Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-06-13 / 23. szám

1993. JÚNIUS 13. , SZEKSZÁRDI VASARMP 5 A gond és kétségbeesés barázdái A városi szegénygondozás történetéből Az 1930-as évek megyei sajtója tele rint sok hajléktalanhoz, beteghez és van olyan hírekkel, melyek az emberi nyomorúság, - fagyhalál, életúntság, öngyilkosság - szomorú eseményeivel foglalkoznak. A támogatásra szorulók növekvő száma miatt 1936-ban Szekszárdon, a Vörösmarty utcában ún. szegénygondozó hivatalt állított fel a képviselő-testület. Három csoport munkájára épült a hivatal: a szegényügyi bizottság a gondozás irányelveit határozta meg, az adománygyűjtő hölgybizottság az önkéntes felajánlásokat gyűjtötte össze. A harmadik csoportként tevékenykedő szegénygonc^ró nővérek látták el a rászorulók tesI^P lelki gondozását. Számos városi intézkedés, több jótékonysági egyesület akciói és lelkes emberek támogatása ellenére a helyzet egyre romlott. A 15 ezer lakosú városban 270 ember részesült állandó segélyben, de az újsághírek tanúsága szemunkanélkülihez nem ért el a segítők keze. Négy forrásból gyűlt a szegénygondozás céljaira használható adomány: jótékonysági egyesületek segélyéből, az ún. vigalmi adókból, a lakosság pénzbeli és természetben nyújtott támogatásából és negyedikként a város költségvetéséből. Pl. 1939-ben 14300 pengő gyűlt össze, ennek 70%-át egyesületek - a Tolna Megyei Nőegylet, a Szekszárdi Izraelita Nőegylet, a Szociális Misszió Társulat és mások - adták össze. A támogatás formája elsősorban pénzsegély volt, de osztottak lakbérsegélyt, élelmezési és ruhapénzt is. Természetbeni adományként kenyeret, lisztet, burgonyát, zsírt, szappant, tűzifát, cipőt és ruhaneműt juttatott a város sok magányos és nagycsaládos embernek. Az adományok intézményes szétosztásával csökkent a házról házra kéregetés, mely ellen a lakosság gyakran emelt panaszt, rendőrségi intézkedést sürgetve. Külön is meg kell emlékezni a szegénygondozó hivatal ferences rendi nővéreinek áldozatos munkájáról. Környezettanulmányokat készítettek, a nehezen járható szurdiki utakon is kivitték gondozottjaikhoz a segélyt, megvarrták az elszakadt ruhát, kimeszelték a szegényes hajlékot. A drágulás éveiben a szegényügyi hivatal teljes bizalmat és nagyobb tá'mogatást kért a munkájához, hogy mint a Tolnamegyei Újság írta - több szegény homlokáról simíthassák el a gond és a kétségbeesés mélyre szántó barázdáit. KACZIÁN JÁNOS Fotó: - ka Hatvan évvel később - 1993-ban is feszítő a kérdés. Felvételeink illusztrációk. A solingeni (öt halottat követelő) tragédiát követően határozta el Fridhelm Posner münsteri illetőségű közlekedési rendőr, hogy török barátjával, Jusuf Albánnál, követséget visznek Ankarába, demonstrálva ezzel, hogy a némettörök barátság létezik a történtek ellenére is. Eszközül egy SK-60-as sportrepülőgépet választottak ki, amely június 15-én, kedden szállna fel egy Münster melletti felszállópályáról, s eljutva a célig, átnyújtaná azt az okmányt, amelyet a német város polgármestere címzett Baratságrepiilés Ankarán keresztül az egész török néphez. A megérkezést nemzetközi sajtótájékoztató követi, majd a követséget vivő két barát több városba is ellátogat. Az idegengyűlölet és a szélsőségek ellen minden erőnkkel fel kell lépnünk - hangoztatta az elindulást