Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-07-25 / 29. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. JÚLIUS 18. Tanácsi, önkormányzati, saját tulajdonú Kinek az érdeke sérül? Nálam a tanácsi bérlakásokkal kapcsolatban egy apróhirdetés borította ki a bilit. „Nagyméretű, komfortos tanácsi lakásomat vagy 2 szobás OTP-s lakásomat családi házra cserélném, többszintes esetén mindkettőt felajánlom." Másnap, s aztán újra meg újra hasonló hirdetések az újságban. Tanácsi lakást cserélnének kertes családi házra készpénzráfizetéssel, esetleg kordonos szőlőt tanyával, telket vagy nyaralót kínál a hirdetést feladó. Hm... Ha feltételezzük, hogy annak idején mindenki szociális rászorultsága okán jutott ingyen később pedig jelképes használatbavételi díjért - szociális bérlakáshoz (pedig ez a feltételezés súlyos naivitásra utal), akkor is könnyen belátható: a lakásbérlők jó részének az anyagi körülményei igencsak megváltoztak az évek folyamán... Nagy háborgások közepette írtam egy cikket. Ebben nem akartam én senkit kiköltöztetni a lakásából azért, mert valamilyen oknál fogva jobb anyagi körülmények közé jutott, mint a lakás kiutalásának időpontjában volt. „Lakjon benne tovább. Ő maga. De mi indokolja, hogy adhassa, vehesse, csereberélje, hogy tőle gyakorlatilag bárki a használat jogát örökölhesse?"-tettem föl a kérdést az asztalfióknak, mert a cikk nem jelenhetett meg. „Képzeld el, hogy bántaná ez az írás például a Jenő bácsit?" utalt nyugdíj előtt álló kollégánkra a főszerkesztő-helyettes, bár mindketten tudtuk, hogy én nem Jenő bácsira és nem is a hozzá hasonló, anyagiakban nem dúskáló embertársaimra gondoltam. Mindez persze már 1987-ben történt, azóta elmúlt a tanácsi bérlakások kora, mert eljött az önkormányzati bérlakások ideje. Nem tartott sokáig, mert forgalmi érték 16 százalékáért eladta a lakások zömét a bérlőknek az önkormányzat. Ekkor persze már sajtószabadság volt, megírhattam az új tulajdonosokat folháborító véleményemet, mely szerint olyan időben különösen pazarlás a csekély városi lakásvagyont fillérekért eladni, mikor remény sincs arra, hogy újak épülhessenek a szociálisan valóban rászoruló, növekvő létszámú rétegnek. Én valahogy azt az indokot sem értettem, hogy a lakások lerobbantak, költsön inkább rájuk az új tulajdonos. Ha az én autóm elromlik, nem adom oda szinte ingyen a szomszédomnak, hogy ne legyen rá gondom... Az értékesítésnek köszönhetően lassan az önkormányzati bérlakások kora is lejár, úgy gondoltam, más téma után nézhetek. De hozott a parlament egy olyan törvényt, mely kötelezi az önkormányzatokat, hogy a netán még meglévő bérlakásaikat a bérlő kívánságára kötelesek eladni. A forgalmi érték töredékéért, jó hosszú idejű részletfizetésre. Az önkormányzatok a kényszerű eladás ellen persze tiltakoznának, a vagyont igyekeznek kft.-ld^ menteni. A politikai államtitl^P nyilatkozik, nem érti és elítéli az „egyes társadalmi rétegek - értsd: bérlők - érdekeit súlyosan sértő" magatartást, akkor is, ha ez biztosítja az önkormányzatok gazdálkodását. Akkor is, ha más - nagyobb - rétegeknek nem ez az érdeke. Ha nagyon okosnak akarnék tűnni, talán azt mondanám: úgy látszik, ez a gondolkodásmód nem rendszerspecifikus. Egyszerűbben szólva: ebben a kérdésben is az üléspont határozza meg az álláspontot. Szerencsére városunkat ez a dilemma alig érinti. Az önkormányzat ingatlankezelési intézményénél kapott tájékoztatás szerint Szekszárdon a lakásértékesítés gyakorlatilag befejeződött... - ri Nyílt tér A Rockmaraton margójára A szekszárdi Csörge-tó nyugalmát immáron harmadszor törte meg a rock zaja, 4 napon keresztül. A rendezvénynek híre van - az ország minden tájáról vonzza a fiatalokat. Itt, a felnőttek világától elzárva együtt lehetnek, az életérzéseiket kifejező zenekaroknak örülhetnek, táncba, alkoholmámorba fojthatják örömeiket, bánataikat. Nekem csak a bánat jutott. Miért? Nyilván a rendezők hatalmas munkát végeztek, amíg a 49 részt vevő zenekarral az egyeztetést elvégezték. Gondoltak a fiatalok étellel, itallal történő ellátására is - jó néhány pecsenyesütő és mozgóbüfés, italárus nem unatkozott. De hogyan gondolták a kedves rendezők, hogy 8-10000 emberre 6 db WC elegendő? A tartályok már a második nap délelőttjén megteltek és elviselhetetlen volt a bűz, többméteres környezetben. Vagy úgy gondolták, hogy elég napraforgó és kukoricatábla van a közelben? A másik a fürdési lehetőség. Igaz, volt két zuhanyállás. Ennyi embernek. A környezetében viszont csak addig nem volt sár és pocsolya, amíg a zuhanyt valaki meg nem nyitotta. Voltak fiatalok, akik járták a város kollégiumait, hogy engedjék megfurödni őket, ott legtöbb helyen elutasítást kaptak. Kedves rendezők! Nagyon csodálkoznék, ha úgy gondolnák, hogy ezeknek a fiataloknak így is jó, így is eljönnek. Igen, eljönnek, lehet, hogy nem betegednek meg, mert a fiatal szervezet sok mindent kibír, de viszik a rossz hírünket is. Higgyék el, hogy az a rengeteg szemét, amit igaz, hogy ők szórtak el, legtöbbjüket igenis zavarta. De, ha a feltételek hiányosak, hogyan viselkedjenek kulturáltan? Az előkészítő munka erre is ki kellett volna, hogy teijedjen, mert ez legalább olyan fontos mint a kedvenc zenekaruk jelenléte. Dr. Kis Mária tiszti főorvos ÁNTSZ Szekszárd Városi Intézete A Nyílt térben megjelent írásokkal a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet, de azokat minden esetben kommentár nélkül közli. Kedd, piactér fotó: - kafi -