Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-01-31 / 4. szám

7 1993. JANUÁR 31. , SZEKSZÁRDI fASARNAP Veszélyben a sajtószabadság? Régen láttam ennyi embert a Művészetek Házában, mint csütörtök este az MDF szekszárdi szervezete által rendezett sajtófórumon. Akik pontosan érkeztek a kezdés időpontjára, már csak állóhelyet kaptak. A vendégeket, a nézőket dr. Témák Gábor országgyűlési képviselő kö­szöntötte, majd az est főszereplőinek rövid bemutatkozása következett. Bencsik András, a Pesti Hírlap főszer­kesztője, a Magyar Újságíró Közösség egyik vezető személyisége elmondta, hogy erős, gazdag, stabil újságot szeretne szerkeszteni, de ebben, mert alapítványi lap főszerkesztője, a tőkehiány okoz ko­moly nehézségeket. Mint mondotta, a példányszámok, az ebből adódó lapárbe­vételek és elsősorban a reklámbevételek igazolják, hogy a magyarországi tőke nem a kormánypárti lapokat támogatja. Az ellenzéki lapokban megjelenő reklá­mok sokszorosát teszik ki a kormánypár­tiénak. Példaként a Népszabadságot és T^lagyar Hírlapot - mint a legnagyobb reklámbevétellel támogatott - lapot hoz­ta fel. Később ebből vitája is támadt az egyik nézővel, aki ezen lapok példány­számával, olvasottságával indokolta, hogy népszerűek a reklámozó cégek előtt is. „A tisztesség egy kicsit korai" Könnyebb feladatul jelölte meg Ben­csik András azt, hogy olyan újságot sze­retnének létrehozni, ami egy konzerva­tív polgári napilappal szemben elvárha­tó. Szövetségben a olvasókkal, a pontos tájékoztatás, a véleményalkotás. A Magyar Rádió Vasárnapi Újság cí­mű műsorának felmentett főszerkesztő­je, Győri Béla és a Magyar Televízió Hét című műsorának felmentett főszerkesz­tője, Pálfy G. István pedig felmentésük körülményeiről tájékoztatták a megje­lenteket. A két eset annak idején olyan nyilvánosságot kapott a napi sajtóban, hogy ismertetésétől most eltekintünk. A kérdések előtt dr. Ternák Gábor arra kér­te a közönséget, hogy a kérdések rövidek legyenek, mert a nézők döntő többsége azért jött el, hogy ne egymást, hanem az est vendégeit hallgassa. „A demokrácia védelmében rosszhi­szemű emberek szemérmetlenül provo­kálják és zsarolják a társadalmat. Kérdés, hogy miért? A válasz is rendkívül kézen­fekvő. Egy ilyen fájdalmas, de mégis eredményes átalakulási folyamatnak van egy olyan kulminációs pontja, ahonnan már az átalakulást nem lehet visszafordí­tani... Ez az a pont, ahol a baloldal örökre csatát veszít... Nyilvánvalóan minden eszközzel harcolni kell azokkal a hege­móniákkal, titkos kötődésekkel, ame­lyekből felépült a szocializmus" ­mondta Bencsik András. „- Az idő egyértelműen a kormánykoalíciónak és mindazoknak dolgozik, akik a polgári nemzeti ideológiát hirdetik. Az is nyil­vánvaló, hogy mindenáron meg kell aka­dályozni, véli a konzervatív posztkom­munista blokk, amely szintén sokarcú, hogy ne győzhessenek. Úgy érzem, a tisztesség bármennyire is fontos foga­lom, egy kicsit korai. Itt e percben véres, élethalál-küzdelem folyik, tehát tisztes­ségről akkor lehet beszélni és azt krité­riummá írni elő, ha véget ért ez a háború, ami a médiában zajlik" - folytatta. „Politikai