megelőzően Posner úr-, hisz az egyre szűkebbé váló Európában ez létkérdés. Jómagam és J. Albán személyes barátságunkat kínáljuk példaképül. Közel húsz esztendeje vagyunk napi kapcsolatban, s ez a magánéletünkben is tovább él. Soha, egyikünknek sem jutott még eszébe, hogy firtassa, ki milyen nációhoz tartozik. Emberek vagyunk, akik bajban és örömben egymás felé nyújtják kezüket, s akik példaadó barátságukkal lokalizálhatják (SIC!) az idegengyűlölet kiszélesedését. Sokat várunk ettől a repüléstől - mondta végezetül -, hisz ha az a bizalom, amellyel ők fogadnak bennünket, záloga lehet a neurotikus pontok feloldásának. B. B. Szekszárdi történetek Nyár A városi ember kénytelen volt nehezebben elviselni a nyári meleget, mint például egy falusi. Pedig tulajdonképpen csak arról volt szó mindig is, hogy a házak, lakóépületek építési módja, a beépítés sűrűsége lényegesen eltért a kétfajta településen. Szekszárdon sem volt ez mindig így. Ez a tipikusan falusi település csak a hatvanas évek elején kezdett városi formát ölteni. Az ide telepített, fölegfővárosi ipar, meg a faluk egyre inkább való elhanyagolása, ezáltal elhagyása hozta tétre Szekszárdon is a nagy lakótelepeket, a sűrű beépítést, a nyáron meleg, szinte elviselhetetlenül rnelég lakásokat. Aki aztán tehette, szépen vett egy darab földet, szőlőt és kivonult a hét végén a városból. A falusi házakban mindig akad tennivaló a ház körül, de akinek csak hatvan négyzetmétere van a hetediken, az bizony sokat ácsorog kint az erkélyen és szidja magában azt a napot, amikor oda felette afene. Menne is meg nem is vissza. De nem tud, nem lehet, meg már nem is mer, mert az sokak szemében lenne visszalépés. Pedig ö már egy éve munkanélküli és nem jók a kilátásai. A panelok földszintjén majd mindenhol ott az új világ csodája, a palackozott italok boltja. Ezek pedig reggel nyitnak, mert már reggel van vendég, ráérő, kispénzű vendég, aki szomjas, elfogyott a cigarettája és beszélgetni akar, merthogy társas lény. Brigád, munkahely nincs, marad a lakótárs, a szomszéd. Dolgozni sem könnyű természetesen, ha nagy a meleg és ez nemcsak a fizikai munkára vonatkozik, hiszen az irodistákká lefokozott értelmiségnek sem könnyű. Ok is megérzik a meleget és a teljesítményükön igenigen meglátszik az időjárás eme kártékony tulajdonsága. Mindenki úgy védekezik ellene, ahogy tud. Kevesebb rajtunk a ruha, isszuk a hűsítőket ami persze nem nagyon hatásos. Vannak cégek, hivatalok, ahol hűtik a légteret valamilyen módon. Ahol tévé nagyságú dobozokat lehet látni az ablakokban, azok valamiféle hűtők, ha csöpög a víz belőlük, a kondenzvíz, akkor be is vannak kapcsolva és hát hűtik a helyiségek levegőjét. Jó szolgálatot tesznek a napellenző reluxák, amelyek nem engedik annyira felmelegedni az épület szobáit. A megyeháza elég régi épület, méteres falakkal, mégis felmelegszenek az ott lévő szobák. A levéltár most műanyag reluxákkal védekezik ez ellen. A városképet nem rontja a dolog, mármint a műanyag a patinás házon és hát védelmet nyújt a keleti és nyugati fekvésű irodákban. Ha egy cég gazdagabb, akkor szereltethet napvédő reluxát akár az északi oldalra is. A nemzeti banknál van reluxa az északi oldalon is. Minden tizedik le is van eresztve, de hát ahol sosem süt be a nap, ott ez teljesen indokolt is. - tüke -