Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-08-01 / 30. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. AUGUSZTUS 1. Ereje a bal keze Tóth Enikő Szigma-mezben Ahogy a kosárlabdában szinte hiánycikknek számít egy valóban jó center - ha fel-fel bukkan egy a labdát nem eltörő, valamennyit futni is tudó (Gouth Iván után szabadon: „Gránit-hegy"), akkor annak ára a csillagos ég -, ugyanúgy gondot jelent a kéziseknél a hivatalosan átlövőnek nevezett gólvágó-bombázó beszerzése. Szigmáék e témakörben mostanság edződnek. A „Végy két jó kapust (élvonalbeli mércével nézve egy talán már van) és két átlövőt" szlogen gyakorlatba való átültetésén szorgoskodnak. Eddigi erőfeszítéseiknek látható nyoma: a Vasas-Dreher amúgy még másodhegedűs, jövőbeni átlövő reménysége, a 20 éves Tóth Enikő már Szigma-mezben. (Gyerünk tovább Horváth-Darnay páros, a bal kettőbe is legyen a „mancsaftnak" egy bombázója!) Egy egri leányka (gyöngyösi származású, de Egerben kézilabdázott) a Vasas megérintésével kötött ki Szekszárdon. - Az „Irány Szekszárd!"felkiáltó, avagy felszólító mondatot hogyan reagáltad le? - Ahogy elhangzott, azt hittem menten elkap az infarktus. No nem a Szigmával volt bajom, hanem a távolsággal. Budapestről azért könnyebben elérhető Gyöngyös, mint a déli végekről. Aztán túltettem magam rajta. Megértettem, hogy nekem ahhoz, hogy kézilabdás terveim, vágyaim valóra váljanak, játszanom kell - mégpedig meghatározó emberré válva valamelyik együttesben. - Tudjuk, a Vasas Európa egyik legjobb csapata, egy 20 éves lánynak, nem könnyű oda bekerülni. Miben reménykedtél? - Abban semmiképpen sem, hogy állandó csapattag leszek, de abban igen, hogy azért többet leszek úgymond élesben a pályán, mint ahogy alakult. De nem is ez bosszantott igazán, hanem az, hogy igazándiból, állítólagos tehetségemhez mérten nem foglalkoztak velem. Az ifikhez már nem tartoztam, a remek tréner Csik János pedig a felnőttcsapat feszített programja, a heti két mérkőzés, a BEK-menetelés miatt nem ért rá velem külön foglalkozni. - Ha Kántor Anikó lejött a pályáról, tudni lehetett, hogy... - ...mehet be a Tóth Enikő. Igen, általában ez volt az előzménye a pályára lépésemnek. Igyekeztem élni a lehetőséggel: a Köfém ellen például jól ment, gólokat is lőttem. Hosszabb időt töltöttem a pályán a BEK-döntő bécsi mérkőzésén, a világhírű Hypobank Wien ellen. Egy évre adták - hogy meny-^| nyiért, üzleti titok - kölcsönbe. Nem titkolt szándéka, hogy Szigma-mezben a jövő nyárig szeretné gondolkodóba ejteni a Vasas-agytrösztöt. Ha így lesz, mindenki jól járna a „bolton". No és az sem kizárt, hogy esetleg „belehabarodik" a Szigmába. HÚSOS KUPA: súlyemelő sztárrandevú Honosított ausztrálok Szekszárdon Dobogón a magyar női válogatott is A súlyemelő Húsos Kupa (három súlycsoportban egyben Világ Kupa-forduló is) sajtótájékoztatóján megpróbáltunk némi magyarázatot találni arra: miért a 83, a 108 és a plusz 108-as kategóriában van lehetőség a VK-pontok gyűjtésére. A két súlyos kategória küzdelmének látványdramaturgiája a garantáltan súlyos egyéniségekkel adott - a világversenyeken e két súlycsoport vonzza legjobban a közönséget. A „83" mellett többen azzal érveltek, hogy ez a legarányosabb - már ami a testfelépítést illeti -, ez a társulat