visongás" Egy kérdésre válaszolva Pálfy G. Ist­ván elmondta, hogy a magyar alkot­mányban a köztársasági elnöknek sem­mi felelőssége nincs. Az alkotmánybíró­ság háromszori vizsgálata után már való­ban hárshegyi probléma, ha valaki nem érti, hogy miről van szó, ki felelős a rádió és a tévé elnökeinek munkájáért, ki ad­hat felmentést, kinevezést. Az írott sajtó a rendszerváltás után piaci helyzetbe ke­rült, a rádió és a televízió nem. Költség­vetésből gazdálkodó cégek és akkor az elnökök munkáltatója csak az lehet, aki a költségvetésből támogatja az intézmé­nyek munkáját. A televízió volt elnöké­nek a fantazmagóriája csak, hogy a tévé is piacosodott... Amikor itt politikai vison­gást hallanak, A sajtószabadságot, a pár­tatlanságot és más egyebet hallanak úgy megjeleníteni, mint amit éppen most ti­pornak sárba bizonyos politikai erők, egy percig ne higyjenek neki. Itt nem erről van szó, hanem egyesek a bulijukat fél­tik. Azt, hogy állami pénzekből hatalmas összeget juttathatnak különböző szűk körű csoportoknak oda-vissza. Aki benn van a buliban, az ordít, aki kívül van, an­nak erre nincs oka" - mondotta. Ki határolódik el kitől? „Azt mondják 1990-ben: a rádióban három hallgatott műsor van, a 168 óra, a Gondolatjel és a Vasárnapi Újság - me­séli Győri Béla. - Gyerekek, üljünk ösz­sze, csináljunk meg egy újságot - mond­ták. Kiadjuk, ami megjelent a rádióban, kapunk érte egy kalap pénzt, azt hazame­gyünk. Mondtam a Mester Ákosnak, nézd, kollégám, nem megy, ha Her­mészt meg az Aphroditét összeházasít­ják, abból hermafrodita lesz. Nem men­tem bele, elestem egy kalap pénztől. Nem számít, de baj, hogy politikai álarc­ban jelenik meg mostanában a pénz. Az emberek politikai kiszorítása anyagi esz­közökkel történt... A fiatal, kezdő újság­írót, akinek van két gyereke, lakás-, kocsi­részlete, meg lehet zsarolni húszezer fo­rintokkal. El tudják hallgattatni őket. A pályakezdő gyerek előbbre akar jutni, rossz lelkiismeretűvé válik. Ezt a nemte­len módszert alkalmazzák néhányan. Meggyőződésem, hogy a rádióban ezt a ját'ékot negyven-ötven ember csinálta. Ők orránál fogva vezették a Gombárt és neki az a nagy bűne, hogy ő ezt hagyta, sőt támogatta is." A több, mint háromórás sajtófóru­mon sok minden elhangzott. Mindent felidézni lehetetlen. Egyik hozzászóló arról beszélt, hogy a különböző cégek­hez még mindig a Népszabadság jár és idézem: „így megoldott az össznépi pesz­szimizmus terítése". Az elhatárolódás kérdéseiről szólva felidézték, hogy az 1945-48-as kormánykoalíció felbomlása is az elhatárolódásokkal kezdődött. Elő­ször a pártok vezetőiktől, majd a pártok­tól is. Elhangzott, hogy Antall Józsefnek már nem kell elhatárolódnia a Magyar Fórumtól, mert a lap már ezt megtette, elhatárolódott a miniszterelnöktől. „Ilyen bátor, egyenes, derék és szóki­mondó, kormányellenes propagandát Magyarországon még nem fejtett ki semmilyen sajtótermék, mint amit a Magyar Fórum. A 168 óra vagy a Ma­gyar Hírlap legszebb álmaiban sem mert volna idáig eljutni, mint ami a Magyar Fórumnak sikerült" - ironizált Bencsik András. KERESKEDELMI RT. VIDEOKAZETTA­VÁSÁR! HITACHI