzet" jelentette, gyerekek, nélkülözések és kisebb jólét, folytonos költözködésekjobb és gyengébb borok s mindehhez az örök idegenség érzete. Kicsit szomorú is a cím: A francia vőlegény. Szó sem volt befogadásról. Szépség és csalódás után végül a kontinensről a trópusokra költözött, s lett Puerto-Rico egyetemi tanára, a sziget lakója. Keservesen szép epizódokból, visszatérő emlékképekből áll össze a kötet, amelynek nyelvi gyönyörűségein jó elidőzni. Ezt a könyvet nem lehet gyorsan olvasni, nincs benne „sztori". Mély kontúrvonalai vannak itt egy életnek, gyöngyösen felfüzödő gondolatok, a lét egy ismeretlen töredéke, amit csak ő ismer, Ferdinandy György. Most újra itthon. „Felállók, kinézek az ablakon. Ez tenne itt körülöttem a valóság. A ház, a kert, a város, ahol születtem és ahol most újra megvetem a lábamat. Minden furcsa: félálomszeríí, hihetetlen majdnem minden. Egy ilyen hosszú távollét után nehéz szétválasztani a valóságot és az álmokat." N. J. Hölgy reprezentálna ~V~ átszólag minden eladó, következésképpen mindent meg lehet vSW, I ami persze így kategórice nem érvényes, de a hirdetéseket böngészve az I embernek eufóriája támad, - ide csak pénz kell és igényei kielégíthetők. ' J Bármit lehet, gondolná az ember, de nem így van. Valahol van egy csapat mely őrangyalként vigyáz ránk, szent feladatuk, hogy a fogyasztót védjék. Lazíthatunk, hátradőlhetünk, megtaláltuk atyánkat a nagy fogyasztóvédőt. Nekik köszönhető, hogy például cigarettát nem mindenhol lehet reklámozni, például városon belül. Meséli egy ismerős, hogy a borát kívánta volna eladni, gondolta egy szomszédos megye lapjában meghirdeti. A hirdetőben készségesek - ezerforintos apróhirdetésért legyenek is - ám kissé aggódok. Cigarettát és alkoholt nem lehet hirdetni. Majd rögtön ajánl egy kiskaput mindenre van megoldás - ha beleveszik, hogy viszonteladóknak, akkor menni fog a dolog. Szóval hogyha nem nyíltszíni ivászatra buzdít, akkor lehet. Másnap aztán közlik vele, hogy a lap így sem vállalja. Ez is egy módja az alkoholizmus elleni harcnak. Mellesleg, mikor megkérdezték a humoristát, hogyan harcolna az alkoholizmus ellen azt válaszolta, hogy reménytelenül... * Korábban is védték a fogyasztót vagy legalábbis valakiket valamitől, (a szó hatalmas fegyver). Még a múlt rezsimben volt olyan, hogy nyílt tér. Arra mondták amit nem lehet közölni. Teszem azt bement a kiadóba egy férfi és közölte, hogy aprót szeretne hirdetni. Kérem, tessék. Szóval azt kéne apróba szedni, hogy értesíti rokonait, barátait, ismerőseit, a vele kapcsolatban álló intézményeket, cégeket vagy ezután kapcsolatot létesíteni akarókat, hogy számára ne küldjenek levelet, utalványt, kiadványt, egyáltalán semmilyen postai küldeményt, mert a posta nem hozza ki. Ennyi. A kiadóban hosszasan győzködték, hogy ezt így nem adhatja fel, mert csak. Hogy ez nyílt tér, ez hangzott el leginkább, ez volt a magyarázat. Belátható, hogy ez így volt rendjén, mert ha megjelenik egy ilyen hirdetés, ki tudja mi vár a hatalmas postára,