Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-01-31 / 4. szám

7 1993. JANUÁR 31. , SZEKSZÁRDI fASARNAP Veszélyben a sajtószabadság? Régen láttam ennyi embert a Művészetek Házában, mint csütörtök este az MDF szekszárdi szervezete által rendezett sajtófórumon. Akik pontosan érkeztek a kezdés időpontjára, már csak állóhelyet kaptak. A vendégeket, a nézőket dr. Témák Gábor országgyűlési képviselő köszöntötte, majd az est főszereplőinek rövid bemutatkozása következett. Bencsik András, a Pesti Hírlap főszerkesztője, a Magyar Újságíró Közösség egyik vezető személyisége elmondta, hogy erős, gazdag, stabil újságot szeretne szerkeszteni, de ebben, mert alapítványi lap főszerkesztője, a tőkehiány okoz komoly nehézségeket. Mint mondotta, a példányszámok, az ebből adódó lapárbevételek és elsősorban a reklámbevételek igazolják, hogy a magyarországi tőke nem a kormánypárti lapokat támogatja. Az ellenzéki lapokban megjelenő reklámok sokszorosát teszik ki a kormánypártiénak. Példaként a Népszabadságot és T^lagyar Hírlapot - mint a legnagyobb reklámbevétellel támogatott - lapot hozta fel. Később ebből vitája is támadt az egyik nézővel, aki ezen lapok példányszámával, olvasottságával indokolta, hogy népszerűek a reklámozó cégek előtt is. „A tisztesség egy kicsit korai" Könnyebb feladatul jelölte meg Bencsik András azt, hogy olyan újságot szeretnének létrehozni, ami egy konzervatív polgári napilappal szemben elvárható. Szövetségben a olvasókkal, a pontos tájékoztatás, a véleményalkotás. A Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorának felmentett főszerkesztője, Győri Béla és a Magyar Televízió Hét című műsorának felmentett főszerkesztője, Pálfy G. István pedig felmentésük körülményeiről tájékoztatták a megjelenteket. A két eset annak idején olyan nyilvánosságot kapott a napi sajtóban, hogy ismertetésétől most eltekintünk. A kérdések előtt dr. Ternák Gábor arra kérte a közönséget, hogy a kérdések rövidek legyenek, mert a nézők döntő többsége azért jött el, hogy ne egymást, hanem az est vendégeit hallgassa. „A demokrácia védelmében rosszhiszemű emberek szemérmetlenül provokálják és zsarolják a társadalmat. Kérdés, hogy miért? A válasz is rendkívül kézenfekvő. Egy ilyen fájdalmas, de mégis eredményes átalakulási folyamatnak van egy olyan kulminációs pontja, ahonnan már az átalakulást nem lehet visszafordítani... Ez az a pont, ahol a baloldal örökre csatát veszít... Nyilvánvalóan minden eszközzel harcolni kell azokkal a hegemóniákkal, titkos kötődésekkel, amelyekből felépült a szocializmus" mondta Bencsik András. „- Az idő egyértelműen a kormánykoalíciónak és mindazoknak dolgozik, akik a polgári nemzeti ideológiát hirdetik. Az is nyilvánvaló, hogy mindenáron meg kell akadályozni, véli a konzervatív posztkommunista blokk, amely szintén sokarcú, hogy ne győzhessenek. Úgy érzem, a tisztesség bármennyire is fontos fogalom, egy kicsit korai. Itt e percben véres, élethalál-küzdelem folyik, tehát tisztességről akkor lehet beszélni és azt kritériummá írni elő, ha véget ért ez a háború, ami a médiában zajlik" - folytatta. „Politikai visongás" Egy kérdésre válaszolva Pálfy G. István elmondta, hogy a magyar alkotmányban a köztársasági elnöknek semmi felelőssége nincs. Az alkotmánybíróság háromszori vizsgálata után már valóban hárshegyi probléma, ha valaki nem érti, hogy miről van szó, ki felelős a rádió és a tévé elnökeinek munkájáért, ki adhat felmentést, kinevezést. Az írott sajtó a rendszerváltás után piaci helyzetbe került, a rádió és a televízió nem. Költségvetésből gazdálkodó cégek és akkor az elnökök munkáltatója csak az lehet, aki a költségvetésből támogatja az intézmények munkáját. A televízió volt elnökének a fantazmagóriája csak, hogy a tévé is piacosodott... Amikor itt politikai visongást hallanak, A sajtószabadságot, a pártatlanságot és más egyebet hallanak úgy megjeleníteni, mint amit éppen most tipornak sárba bizonyos politikai erők, egy percig ne higyjenek neki. Itt nem erről van szó, hanem egyesek a bulijukat féltik. Azt, hogy állami pénzekből hatalmas összeget juttathatnak különböző szűk körű csoportoknak oda-vissza. Aki benn van a buliban, az ordít, aki kívül van, annak erre nincs oka" - mondotta. Ki határolódik el kitől? „Azt mondják 1990-ben: a rádióban három hallgatott műsor van, a 168 óra, a Gondolatjel és a Vasárnapi Újság - meséli Győri Béla. - Gyerekek, üljünk öszsze, csináljunk meg egy újságot - mondták. Kiadjuk, ami megjelent a rádióban, kapunk érte egy kalap pénzt, azt hazamegyünk. Mondtam a Mester Ákosnak, nézd, kollégám, nem megy, ha Hermészt meg az Aphroditét összeházasítják, abból