Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-07-11 / 27. szám

, SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. JÚLIUS 11. 8 Duna Menti Folklórfesztivál tizenegyedszer A kultúra árfolyama Libbent a csárdáspántlika, repült a szoknya, hujjogattak a legények és szépen csengő dal fakadt a leányok hamvas ajkán. Immár tizenegyedszer vette kezdetét a Duna Menti Folklórfesztivál. Igazi fesztiválhangulatban a közös öröm, a közös ünnep felejthetetlen izével a Duna menti népek oly sokszor kívánt, megálmodott testvéri szeretetével, békéjével. A népi hagyományokat őrző, ápoló, sőt továbbfejlesztő együttesek, művészeti csoportok visszalopták a múltat a mába, a kulturális életünk palettáját színesítve, gazdagítva elhozták a fesztiválvárosokba a múltból azt ami szép, ami megőrzésre méltó, ami nélkül szegényebb lenne mai életünk is. Tizenöt ország - és nem csak Duna menti ország - lányainak, fiainak találkozója ez a fesztivál és ünnepe minden rendező város lakosságának. Az eddig látott események optimizmusra adnak okot. Hitet abban, hogy a világ a pénzkeresés, a gazdasági haszon felé rohanva mégsem felejt el minden szépet, mai, kétségkívül nehéz gazdasági helyzettel, megélhetési gondokkal sújtott életünkben van igény a szépre, a kulturált szórakozásra. Ezt igazolják a Babits művelődési ház telt házas rendezvényei, a fesztiválklub éjfél utánig nyúló programjai, ahol kicsik és nagyok, táncosok és nézők együtt ropják a táncot. Közben pedig barátságok születnek és a kommunikációban néha még a különböző nyelv sem akadály, hisz segít a közös nyelv, a tánc, a népi hagyományok szeretete, tisztelete. Öt-tíz évvel ezelőtt komoly vitákfolytak a lapok hasábjain arról, hogy áru-e a kultúra. Az akkori választ a hivatalos ideológia adta meg, de a kérdés azóta is időnként vitát kavar, újra és újra fellángol. A kultúra árulói, a közművelődés dolgozói, vajon árulói-e a kultúrának, amikor árucikket, eladható, pénzzel mérhető terméket hoznak létre egy-egy kulturális produkcióból? Azt hiszem az idei fesztivál is hozzájárult a kérdés megoldásához. Ma már senki előtt sem kétséges, hogy a kultúra, egy-egy művészeti produkció pénzbe kerül. Nem kis pénzbe. Egy fesztivál többmilliós költségvetéssel valósítható meg. De a Babits telt házas rendezvényei azt is bizonyították, hogy szükség van ezekre a nívós programokra és az emberek nem sajnálják a két-háromszáz forintos belépőre sem a pénzt, ha igényes műsorra, igaz értéket hordozó produkcióra adják. így a kultúra árulói nem árulók, hanem a mai kor követelményeinek megfelelő menedzser típusú közművelődési szakemberek. Egy olyan ösvényen teszik első lépéseiket, talán bizonytalankodva, gáncsoktól bukdácsolva, ami egyetlen útja lehet eddigi hagyományaink, múltunk, értékeink megőrzésének, a huszonegyedik századi kulturális élet megteremtésének. Es még az se baj, ha mindez pénzbe, ma még néha megfizethetetlen sok pénzbe kerül. „ , . - Tamasi Kapftnger András képriportja Sörsátor Igazi fesztiválhangulatot talán el sem tudnánk képzelni enni- és innivaló nélkül. Hogy a XI. Menti Folklórfesztivál se maSP jon e fontos kellékek nélkül arról többek között - a pécsi Pannónia Sörgyár gondoskodott. Az Augusz utcában felállított ötszáz személyes sátrukban a szomjas nézelődő mindig talál hűs nedűt, szomját oltandó. A sátort ötszáz személyesre méretezték, de mint megtudtuk, a mobilelemekkel akár tíz méterrel is meghosszabbítható. Daru segítségével néhány óra alatt felállították és abszolút biztonságot nyújt az időjárás viszontagságaival szemben. Színpadán valamennyi fesztiválra érkezett együttes szereplési lehetőséget kap, a nézőtéri asztalok mellett ülők pedig a kulturális műsort nézve csapolt Gilde, barna és csapolt Pannónia söröket ihatnak a virsli, a melegszendvics vagy éppen a hot dog mellé. -Tj.-