Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-01-31 / 4. szám

5 1993. JANUÁR 31. , SZEKSZÁRDI fASARNAP Lucyka Mindennapi nyelven! A minap reggel, szokásos családi kommunikációink idején, a feleségem a következtő projektet terjesztette elém: - Légy szíves lízingeld nekem a golyóstolladat! A kérdéses íróeszközt eredetileg a szekszárdi városháza melletti Vargashopban vettem. USA-military felírása nem annyira származására utal, mint gyártója angol tudására. Miután feleségem rekapitulálta a felvetését, lereagáltam és úgy döntöttem, hogy felvállalom a problémát. Realizálása nagyobb terhekkel nem látszott fenyegetni budgetemet, ezen belül pedig többszörösen (de)valorizált nyugdíjam konvertibilitásának stabilitását sem, így igent mondtam. A lízinghez nélkülözhetetlen keretszerződést Minolta-másológéppel készítettük el, melynek előnyeiről a tömegkommunikációs médiák már a frekvenciák felszabadítása előtt mindkettőnket sokszorosan meggyőztek. A szükséges, cégszerűen aláírt példányokat telefax révén adresszáltuk egymásnak, nekem a fürdőszobába, feleségemnek a konyhába. Ő éppen Henkel-minőségű mosóporos dobozt töltött újra és magában számlálta az így megtakarított pénzét, miután haját már korábban rendbe tette Wash and go-val. Az én kezemből after shawet kellett letennem, de ez sikerült. A golyóstollat egyébként valaki nejemtől tovább lízingelte, így eredeti értékének valorizálása kettőnk között folyamatban van. Természetesen áfával. Még további belkereskedelmi tárgyalásaink várhatók, a software és hardware kérdések tisztázása után. Lehet, hogy a Skálában vesz majd új golyóstollat kárpótlási jegye felhasználásával... (O.I.) Elment. Éppoly észrevétlen, mint ahogyan közöttünk élt. Ma már csak kevesek által ismert alázattal szolgálni akart, élete középpontjának, a drága városnak krónikása lenni. Munkáival, gondolataival tovább írni édesapja művét, a monográfiát. Lenyűgözően tudott mesélni. Az előhegyi présházban - ahová hajdan családja szorult - őrizgette, újrateremtette gyermekkora szigetét. Szavai nyomán életre keltek a tárgyak, amelyek körülölelték. A tabernákulum ajtaja mögül a város „aranykezű műbútorasztalosa", Theisz bácsi lépett elő, a porcelánok történeteket suttogtak az elflfet időről. ^Mint otthona megmaradt relikviáit, gyűjtötte, számon tartotta a város múltjának darabjait. Amikör mindent, ami régi, kidobtak, elkótyavetyéltek, mentette, amit lehetett. A legbüszkébb arra volt, hogy értékes metszeteket szedett ki a szemétből, s múzeumba juttatta a kastélyok legszebb bútordarabjait. A régi Szekszárd a fejében volt. „Én különben minden házat ismerek..." - mondta egyszer. Sokszor órákig mesélt egy-egy épületről, s mintha csak könnyed etűdöket játszana, számba vette a város utcáit, kútjait, a díszes lámpaoszlopokat, vagy akár a boltokat, cukrászdákat. Régi családokról beszélt, s a város jellegzetes alakjairól. Szavai nyomán megelevenedett a két világháború közötti Szekszárd. Gyermekkorától művészettörténésznek készült, s tárlatvezető is csak hosszú évek után lehetett. Amikor - már túljutva élete delén - mégis szíve vágya közelébe került, s muzeológusként dolgozhatott, ki ismerhette volna nála jobban a város művészeti, irodalmi emlékeit? Nem érvényesülni akart. Távolélő barátaival osztotta meg egyegy sikerült kiállítás, kivajúdott könyv örömeit. A féltve őrzött levelek, melyek csak hosszú beszélgetések végén kerültek elő, Cziffra György, Forrai Miklós, P. Eckhardt Mária, Pók Lajos, Rába György elismerő sorait rejtették. Nagyon rövid idő adatott számára a betakarításra. A város iparművészeti emlékeinek bemutatása, majd a Garay-kiállítás után 1986ban a régi megyeházán berendezhette a Liszt-emlékszobát. Élete legszebb ajándékának tekintette, hogy visszavarázsolhatta elénk Babits Mihály egykori szekszárdi otthonát. Akiket végigkalauzolt a költő szülőházában, felejthetetlen emlékeik között őrzik a látogatást. Ahogyan Szekszárd Babitsot jelenti, a Babits-ház számunkra Lucykát. A veszteség a hiánnyal válik mérhetővé. Elapadt egy csodálatos forrás, amelyre - mert olyan magától értetődő bőséggel folyt - alig figyeltünk. De velünk maradnak írásai, s lelke ott őrzi Babits otthpnában a múlt varázsát, mert „Áll a régi ház még..." - Nagy Janka Teodóra Weöres Sándor-szavalóverseny •

