Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-06-13 / 23. szám

1993. JÚNIUS 13. , SZEKSZÁRDI V4SARNAP 3 A -ZXjni] nikor erre az interjúra készültem, illendően felütöttem a lexikonokat, kézikönyveket, életrajzi adatokat keresve. Nagyon meglepődtem, hogy Dienes Zoltán nevét - melyet a Dieneskészlet révén, magyarul is megjelent műveiből jól ismerhet a szakember - a szakművekben sem találtam. Mit tudhatunk meg Dienes Valéria fiáról? - Tudja, születésemre már nem emlékszem, de azt pontosan tudom, hogy négyéves koromban kimentünk Ausztriába. Ott éltünk egy évig, majd Franciaországba távoztunk: Raymond Duncan kommunájában laktunk, az édesanyám, a bátyám és én. Ezután Németországban voltunk egy-két hónapig, ezt követően jötí vissza MagyarországÉkkor hétéves voltam. Magyarul semmit sem tudtam - csak franciául beszéltem -, így tehát a magyar iskolában eleinte nem értettem egy kukkot sem, ám igen gyorsan megtanultam. - Iskolaélmények Magyarországon? - Pesten bátyámmal Domokosné új iskolájába jártunk, a Bíró utcába, amely akkor az egyik legkorszerűbb iskola volt Magyarországon. Pár év után a piaristákhoz kerültünk, ott is voltam a hetedik osztályig, onnan mentem ki 1932-ben Angliába. Szüleim elváltak, édesanyám itt maradt MagyarorszáÉdesapám második ^roségével Angliában élt, én hozzájuk csatlakoztam, ott jártam iskolába. No, akkor meg angolul nem tudtam - hát igen gyorsan azt is meg kellett tanulnom. Egyetemet is Angliában végeztem - matematikát tanultam - ott szereztem doktorátust is. Többek között Southamptonban tanítottam, valamint a manchesteri, a sheffieldi és a leisteri egyetemeken. - Hogyan került élete középpontjába a matematika? - Körülbelül az ötvenes évek közepén kezdtem el gondolkodni arról, hogy ugyan, mire is jó igazából az a kevés matematika, amit én ki tudnék találni. Nem voltam nagy matematikus, tudtam, hogy nem fogok csodálatos dolgokat felfedezni. Inkább azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon soksok embernek miért olyan rettenetesen nehéz dolog a matematikát megtanulni. Mert ugye, nekem az könnyűnek, érdekesnek látszott, nem tudtam, mi van ebben, ami másnak olyan nagy nehézséget okoz. A doktorátusom a logikával volt kapcsolatban, a matematika alapjaival foglalkozott. Tudja, van egy csomó eltérő nézet arról, hogy miként kellene a matematikát megalapozni. Vajon a logika az első és abból következik a matematika, vagy éppen fordítva, és így tovább. Én elkezdtem iskolákban kísérletezni, hogy tehát mi lehet az, ami a kisgyereknek már a kezkai problémán ugyanúgy működnek. Aztán egy különleges, partikuláris problémában adunk magunknak különleges szabályokat. Például a futballban is vannak általános szabályok, nem lehet mondjuk egy másik játékost megölni, vagy valamilyen kárt okozni neki. Ez ugye, mindenhol így van: utcán, bárhol, nem csak a fuballmérközésen, tehát ez nem csak a futballhoz tartozik. De hogy hogyan kell a labdát rúgni, hogy gól lesz-e, vagy sem az már egy „Játék és szigorúság" Noha 75 éves elmúlt, egy hónap alatt többet utazik, mint sokunk egész életében. DR. DIENES ZOLTÁN professzor a matematikatanítás utazó nagykövete - módszereit, tantárgypedagógiai elképzeléseit lankadatlan energiával tanítja Dél-Amerikától Skandináviáig. A héten városunkban járt, többek