Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-07-04 / 26. szám

1993. JÚLIUS 4. , SZEKSZÁRDI fASARNAP Szolgáló bankrendszer ° nyitva tartas? Beszélgetés Bethlen Istvánnal Az elmúlt hét végén Szekszárdon tanácskoztak az ország minden részéből összegyűlt kisgazdák, a párt egységének helyreállítása érdekében. Vendégük volt Bethlen István országgyűlési képviselő, aki ezúttal nem az MDF színeiben jelent meg, hanem mint gazdaságpolitikus, aki a miniszterelnök megbízásából több mint két éve foglalkozik a magyar mezőgazdaság hitelfinanszírozásának problémájával. Az e kérdés iránt érdeklődő újságíró sem állhatta azonban meg, hogy a keményen politikai tanácskozás szünetében ne politikai színezetű kérdéssel indítsa a beszélgetést. - Egyik felszólaló szájából elhangzott, hogy a kisgazdapárt sorsa a miniszterelnök úr kezében van... Mi az MDF véleménye a kisgazdapárti ok) állapotáról? •

r Meggyőződésem, hogy a párt soriem a miniszterelnök úr, hanem kizárólag a kisgazdák kezében van. De minden józanul gondolkodó kormánypártinak egyetlen érdeke lehet: a kisgazdák egységének helyreállítása. Enélkül ugyanis '94-ben halvány remény sincs arra, hogy polgári, nemzeti, keresztény többség kerülhessen ismét kormányzásra. Csak egységes kisgazdapárt, egységes MDF és egységes KDNP indulhat minimális sansszal is egy nagyon erős, MSZP vezette ellenzéki blokkal szemben. - Ön egy ideje a mezőgazdaság finanszírozásának kérdéseivel foglalkozik. Mi az elképzelésének lényege? -Magyarországon 1948-ig egy nemzetközileg is elismert zöldhitelrendszer működött. Ezekre a hagyományokra egy nyugatihoz hasonló, modern hitelrendszert kell kidolgozni. J^ngsúlyozom, hogy modernet, tehát ^^ncsak a föld- és agrárhitelezést kell megoldani, hanem az egész vidéki Magyarországot kell megfelelő hitelekkel, banki szolgáltatásokkal elérni. Nálunk 7 millió ember él a mezőgazdaságból, vagy az erre épülő kereskedelemből, szolgáltatásokból. Ezek segítésére a nagybankok a világon sehol nem alkalmasak. Külön, speciális bankrendszert kell létrehozni erre a feladatra. - Új bankhálózat kialakítására gondol, vagy felhasználná valamelyik meglévő rendszert? - A legideálisabb lenne erre a célra az ország szinte minden helyét elérő takarékszövetkezeti hálózat. Ehhez természetesen szükség lenne egy központi, ún. ernyőbankra is, amely a közös feladatokat - például a rendszer olcsó külföldi hitelekből történő refinanszírozását - megoldja. A központi bank szerepére megint csak ideális lenne a már^ meglévő Takarékbank, ha nem akarna mindenáron univerzális bank lenni. Ha belátná, hogy feladata a speciális vidéki bankrendszer kiszolgálása. Vegye észre, hogy erre alakult, ez a kötelessége. Csak ma Magyarországon senki sem akar szolgálni, pedig emlékeztetnék rá, hogy a latin miniszter szó is szolgálót jelent... - Belátni...; szolgálni... KötelességNem kimondottan közgazdasági kategóriák. Feltételezem, hogy nem gigantománia, hanem gazdasági ösztönzők az oka annak, amiért egy bank inkább univerzális kíván lenni, mint a gazdaság kevéssé jövedelmező, nagy kockázatú szegmensét kiszolgálni. - Ez a föltételezése sajnos nem helytálló. Mindenki arról beszél, hogy nincs elég banki szakember, nincs elég pénz és infrastruktúra. Akkor teljesen érthetetlen, hogy miért kell a takarékszövetkezeti hálózat, Agrobank, Mezőbank és a legnagyobb mezőgazdasági portfólióval rendelkező OKHB mellé még egy országos hálózatot kiépíteni. Jó lenne, ha a Takarékbank belátná, hogy feladata a takarékszövetkezeti hálózat kiszolgálása. - De miért vállalnák a takarékszövetkezetek és a Takarékbank a vidék finanszírozását, ha gazdasági érdekeik mások? - Észre kell venniük, hogy erre alakultak, így kell szolgálniuk a vidéket. A takarékszövetkezetek legalább 65 százaléka nem tud ma megfelelni azoknak a tőkemutatóknak, amiket az európai színvonalú banktörvényünk előír. Ezeket állami segítség nélkül szanálni, rendbehozni nem lehet. A takarékszövetkezeteknek elsőrendű érdeke tehát, hogy eredeti funkciójukra koncentráljanak és működjenek együtt a mindenkori kormánnyal. Nincs ugyanis a világon olyan mezőgazdasági finanszírozási rendszer, ahol az állam ne játszana döntő szerepet. - Helytálló-e ön szerint az a vélemény, amit a napokban hallottam, s amely szerint mára a mezőgazdaság bankkapcsolatai gyakorlatilag megszűntek? - Erről szó sincsen. Az említett bankok