Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-07-11 / 27. szám

6 , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1993. JÚLIUS 11. .13 orügyekben egy hölggyel beszélgettünk, ami tán szentségtörésnek tűnik, de itt úgy látszik a feleségek is egyenrangú partnerek, ezek a magángazdaságok családi alapon működnek. Polgárné Paulics Katalint régebben úgy jellemezhették volna, hogy tűzrőlpattant. Energikus, pontosan fogalmaz. A villányi boripar élén úgy fél tucat gazda áll, egymásnak nemcsak ismerősei, hanem konkurensei. „A konkurenciától nem kell félni, nem kell lőni rá, hanem együtt kell élni vele." Ezt mondja, miközben leülünk a tágas nappaliban. Körben virágok, ennyi zöldet legutóbb a Mecsek erdeiben láttam. Bár az egyetemen szőlőtermesztést tanult, a szakközépiskolában dísznövények ismeretére, virágkötészetre okította a diákokat több mint egy tucat évig, míg két éve otthagyta az oktatást és azóta a férjével alakított kft.-ben dolgozik, (a harmadik tag egy ügyvéd, enélkül ma úgy látszik nem megy). Az oktatásügyről meglehetősen sarkalatos a véleménye: „A diák szükséges rossz, csak azért kell, hogy a tanárnak meglegyen az x számú nebulója!" Egy példa: most vette fel a kft.-be az évfolyam legrosszabb diákját, aki szemtelen volt, hoszszú hajú, tisztesség híján való. Itt dolgozott és egy zápor elöntötte az egyik pincét, bár már lejárt a gyakorlata, maradt, segített, és azt mondta Katalinnak, hogy menjen haza nézze meg, nincs-e víz a szuterénban, és telefonáljon a kollégiumba, hogy későn ér be. Egy tizenéves gyerek ilyen mentalitással... ezt fel kellett venni. A gyerekekről még egy mondat. Miközben beszélgetünk megjött a Polgár család fiáért a haverja, biciklizni hívná a kis Zoltánt. Lenn van a pincében, palackozza a bort, hangzott a válasz. Itt ilyen a vakáció. Polgárék az egyetem után kerültek össze és az após hatására vettek egy szőlőt. Onnét kezdve folyamatosan terjeszkedtek, mindig új területek, telepítések. Később Zoltánnak munkahely-változtatást ajánlott az orvos, infarktusveszély miatt. Ekkor került a szakcsoporthoz és mellette megalapozta a mai gazdaságot. A borból befolyó pénzt mindig viszszaforgatták fejlesztére. Az eredmény az, hogy Villányban talán technológia szempontjából ők járnak elöl, de mint Katalin mondja, a kívánatos színvonalhoz még egy ötös lottó - úgy hetvenmillió forint - nyereményét el kellene költeni beruházásra. Ennyit a jövőről. Menekülés előre, előre, ki tudja hol a vége. „Egy nyugat-európai gazdát kéne utolérni, aki már a tizedik generáció a borászatban", mondja Katalin. Vagy húsz éve építkeznek, pincéket, területeket vesznek. Ez természetes állapot. Múltkor meg is kérdezte Katalin anyja, végignézve a lakáson, hogy vajon ők milyen berendezést vettek, merthogy mindent a szülők adtak. A nyaralásról annyit, hogy most készülnek Stuttgartba ahol nemzetközi kertépítészeti kiállítás van. Korábban Katalin végzett egy német marketing tanfolyamot, így családon belül ő viszi a kereskedelmi ügyeket, németül kiválóan beszél, intézi a reklámot, ami a grátisz borokkal a különféle rendezvényekre felajánlott ingyenes bormintákat is figyelembe véve a bevétel tizenkét százalékát teszi ki. Természetesen a kiállításra is szállítottak bort, hátha üzlet - export - lesz belőle. A piac kényes műfaj, és a piacvesztésnek millió módja van, nagyon kell figyelni. Zoltánnál az infarktus ellenszerének bizonyult a siker, felesége, a hitevesztett tanár kitört az örökös korlátok közül. Itt egyedüli korlát a pénz, munkában az idő és a fárdtság. Hogy a gazdaságuk jelenét láttassuk egy szám elég, évi ötezer hektó bort forgalmaznak. A pincék és berendezések száma, értéke nehezen megfogható. A minőségi borokat saját palackozással forgalmazzák, főként szállodáknak, elég említeni a Kempinskit. (Van kétszáz forintos különleges palackjuk is plusz a benne lévő bor.) Élesen elválasztva ettől, forgalmaznak kannás bort is kocsmáknak, viszonteladóknak. Tulajdonképpen