eghitten, szép költői szókkal idézték meg Weöres Sándor nagyságát, s egyútMagyar Kultúra Napját Várdombon, a képességfejlesztő iskolában, ahol a 20. század alkotta líra immár hagyományos versenyén mintegy 60 általános iskolás mérte össze tehetségét Tolnából, Bárányából. Mindenki örömére szolgált, hogy színesült a paletta. A versenyeken megszokott slágerversek helyett - 3 korcsoportban - rég olvasott, vagy kevéssé ismert sorokat hallottunk. A gyerekek és tanáraik újra felfedezik Babitsot, Sinkát, Áprilyt, Csoórit, egyúttal egymásnak is ötleteket adva további „versben bujdosáshoz". A szavalóverseny kiemelkedő egyénisége Varga Levente, a szekszárdi 1. sz. Általános Iskola felsőtagozatos tanulója volt, aki Babits: Szekszárd, 1915 nyarán című emlékét tolmácsolta értelmesen, tagolva, felidézve azt a valaha élt évet, azt az egykori nyarat. A másik szekszárdi 1. helyezett, az alsótagozatosak korosztályában Rotkai Rita, az V. sz. iskola diákja volt, ígéretesen felfelé ívelő versmondásával. Szép napja volt ez a szép magyar lírának, azzal a külön örömmel, hogy a megmérettetésen a speciális iskola tanulói is részt vettek. Judika Szekszárdon, központi helyen elhelyezkedő exkluzív üzletembe, jó megjelenésű, kereskedelmi szakképzettséggel, gyakorlattal rendelkező eladók jelentkezését várom, pár soros bemutatkozó levélben, „Future"jeligére a Szekszárdi Vasárnap szerkesztőségébe. Evangélium (Mt. 5, 3 - 12) Próbáljuk meg Jézusnak a nyolc boldogság tanában ajánlott magatartását az élet és életpéldák révén megközelíteni: Tudunk-e az ószövetségi imádkozóval így imádkozni: „ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot; hadd egyem kimért kenyeremet, nehogy jóllakva megtagadjalak..." (péld. 30. 8.) Szegénység. A sírást, szomorkodást Jézus nyilván nem magáért a sírásért ajánlja. Igazi oka a bűn lehet. Ha tudnánk azonosulni Dáviddal, aki így kesereg bűne miatt: Istenem! Egyedül ellened vétettem, előtted ellened gonoszt cselekedtem: Kegyes Úristenem, mi hasznod vesztemen? Irgalmazz s könyörülj én bűnös lelkemen! (50. zsoltár, népiesen a temetési könyvből) A szelídségnek szentje Szalézi Szt. Ferenc genfi püspök. Tőle származik a mondás: egy kanál mézzel több legyet foghatsz, mint egy hordó ecettel. Eligazítást kellene adnom egy csoportnak bizonyos dologban; de nem érdekli őket, mert „ők mindent jobban tudnak". Micsoda kínos helyzet. S milyen áldott körülmény, ha csüngnek ajkadon, ha olyanok, mint az üres edények, amelyek megtöltésre - éheznek, szomjaznak. Az irgalmasok! - Jézus bensőséges hangja a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek" (Ik. 23,34.). Azóta is ismétlődik a földön: István diakónus-vértanú, Edith Stein, Maximilian Kolbe ajkáról. A tiszta szív helyett mondjunk egyszer romlatlan szívet, amely természetes igénnyel fordul mindig felfelé, a fény felé, Istenhez. Istennek akar élni, mint Szent Ágnesek, Cecíliák, Imrék és Goretti Máriák. A békességesek Istennek igazi fiai. Istené, aki nem a háború gondolatait gondolja, hanem a békéét (Jer. 29, 11.), tele tevékeny jóindulattal az ember és az emberiség iránt mint pl. Saul fia, Jonathan (1. Sárn. 19.). Ha üldözésről van szó, akkor előttünk az előző keresztény századok, melyben élt a vértanúság vágya, mint a célba érésnek biztos befektetése. (Örültek az apostolok, hogy Jézusért gyalázatot szenvedhettek - Csel. 5, 41.) Te legalább egy sajnálkozó mosolyt eltudsz-e viselni meggyőződésed, hited miatt...? MIM EDE plébános