E180 400 Ft ANITECH E180 195 Ft ANITECH E195 245 Ft AUDIOTON E195 260 Ft AUDIOTON E180 220 Ft AKAI E180 380 Ft AKAI E195 400 Ft AKAI E210 480 Ft 31. sz. Áruház, Szekszárd, Epreskert út. Tel.: 74/15-536 Nyitva: hétfőtől péntekig 7.30-16 óráig. KERESKEDELMI RT. Heti jegyzet Az a helyzet... ...hogy eddig nem tudtam mi is az az „országos jármű". Most, hogy nézem a tévében a második magyar hadsereg valahol Don mellett harcoló katonáit, megtudtam. így hív­ták katonáéknál - szakzsargon ? - a szekeret, a lovas foga­tot. Lehet, hogy félrevezetés céljából; ha az ellenség meg­tudja, hogy ennyi és ennyi országos jármüvük van, elször­nyed és feladja a küzdelmet... Tán az országon belül még elment, de mikor országon kívüli jármű lett belőlük, akkor kiderült, hogy mire mennek vele. Bár ki tudja, ha most a visszavonulásra emlékezőket hallgatja az ember, lehet, hogy még ennyien sem maradtak volna, no nem jármű nél­kül, hanem a lovak, pontosabban lóhús nélkül... Kísértetiesen emlékeztet ez a lóhús momentum egy ko­rábbi visszavonulás képeire. Bourgogne strázsamester an­nak idején részt vett Napóleon oroszországi hadjáratában és emlékiratának lapjain a ló gyakorta szerepel, legtöbb­ször mint lehetséges élelem, a megmenekülés egyik lehető­sége. Ők - mármint a Nagy Ármádia - elérték ugyan a célt, de Kutuzov egyre csak hátrált, az ellenséget nem győzték le, pedig addig mindenkit legyőztek akivel megütköztek. Moszkvában nem sokáig tartott az örömünnep, a város ki­haltvolt, néhányan azért mégis maradtak gyújtogatni, itt is ott is tüzek lobbantak. Térdig érő hamu, romok és zsák­mánnyal hazainduló katonák. A zsákmányból nem sok maradt, mert útközben eldobálták, jött a tél, a hó és a ha­lál, már csak az életmentés maradt; kinek-kinek a magáé. A visszavonulás során a katonákat nem a szórványos kozák­támadások tizedelték, hanem sokkal inkább a fagy és az éh­ség. Amennyiben szervezetten vonultak, hogy elől mentek a lo­vas egységek így a hátuljövök ehettek az elhullott lovakból. Ez sem sikerült mindig, mert ha nem értek időben, a hús csonttá fagyott, a szó valódi értelmében, fejszével sem tudtak kihasí­tani belőle. Egyszer a strázsamester -félig erőszakkal - egyik bajtársátólfőtt krumplira tett szert, pár szemet befalt a többit tarisznyájába rejtette és mikor lefeküdt - volt egy hatalmas medvebőre aminek a megmenekülését köszönhette - többször ellenőrizte a krumplik meglétét. Némi lelkiismeret-furdalás­sal, hogy nem osztotta meg bajtársaival az eleséget. Másnap aztán suttyomban megpróbált egy darabot megenni - úgy ter­vezte, hogy néhány napot kihúz a készletével - azt tapasztalta, hogy kővé fagyot az egész. Egy morzsányit sem tudott belőle kiharapni. Ekkor elárulta tettét bajtársainak, akik szétkap­kodták a krumplikat és a tűzhöz futottak, de a krumplisze­mek szétolvadtak akár a jég. Vagy mint a sereg. Úgy tűnik ar­rafelé más a számítások mértéke, realitása. Ott valami meg­változik, csődöt mond a térkép, mások lesznek a léptékek; az odavezető útnak többszöröse lesz a visszaút. Messzi az út ha­záig a télből. Még tán az oroszoknak is. _ ( _ »

Next

/
Thumbnails
Contents