Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-07-18 / 28. szám

15 1993. JÚLIUS 18. SZEKSZÁRDI Bölcsességek az iskoláról „Az. iskolát soha senki nem szerelte, akinek egy csöpp esze volt." (Lord Boothby) „A/ a haj a világai, hojyr a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosok meg lele vannak kételyekkel." (Iterlrand Russel) Nőkről\ nemcsak nőknek! Nyári villámlások Úgy ért, mint a villámcsapás, szoktuk mondani, ha valami váratlan esemény történik velünk. Nem kell persze világrengető dolgokra gondolni, csak apró-cseprő bosszúságokra vagy örömökre, amelyek éppen elegek ahhoz, hogy jókedvünket, rosszkedvünket, életben, emberekbe, adott szóba, becsületbe, barátságba stb. vetett hitünket megingassák vagy visszaadják. Szóval villámcsapásként érnek bennünket. Budapest, Ferihegyi repülőtér 1. Integetni, utolsó bátorító mosolyt küldeni mennénk ki a teraszra. A félautomatát kezelő alkalmazott közli, hogy miután 3/4 5 van, ez felesleges, mert 5 órakor lezár a terasz és azt mindenkinek el •

hagynia. Leforrázva állunk. A gép 5 óra 40 perckor inA nap szikrázóan süt, még vagy este 9-ig. A megváltoztathatatlanba belenyugodni nem tudó kérdésünkre a válasz tömör és érthetetlen. Lejár a személyzet munkaideje. Könyörgöm! Akkor menjenek haza. A teraszt úgysem viszik magukkal, az automata nélkülük is működik, fejenként egy húszasért, miért nem integethetünk? Nyári éjszaka. Shell-kút. A benzinkutas fiatalember arcán nekemaztánteljesenmindegy kifejezés. Tankol, hisz ki van írva, a Shell kutaknál kiszolgálják az autósokat. Tankolás után azonnal nekilát az első ablak tisztításának. Hát éppen ráér, az üvegre meg ráfér. Meglátja párom kezében a borravalót, és csak úgy ablakpucolás közben odahajol és munkáskabátja zsebére mutat. Igaz is, mit szenvedjen aki borravalót akar adni. Ne tartogassa. Összezuhanva ülök a kocsi mélyén, nézem a kifejezéstelen, fiatal arcot és közben arra gondolok, hogy háromfajta ember van. Aki megdolgozik a pénzért és meg is kapja. Aki nem dolgozik és mégis megkapja. Aki megdolgozik és mégsem kapja meg. Ahhoz képest, hogy ezt milyen hamar kitaláltam, elég gondban voltam, hogy a fiatalembert hová soroljam. Van akinek két mozdulat és utána borravaló kerül a zsebébe, nem sok, de sok kicsi sokra megy. Van aki egész napi munkájáért semmit nem kap. Sem legálisan, sem borravalót. Azt hiszem, ezt az utóbbit baleknak hívják. Fővárosi lakótelep. Fél Szekszárd beleférne. A háztömb alatt, ahová megyünk, egy közös helyiségből mini ABC. A lakók bizonyára örülnek mert a választék nagy, az áruk frissek. A kiszolgálás elképesztő. Mintha villám csapna belém, amikor a 40-es hirtelenszőke hölgy az előttem lévő vásárlókat szó szerint a következő szavakkal szolgálja ki. „Kedves, adhatok még valamit?" „Drágám, ennyit tetszik fizetni." „Kis aranyom (egy 10 éves kislány a vevő), válaszd ki csak nyugodtan melyik csokit kéred." „Szolgálhatok még valamivel önöknek?" Ez már nekünk szólt. Arra ocsúdtam, hogy éppen nyugtát készül írni, amiről párom azonnal lebeszélte. Hálásan mondott köszönetet és kedvesen mosolyogva elköszönt. Hát ilyen nincs!!! Egy darabig törtem az agyam, hogy mitől volt ilyen kedves ez a hölgy! Rájöttem! Magától! „Mindent a szemnek, semmit a kéznek" A fenti nagy sikerű slágert Zoltán Erika énekli. Az énekesnő jó alakját, kitűnő tánctudását állandó kondicionáló tornáinak, táncóráinak köszön^ heti. Most egy iskolát alapított, 300 táncos lábú fiatalt oktat, elsősorban színpadi táncra. Óráit, úgy hírlik, a tévé is Sközvetíti majd, tehát mindenki i ^SS számára láthatóvá, tanulhatóvá válik. Sas Erzsébet oldala Könyvajánlat A világ száz csodája Barangolás az építészet lenyűgöző alkotásai kiütött, t ilikalauz a/ emberi civilizáció 1U ezer év ének rejtélyes és nagyszerű műemlékeihez. Az indiai Tadj Mahalon keresztül a San i nti! ciscó-i Golden Gate Bridge-ig. Több mint 300 színes kép cs térkép. A kiinyt lapozgatása