hermafrodita lesz. Nem mentem bele, elestem egy kalap pénztől. Nem számít, de baj, hogy politikai álarcban jelenik meg mostanában a pénz. Az emberek politikai kiszorítása anyagi eszközökkel történt... A fiatal, kezdő újságírót, akinek van két gyereke, lakás-, kocsirészlete, meg lehet zsarolni húszezer forintokkal. El tudják hallgattatni őket. A pályakezdő gyerek előbbre akar jutni, rossz lelkiismeretűvé válik. Ezt a nemtelen módszert alkalmazzák néhányan. Meggyőződésem, hogy a rádióban ezt a ját'ékot negyven-ötven ember csinálta. Ők orránál fogva vezették a Gombárt és neki az a nagy bűne, hogy ő ezt hagyta, sőt támogatta is." A több, mint háromórás sajtófórumon sok minden elhangzott. Mindent felidézni lehetetlen. Egyik hozzászóló arról beszélt, hogy a különböző cégekhez még mindig a Népszabadság jár és idézem: „így megoldott az össznépi peszszimizmus terítése". Az elhatárolódás kérdéseiről szólva felidézték, hogy az 1945-48-as kormánykoalíció felbomlása is az elhatárolódásokkal kezdődött. Először a pártok vezetőiktől, majd a pártoktól is. Elhangzott, hogy Antall Józsefnek már nem kell elhatárolódnia a Magyar Fórumtól, mert a lap már ezt megtette, elhatárolódott a miniszterelnöktől. „Ilyen bátor, egyenes, derék és szókimondó, kormányellenes propagandát Magyarországon még nem fejtett ki semmilyen sajtótermék, mint amit a Magyar Fórum. A 168 óra vagy a Magyar Hírlap legszebb álmaiban sem mert volna idáig eljutni, mint ami a Magyar Fórumnak sikerült" - ironizált Bencsik András. KERESKEDELMI RT. VIDEOKAZETTAVÁSÁR! HITACHI E180 400 Ft ANITECH E180 195 Ft ANITECH E195 245 Ft AUDIOTON E195 260 Ft AUDIOTON E180 220 Ft AKAI E180 380 Ft AKAI E195 400 Ft AKAI E210 480 Ft 31. sz. Áruház, Szekszárd, Epreskert út. Tel.: 74/15-536 Nyitva: hétfőtől péntekig 7.30-16 óráig. KERESKEDELMI RT. Heti jegyzet Az a helyzet... ...hogy eddig nem tudtam mi is az az „országos jármű". Most, hogy nézem a tévében a második magyar hadsereg valahol Don mellett harcoló katonáit, megtudtam. így hívták katonáéknál - szakzsargon ? - a szekeret, a lovas fogatot. Lehet, hogy félrevezetés céljából; ha az ellenség megtudja, hogy ennyi és ennyi országos jármüvük van, elszörnyed és feladja a küzdelmet... Tán az országon belül még elment, de mikor országon kívüli jármű lett belőlük, akkor kiderült, hogy mire mennek vele. Bár ki tudja, ha most a visszavonulásra emlékezőket hallgatja az ember, lehet, hogy még ennyien sem maradtak volna, no nem jármű nélkül, hanem a lovak, pontosabban lóhús nélkül... Kísértetiesen emlékeztet ez a lóhús momentum egy korábbi visszavonulás képeire. Bourgogne strázsamester annak idején részt vett Napóleon oroszországi hadjáratában és emlékiratának lapjain a ló gyakorta szerepel, legtöbbször mint lehetséges élelem, a megmenekülés egyik lehetősége. Ők - mármint a Nagy Ármádia - elérték ugyan a célt, de Kutuzov egyre csak hátrált, az ellenséget nem győzték le, pedig addig mindenkit legyőztek akivel megütköztek. Moszkvában nem sokáig tartott az örömünnep, a város kihaltvolt, néhányan azért mégis maradtak gyújtogatni, itt is ott is tüzek lobbantak. Térdig érő hamu, romok és zsákmánnyal hazainduló katonák. A zsákmányból nem sok maradt, mert útközben eldobálták, jött a tél, a hó és a halál, már csak az életmentés maradt; kinek-kinek a magáé. A visszavonulás során a katonákat nem a szórványos kozáktámadások tizedelték, hanem sokkal inkább a fagy és az éhség. Amennyiben szervezetten vonultak, hogy elől mentek a lovas egységek így a hátuljövök ehettek az elhullott lovakból. Ez sem sikerült mindig, mert ha nem értek időben, a hús csonttá fagyott, a szó valódi értelmében, fejszével sem tudtak kihasítani belőle. Egyszer a strázsamester -félig erőszakkal - egyik bajtársátólfőtt krumplira tett szert, pár szemet befalt a többit tarisznyájába rejtette és mikor lefeküdt - volt egy hatalmas medvebőre aminek a megmenekülését köszönhette - többször ellenőrizte a krumplik meglétét. Némi lelkiismeret-furdalással, hogy nem osztotta meg bajtársaival az eleséget. Másnap aztán suttyomban megpróbált egy darabot megenni - úgy tervezte, hogy néhány napot kihúz a készletével - azt tapasztalta, hogy kővé fagyot az egész. Egy morzsányit sem tudott belőle kiharapni. Ekkor elárulta tettét bajtársainak, akik szétkapkodták a krumplikat és a tűzhöz futottak, de a krumpliszemek szétolvadtak akár a jég. Vagy mint a sereg. Úgy tűnik arrafelé más a számítások mértéke, realitása. Ott valami megváltozik, csődöt mond a térkép, mások lesznek a léptékek; az odavezető útnak többszöröse lesz a visszaút. Messzi az út hazáig a télből. Még tán az oroszoknak is. _ ( _ »