emlékeztet a görög szobrászokat annak idején megihlető súlyemelőkre. Aztán egy, az IWF-hez (Nemzetközi Súlyemelő Szövetség) közel álló kolléga megjegyezte: „Na lehet, hogy azért, mert Franciaországban lesz a Világ Kupát tényleg a nevéhez méltó módon reflektorfénybe helyező „tévéfelhajtásos" gála, s a galloknak van ebben a súlycsoportban reménységük. (Perdöntőbb ok lehet, mint az előbb idézett esztétikum...) Amúgy a sima forduló a „francos-flancos" nyugat-európaiakat, sőt a sportágban időnként uralkodóvá váló ázsiaikat is - a jelekből ítélve - hidegen hagyta. Pedig a precizitásáról és pontosságáról ismert Húsipari SE-elnök Mercsényi Gyula, mint a szervezőbizottság elnöke nekik is elküldte a nevezési lapot. „Le vannak ők sajnálva", a jövő szombaton és vasárnap sorra kerülő gála keretében olyan honosított ausztrálok lépnek a dobogóra a szekszárdi városi sportcsarnokban, mint Botev, Vlad, Kuner, Blagoev és további olimpiai és világbajnok társaik. Ami nemzetközi kuriózum: ausztrál színekben hivatalos nemzetközi versenyen először Magyarországon, Szekszárdon lépnek dobogóra. Ha az iménti névsor mellé még hozzáteszem az új súlycsoportok újsütetű Európa-bajnokait: Czanka Attilát, Taimazovot és Bliscsiket, akkor... A tévedés veszélye nélkül leírható: több, úgymond világszerte veretes név lesz a csarnokban, mint a tavalyi EB-n. Már csak a fentiek miatt is érdemes lesz kilátogatni a csarnokba. No meg a nők kedvéért! Azért, mert a magyar női súlyemelő válogatottban több Európa-klasszis van (Földi Csilla, Márkus Erzsébet, no és a verésegyházi Takács- kórus a papával, Máriával, Erikával). Akit a női súlyemelés nem hoz lázba (higgyék el nem rossz buli), az némely lányban hagyományos férfiszempontokat figyelembe véve nem fog csalódni: némelyikük talán - majd meglátják, kiM gondolok - az Eurosport ™ sportszépségversenyén is indulhatna. Vissza a súlyemeléshez. A szekszárdiak valamennyi, úgymond nemzetközi embere indul (Czanka, Farkas, Csizmazia) élükön a világranglista-vezető Európa-bajnokunkkal, Czanka Attilával, akire nagyon sötét lónak számító két kazahsztáni leselkedik a 64 kg-ban. De legnagyobb harakiri az 59 kg-ban, a szekszárdi súlycsoportban várható. Itt indul a húsosok két kiválósága, a VBbronzérmes Farkas Zoltán és a tavalyi EB-bronzérmes (junior korosztályú világversenyekről van) Csizmazia Gábor, valamint egy nem szekszárdi, de szintén Erdélyből áttelepült fiatalember, Kecskés Zoltán, akiről csupa jót hallottunk a szövetség első emberétől, László Imrétől. Hét nemzet (magyar, ukrán, kazah, albán, algír, ausztrál, moldáv) fiai, lányai lépnek dobogóra augusztus 7-8-án a sportcsarnokban. Nemes, ezúttal kudarc Nem sikerült a szekszárdi ultramaratonista futónak a tervezett egyéni csúcsjavítás a szegedi 24 órás speciális viadalon. Szerette volna egyéni csúcsát, a 204 km-t megdönteni, de ezúttal - mint kritikusan megjegyzi: - Csődöt mondtam! Száz kilométer megtétele után egyszerűen „elszállt". - A verseny előtt nem sokkal - én hülye! - beszálltam csak úgy szolidaritásból kísérőnek egyik barátom mellé a Velencei-tónál lezaj ott száz kilométeres versenyen, amivel végül is tönkrevágtam magam. Hiába no, néha nagyon amatőr vagyok. - Javítás? - Talán a Bécs-Budapest derbyn - feltéve, ha valaki benevez!?... i I