során csodálatos tájak, epületek tárulnak elénk. Gemenci, kávéházi randevúnk vendége, Horváth Endréné, az V. Sz. Általános Iskola magyartörténelem szakos tanára. Randevúnk előtti napon érkezett meg a sötétvölgyi Garabonciás olvasótáborból, és pár nap múlva indul Erdélybe, egy történésztáborba. Elég sűrű a nyár, ahhoz képest, hogy iskolai szünet van, és pedagógusoknak szabadság. - Lehet, hogy a kívülállók azt hiszik, közülünk sokan azért választották ezt a pályát, mert az egész nyár szabad. Azoknak a pedagógustársaimnak a nevében cáfolom ezt, akik valljuk: a pedagógusi pálya legfontosabb feladatai közé tartozik a megújulás, a feltöltődés. S ahhoz, hogy a gyerekeknek példát tudjunk mutatni, olvasottnak, tájékozottnak kell lenni, amely állandó önképzést kíván. - Mikor határozta el, hogy pedagógus lesz? - Mióta az eszemet tudom, tanítani szerettem volna. Kajdacson születtem, ott végeztem az általános iskolát. Jó tanítóim voltak, nagyszerű magyar-történelem szakos osztályfőnököm, akinek sokat köszönhetek. A Rózsa Ferenc szakközépiskolában érettségiztem, mert szüleim elve az volt, hogy mind az öt gyerek kezébe szakmát adjanak, aztán boldoguljanak és valósítsák meg saját elképzeléseiket, saját erejükből. Ez nagyon jó indítás volt. Egész életemben végigkísért, amit édesanyámtól örököltem, a végtelen teherbírás. - Pedagóguspályájának állomásai? - A pécsi Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán végeztem. Két évet a decsi általános iskolában tanítottam, négy évet nevelő- és óraadó tanárként, volt középiskolámban a Rózsában. Öt évig tanítottam a I V-es iskolában és az idén a tizedik tanévet fejeztem be az V. Sz. Általános Iskolában. - Ez ha jól számolom 21 év. Közben tanfolyamok, táborok... - Nem tudnám mindet felsorolni. Talán csak a legfontosabbakat. Nyelvművelő és beszédművelő országos tanfolyam. Négy nyáron vettem részt az alternatív pedagógiai módszereket, tanszereket kipróbáló program felkészítő tanfolyamán. Filozófia* és politikaelméleti intenzív tanfolyam, amely egy 8 éves tanfolyam volt. Aztán a szegedi Pedagógiai Nyári Egyetem. - A 21 évi tanítás-nevelés mellett felnevelt két gyereket, akik beszélgetésünk időpontjában egy Los Angeles-i csereüdültetésen vesznek részt. Mindig vágytam arra, hogy egy pedagógusnak feltehessem a kérdést, mennyire elégedett sqját gyermekei nevelésével? - Először a férjemről szólnék, aki villamosmérnök. Mindketten nagyon elfoglalt emberek vagyunk, gyakran utazunk, szeretünk új dolgokban részt venni. Maximálisan toleráljuk egymás elfoglaltságát, és segítjük egymást, hogy hivatásunkban, lelkiismeretünk szerint helytállhassunk. Ebben a szellemben neveltük két gyermekünket is. - Ritkán adódik lehetőség, hogy egy pedagógus ne a tanítványokról beszéljen, hanem sqját gyermekeiről. Kérem mondjon valamit Endréről és Juditról. - Endre 20 éves, gépgyártás-technológus, első éves főiskolás. Erényei: a céltudatosság, sokoldalúság, nagy teherbírás, önállóság. Judit a pécsi Babits gimnáziumban harmadéves. ízig-vérig humán beállítottságú. Imád olvasni, kisebb korában táncolt, zongorázott. Mégis talán, ami a legjellemzőbb rá az, hogy szeret örömet szerezni másoknak. Ez egy olyan belső kényszer nála, hogy családi ünnep, vagy bármi kisebb esemény nem múlhat el Judit személyhez szóló, maga készítette ajándékai nélkül. - Nyár van, iskolai szünet. Ha lenne egy jó tündér aki teljesítené három kívánságát mi lenne az? - Idő, idő, idő! Hogy több idő jusson mindenre, a gyermekeimre, a férjemre, a tágabb családomra, az iskolai gyermekeimre, odafigyelni kollégáim, barátaim gondjaira. S talán a legvégén néha magamra is. Minden feszültség és gond az időhiányból fakad. Szeretném, ha egy nap 48 órából állna, talán akkor minden beleférne, amire vágyom. - Megfogalmazná pedagógusi ars poeticáját? - Gárdonyival szívesen: „A nevelő olyan lámpás, mely minél inkább világít másoknak, annál inkább fogyasztja önmagát."