foglalkoznak a mezőgazdasággal, de az nagyon igaz, hogy óriási nehézségek vannak. A mezőgazdaságban az egész világon kisebb a profitráta, hoszszabb a megtérülési idő, ez az ágazat nem bír el akkora kamatokat, mint az ipar vagy a kereskedelem. Ez is azt bizonyítja, hogy mennyire nem szabad a kereskedelmi banki és a speciális pénzintézeti funkciókat összekeverni. Kizárt dolog, hogy Magyarország megengedhesse magának, hogy ne legyen a munkamegosztásban speciális intézményrendszere a mezőgazdaság, a vidék finanszírozására. -riJárom a Népbolt Rt. üzleteit. Hátha találok valami kedvemre valót. Ezúttal semmi. Az üzletekben kis csoportokban állnak az eladók. Közelükbe lopódzok, hátha sikerül szerezni valamit a „pult alól". De tévedtem. Az eladók mással vannak elfoglalva. Hosszan panaszkodnak egymásnak. Sorolják jogos vagy vélt sérelmeiket. Mint mondják, egyik napról a másikra a központban egy döntéssel megváltoztatták, lerövidítették a nyitva tartási időt. Július l-jétől 1/2 6-ig tartanak nyitva az áruházak. Hogy miért hozták ezt a döntést? Csak tippelnek az eladók. „Ez nem jó sem a bejáróknak, sem a helybelieknek. A buszok 17.10 órakor elmennek. Minimum 1 órát kell várni a következőre. 17 óra után pedig nincs vásárló sem. De délelőttös héten két órát is várhatunk. így akarnak elűzni bennünket?" - kérdezi szinte önmagától az egyik eladó, mert választ nem kap. Nekik nem magyarázta meg .senki a változás okát. Mint vásárlót érdekelt, mi van a döntés mögött, ezért felhívtam a Népbolt Rt. igazgatóját, Sólyom Zoltánt, aki a következőket mondta. Három hónapos felmérés igazolta, hogy 17.30 után csökkent a vásárlóink száma. A hosszabbított nyitva tartással két műszakot kellene fenntartani, aminek a költségeit jelenleg nem tudja a cég viselni. Egyébként az igazgató úr közölte velünk, rengeteg az elfoglaltsága, amennyiben a dolgozóknak nem tetszik a változás, forduljanak bizalommal a szakszervezeti bizottsághoz. - milka Heti jegyzet Az a helyzet... ...hogy időnként több törpe van a kelleténél. Például nyolc. A hetedik a Kuka, a nyolcadik a Meleg. Ha netán együtt vannak, akkor van a KukaMeleg. Harmincöt fok. Ez persze nem hivatalos, mert azt árnyékban kell mérni. Egyáltalán, minden mérésnek megvan a forsza, hogyan és miképp. Állítólag a pesti légszennyezettségi adatokat, mikor túlságosan ijesztőek voltak, megfelezték. Ez persze csak pletyka, rosszindulatú stb. A régi reflexek alapján biztos azért, nehogy már pánik legyen. Van itt emelkedő áfa meg minden, a pánik éppen nem kell. Teljesen egyetértek, ha így történt. Mert gondoljuk csak végig, mi van, ha kitör a pánik. Akkor ugye futkosás van. Márpedig ha futkosás van, akkor fokozódik az energiafelhasználás a szervezeten belül. Nő az oxigénfelvétel, no meg a mérgező anyagoké. Hatványozódik a károsodás. Ki akarná ezt?Ráadásul némely elfajzott technokrata nyilván autóba vágná magát, úgy futkosna, ami szintén növelné a légszennyezettséget. Aztán meg a pániktól nem lenne tisztább a levegő. Azt nem olyan könnyű kicserélni, úgy hogy jobb, ha nyugodtan szívják, nem pedig idegesen, mintha szívatnák őket. Azazhogy bennünket. Szóval jobb a békesség, a békességes mérgezés, mint a mérges békétlenség. Nem a föld nyílott meg alattunk, hanem a mennybolt. Kilyukadt az ultraviola sugarakat nagyrészt visszaverő ózonpajzs, vagy mi a szösz. Valami van, meri a nap is mintha másképp sütne, nem is annyira melegebben, mintperzselőbben, ajánlás érkezik a tojásfejűektől, hogy ne napozzunk, húzódjunk árnyékba, valamint a ki tudja milyen napozókrém, hányadik számú, védőfaktorú fajtáját kenjük habtestünkre, vagy másokéra. Ettől a nap még süt a lyukon és kelti a rákot. AIUtólag a New York városában cirkáló okkersárga taxik vezetőinek a bal kezén hétszer gyakoribb a bőrrák, mint a másikon, ugyanis azzal könyökölnek ki az ablakon, azt süti a nap. Minapában a tetőt reparáltam és úgy félóra múlva a fiam közölte, hogy alig ütök el a piros cserép színétől, úgy leégtem. Hogy messziről beleolvadok, nem lehet kivenni. No, azonnal kivettem magam a munkából és a diófa alatt, a hűvösben még hűvösebb, vérveres, apró kisfreccsekkel öntöztem magam belülről, hogy a külső színnel valahogy szinkronba kerüljek. Az akció sikerült, a nap hátralévő részében fütyültem a lyukra. Borisszáknak tán ajánlanám az eljárást, oly napokon, mikor a két törpe együtt jár. - sti\