között egy szellemi centrumot támogató alapítvány létesítése ügyében - abban az iskolában, amely édesanyja, Dienes Valéria nevét viseli. detek megértésénél nehézségeket jelent. - A matematika szigorú, fegyelmezett tudomány, ön mégis játékokat alkalmaz. Ez módszertani fogás, vagy világszemléletet is tükröz? - A játék és a szigorúság egymásnak nem ellentmondó fogalmak. Ha egy játékot játszunk, például futballt, annak meg vannak a maga szigorú törvényei, amiket be kell tartani, mert vagy nem azt játszom, vagy egy másik játékot űzök. Szerintem a matematika is ugyanilyen játék. Léteznek alapvető szabályok, amelyek minden matematikülönleges tényező - és ez így van a matematikában is. Én azt gondolom, hogy a matematika minden részéből lehet valamilyen játékot kitalálni, ahol is a megoldásokat játszva lehetne megtalálni. így az ember nem papírral meg ceruzával dolgozik, hanem tárgyakkal, ezt innen oda, vagy amoda kellene tenni és amikor rendbe hozta valamilyen módon a tárgyakat, akkor meg van oldva a probléma, bizonyos különleges szabályok szerint. így lesz a matematikából játék. - Professzor úr, ön most, ha rövid időre is, hazajött, ebbe a Kanadából alig, vagy egyáltalán nem is látszó kis országba. Hadd tegyem most fel a lehető legbanálisabb kérdést: mit jelent életében a haza fogalom? - Tudja, én világpolgárnak tartom magam. Szeretek néha ide visszajönni, körülnézni, hogy itt mi van, de hát én nem érzem magamat körülkerítve egy piros vonallal, hogy a vonalon belül otthon vagyok és kívül pedig nem. Beszélet öt-hat nyelvet, gyakran dolgozom Olaszországban, Dél-Amerikában, Brazílában és így tovább, a világ számomra egység. Nekem jól esik hazajönni Magyarországra, de nem tekintem úgy, hogy teljesen ide tartozom, mert ez az egyetlen hely, ami az én hazám, meg ilyenek. - A mai magyar matematikatanítás hol áll a világszínvonalhoz képest, mennyire tud lépést tartani? - Nehéz erre válaszolnom, hiszen gyakorlatilag csak ezt az egy iskolát láttam. Itt látnivaló, hogy a gyerekek jól, rugalmasan gondolkoznak, nincsenek túlszabályozva. A feladatokat olyan gyorsan megoldották, hogy alig tudtam kitölteni az órát. Nagyon sok helyen az iskola bezárja a gyerekek gondolkodási készségét, itt ennek az ellenkezőjét láttam. - A világnak hány pontján dolgozik egyszerre? - Na, hát egyszerre csak egy helyen. Vagy tíz országban vannak különböző projektjeim, de ma már nem tudok olyan sokat utazni, mint mondjuk 4-5 évvel ezelőtt. 76 éves vagyok, már nem bírom úgy a stresszhatásokat. Most májusban Olaszországban, Ravenna környékén, Dél-Calabriában és más területeken dolgoztam pedagógusokkal, de Kanadában is tartok kurzusokat a helyi egyetemen. Éppen most fejeztem be egy videofilm készítését, hogy valami mégis megmaradjon abból, amit csinálok. - Professzor úr, azt gondolom, el sem tudja képzelni az életét munka nélkül. - Igen, hát nálunk sok ember, amikor nyugdíjba megy - már öszegyűjtött egy rakás pénzt -, vesz egy házat Jamaikán, vagy valahol egy szép szigeten, aztán leül a parton, kókuszdiót eszik, nem csinál semmit - és hat hónap múlva meghal. Ha semmit sem csinál az ember, akkor nincs motivációja, hogy tovább éljen. Minek éljen, ha nem csinál semmit? - Professzor úr, még nagyon sok munkát kívánok! 0rbán Györg

y Fotó: - kafi -