ebből termelték meg a mostani gazdaságot és Zoltán nem szívesen mondana le az üzletnek erről a részéről, bár a felesége időnként megpróbálja erre rávenni. Ebből van minden mondja erre Zoltán. Hét hektár saját ültetvényük van. Aztán termeltetnek is, ahol a munkák idejét - a szüretét is - Zoltán mondja meg, csak így veszi meg a termést. Kuriózumként említhető, hogy Szekszárdon is termeltetnek kadarkát. Erről ennyit. * Apropó Szekszárd. Bár itt is van mozgolódás, de a piacvesztés miatt még mindig a sírás az általános. Összevetve a villányi helyzettel, nagy tanulságok nincsenek, talán egyet említhetnék, nevezetesen, hogy itt jó néhány gazda eldöntötte, hogy nem félvállról veszi a szőlészetet-borászatot, hanem teljes erőbedobással csak ezt csinálja, a hobbiszint sehova nem vezet vagy profik lesznek vagy belefulladnak a saját borukba. így döntött a mostmár nevet szerzett Gere aki erdész volt, Tiffán aki kertész. Boch Józsi aki gépészből lett gazda és sorolhatnánk. Csak a sztahanovisták jutnak előre, mondta viccesen egyikőjük. * Katalinnal kimentünk az egyik - épülő - pincéhez, a város legrégebbi házát vették meg, dupla pince, amit most bővítenek. Hátul kimarkolva, az alapok készek, pár nap alatt fel kell húzni a boltívet, mert a meglévő ágakban fölmelegszik a bor. Hány fajtával foglalkoznak? Tizenkettővel, mondja Katalin és a hajába túr, majd hozzáteszi - Sok! Mi bölcsen bólintunk, mintha tudnánk, hogy tizenkét fajta bor sok avagy kevés. A mesterek dolgoznak, visszamegyünk a főutcára. * Gere Attiláék borozójában Siklósról - német - vendégek vannak. Kétszáz forint egy liter bor, harapnivaló is van mellé, házi füstölt áru, körözött. A feleség van a fedélzeten, zöld kötényben kiszolgál, és természetesen itt vannak a tizenéves gyerekek. Kötény, munka, vakáció, így megy errefelé. Katalin - merthogy ő is az, kedvtelve írom le ezt a nevet, bár ez magánügy - levisz bennünket a pincébe. Mit mondja? nagyüzemi méretek. Több száz hektó bor. Az egyik oldalon egymásra rakott barrik hordók, úgy látszik ez a jövő zenéje. A benne érlelt barrik bornak kétezer forint liteije. Tölgyfahordók úgy két hektó körül és háromszor lehet benne érlelni a bort, utána erre nem használatos, mert a különleges ízt a fából kioldódó csersav, ízanyag adja. Van egy pince ahol csak ezek vannak, mondja W A borozóban csak csoportokat fogadnak. Például bemondják a hangosba a harkányi strandon, hogy busz indul délután villányi borkóstolóra, és idehozzák a vendéget. * Kóstoltunk kissé odább Bolyban - lusta, nem kellőn kezelt nagyüzemi borokat. Van még belőlük tavaly előtti is. A szőlész - főkertész? - szomorúan értékelte a borhelyzetet. Nagyüzemi jövő? kérdezett vissza és csak legyintett. A másik villányi kft. vezetője magabiztosnak tűnt, évente megtriplázzák az exportjukat. Amúgy nem nyilatkozott, mert pár mondatban nincs mondania. Ebéd közben mégis elmondja, hogy a német piac egyszerűen nem érdekli őket, mert az ott kínált árak egyenesen vezetnek a bukáshoz. Most Angliába szállítanak. Korábban a nagy cég főnökhelyettese volt, most az átalakult - kivált? - új cég főnöke, a volt főnöke pedig a főnökhelyettes a kft.-ben, így megy ez. * A főutcán egymással szemközt három borozó van és még néhány a környéken. Úgy tűnik megélnek, zömmel családi vállalkozásban. Mit is mondott Katalin a konkurenciáról? „Nem lőni kell egymásra, hanem együtt élni. Ha nem lenne konkurencia, még mindig a számszeríjnál tartanánk." - st Villányi borhelyzet Menekülés előre A tisztességes emberek nem gazdagodnak meg, ez a legnagyobb baj. Itt van a borpiac, a volt ilyen-olyan főnökök még mindig nyeregben vannak, kapcsolataik révén, és tovább keverik a lapokat. Ez a termelői vélemény volt a legnegatívabb amit Villányban hallottam, érdekes módon Itt nem tapasztalható a másutt - borügyekben - általános sírás-rívás, panaszdal. Fontos momentum bármilyen apróság is, mert rámutat a környékbeliek mentalitására; panasz helyett cselekszenek. i