Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-08-01 / 30. szám

9 1993. AUGUSZTUS 1. , SZEKSZÁRDI VASARNAP leg valamely jellegzetes városrész, épület kivehető. Vagy: amatőr szüreti fényképek, ám nem ünnepi alkalmakkor • pzített, hanem valamely munka­űveletet megörökítő, ami megint nehéz dió, hiszen a század­fordulón korántsem volt hétköz­napi aktus a „fényképezkedés", sokkal inkább ünnephez méltó al­kalom... De vegyük tovább, milyen anya­gokra számítanak még a gyűjte­ményt összeállító történészek? Mindenfajta családi hagyaték, csa­ládi irattár, feljegyzé­sek, kitüntetések szá­mot tarthatnak ér­deklődésükre, ezen­kívül keresnek iroda­bútorokat, berende­zéseket a századfor­dulóról, irattartókat, tolltartókat, itatóst, hamutálcát, szóval minden apró tár­gyat. Nos, aki ilyesfaj­ta tárggyal bír és úgy gondolja, e fenti sor­ba illeszthető, telefo­non keresheti meg dr. Glósz Józsefet vagy dr. Gaál Zsuzsannát a szekszárdi Babits­házban, a szóbeli in­formáció után men­nek ki a helyszínre a történészek, nézik meg az anyagot. Amiért természetesen fizet a múzeum, illetve arra is lehetőség van, ha valaki nem szívesen válik meg egy régi darabtól, családi ha­gyatéktól, viszont a kiállításra fela­jánlaná, akkor külön erre az alka­lomra kölcsönözheti oda. Az igazi kérdés ezek után: miből telik minderre a köztudottan szű­kös anyagiakkal megáldott múzeu­mi szakembereknek? - Természetesen pályáztunk ­mondja dr. Gaál Zsuzsanna. - A Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium az EXPO időszakában kiállítási tervekre írt ki pályázatot és az idei évre 300 ezer forintot nyertünk a szakmai anyag, tárgy megvásárlására. - Ezt megelőzően megpályáztuk Szekszárd Város Önkormányzatá­nak kulturális alapját is, de azt a vá­laszt kaptuk: ha majd a miniszté­riumi támogatást megkapjuk, a vá­ros is támogatja a kiállítást. Nos, ez megvan, de olvastam az alap 2. ne­gyedévi odaítélését, ebben nem szerepeltünk - teszi hozzá dr. Glósz József -, igaz, elutasító vá­laszt sem kaptunk. 32. Családi fénykép 1900. A középkorú hölgy meglehetősen diva­tosan öltözött, az idősebb hölgy ruhája mintegy 10 évvel, főkötője 20 évvel maradt el a napi divattól. - Mennyi lenne a teljes összeg, mi­be kerül ez a reprezentatív kiállítás? - Mindent egybevetve közel 2 millió forint. Nagyon magas instal­lációs költségek lesznek, hiszen külön meg kell építeni egy stilizált városrészletet, tervezőt, építészt, látványtervezőt bevonni a munká­ba. A '93-'94-es évek a gyűjtéssel telnek majd el, ezután következhet a tervezés, a századfordulós szek­szárdi utcák „megépítése". A „Megelevenedett ké­pek" című kiállítást egyébként úgy álmodták meg, hogy a múzeum emeleti folyosóját és a dísztermét foglalná el, felváltva ezzel a már több mint egy évtizedes állandó kiállítást. Mondják a történészek, ezzel tartoznak egy ki­csit a szekszárdiaknak, számukra is szeretné­nek új anyagot bemutat­ni. Ami feltehetően nagy érdeklődésre tarthat számot a helyiek részé­ről is, éppen azért, mert róluk szól... TAKACS ZSUZSA Fotó: Kafi

Next

/
Thumbnails
Contents