Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-06-06 / 22. szám

1993. JÚNIUS 6. SZEKSZÁRDI 13 Van ki jónak lenni nem kíván?" Bertolt Brecht e világ ismerője, ahol nem rejthető emberi gyengeség, pénzzel nem oldhatók fel konfliktusok és az életben maradásért folytatott nagy versenyfutásban kevesen őrizhetik meg önmagukat. „Hát, van ki jónak lenni nem kíván? / Csak sajnos, hogy e sárvilágban éppen / Az ember küzdve és durván rohan. / Ki ne szeretne élni békességben? / Csakhogy a helyzet itt most nem olyan..." énekli az első koldusfináléban Peachum, Dobák Lajos, a Koldusbarát cég tulajdonosa. •

plott hát, nyúzott arc, ironis távoltartás, aki a szegénységből él, legfeljebb filozofálhat, de az érzelmeket nem engedheti meg magának. Effajta luxus nem jár ki Celia Peachumnak, a feleségnek sem, akit Schubert Éva alakít. Személyében egyetlen gesztus vagy félmondat, egy ájulás külön életet él, nézni kell és nevetni rajta. Anyatigris, majd bajkeverő matróna, kurtizánok főnökasszonya, akiben nem veszett ki a vágy egy kis romantika után: mert az a Tintahal Hotel, a glaszékesztyű, az elefántcsont nyelű sétabot, és a sztepp... Az első fináléban Pollyval, Hadzsikosztova Gabriellával ők hárman, az előadás csúcspontját énekelik meg. Három karakter, három hang és három •

[s. Az egész előadásból kiemelkednek idzsikosztova Gabriella songjai, nem véletlenül, hiszen nemrégiben éppen a szekszárdi közönség élvezhette önálló előadóestjét Kurt Weill dalaiból. KarizA szegénység zavarba ejtő. Lelkiismeret-furdalást okoz és amikor az ember legnagyobb erőfeszítéssel próbál nem figyelni rá, akkor karcolja a szívét. Adni nehéz. Nem mintha hiányozna az a kevés, hanem a mozdulat, a gesztus rettent el. Ahogy a kalap, a tenyér vagy bármi szánalomra méltó holmi közelébe érsz, megérint a nyomorúság közelsége, és ha a szemébe sem nézel, magadon érzed a tekintetét. Leleplezett. Vastaps a premieren, középen Krigyesi András igazgató köszönti a társulatot és a rendezőnőt, Claudia Novotnyt matikus egyéniség, aki ugyanolyan meggyőzően játssza a rajongó szerelmest, a makacs-öntudatos gyermeket, a Bicska Maxi helyébe lépő erőteljes, durva asszonyt, mint a féltékeny hitvest, a naiv nőt. Forr körülötte a levegő és ha nem Szekszárd és nem német nyelvű darab, akkor a sztárolt színésznők között emlegetnék. Sokak meggyőződése, hogy ez csak idő kérdése. Lendületes és nagyszerűen komponált második színben, a menyegzőn ad ízelítőt, jó belefeledkezni, finom rezdüléseknek tapsolni. Nem játszik túl, olykor egy szemforgatás, felemelt szemöldök többet mond minden gesztusnál. Természetes, igazi játék a három csavargóé, Mátyás - Újlaky Károly, Jakab - Kozáry Ferenc és Walter - Németh László alakítása Az esetlen, bumfordi, etikettet hírből ismerő, ámde jólelkű fiúk remek színt varázsoltak elénk. És újra a lélek, megint az érzelmek, a múlt kötí össze, szerepük, sorsuk nemigen különbözik: a bandavezért és a rendőrkapitányt. Penge Mackey avagy Bicska Maxi (Mécs Károly) a nagystílű bűnöző, akiért rajong minden nő, retteg minden csaló és kötődik a rettegett Tigris Brown, Berzsenyi Zoltán. A közös múlt, a gyászos élmény, Brecht felelete a háborús abszurdra: szólt az Agyúdal. A két karakter telítette feszültséggel »- szenvedélytelen, távoltartó iv^fé^s. és a lobogó Berzsenyi. A nyitó songnak is Berzsenyi Zoltán az eíőadója, amit szokatlan rendezésben (Claudia Novotny) mintegy iskolás bemutatással énekel. Tábla és rajta a képek, piktogramok. De a nyitókép sem kevésbé meghökkentő: a kamarateremben rendezett'Koldusopera szereplőit felvonultatni nem egyszerű: a nézőtér mellett sétálnak be, támaszkodnak a falnak, idézik fel karnyújtásnyira tőlünk a vásári miliőt a Sohóban. A fináléban majdnem szűk a színpad, amikor mindnyájan éneklik: „Ne űzzétek a kis bűnt, mert hisz nemsokára / úgyis a föld hidege járja át... Azon az estén mégis Kalóz Jenny songját, Hadzsikosztova Gabriella hangját viszem magammal. Talán erre mondják, hogy megérinti az embert. Takács Zsuzsa fotó: -kafiElcsitulni látszanak Németországban azok az indulatok - tudtuk megSylviaHeyer szociálpszichológustól -, amelyeket a híres (hírhedt?) 218-as paragrafus szított. Ez szabályozta ugyanis a terhességmegszakítás módozatait, ül. szigorával tiltotta azt. Legalábbis a két német állam egyesítését követően. A keleti tartományokban ugyanis nem létezett ilyen szabályozás. A nők nagy része méltán tartotta ezt igazságtalannak, „másodrendűségi jognak". A megkülönböztetést eltörlendő, követeléseiknek nemegyszer hangos tüntetésekkel adtak nyomatékot. A Szövetségi Parlament határozata alapján a diszkriminációt fel kell oldani, mégpedig úgy, hogy jogaikban a nők az ország minden részében egyforma elbírálásban részesüljenek. A felvilágosító, megelőző segítségadásnak kell az elsődlegesnek lennie. Ennek érdekében erősíteni és szélesíteni kell a Pro Família központok hálózatát. A tanácsadó központok jól felkészített teameket alkalmaznak (pedagógus, pszichológus, orvos). Természetesen a magzati élet védelmére elsősorban. Betegség, erőszak, tragédiák esetén a terhességmegszakítást engedélyezik ugyan, de így is csak nagy körültekintéssel, alapos és mindenre kiteijedő környezettanulmányok után. „Csupa ellentmondás a lét" - idézte GoethétHeyerasszony-, épp a mi munkánk lett volna ettől mentes? Hát nem volt az, ezért is tartott a dolog lerendezése évekig - hallottuk befejezésül -, de most törvényesen lezárultak a viták, helyükre kerültek a legkisebb részletek is." Schopenhauer juthat az eszünkbe: események és elhatározások... De az már egy másik történet. - bayer Drescher J. Attila: Apróhirdetések Ingyenkúra Erőtől duzzad, hogyha rendel! Szerünk jó nagy humbug (ha ez kell!). Mindenki harminc napra kér, ha ingyen-próbát így remél. S ha mégsem válna be a kegyszer, hát pórul járt megint ez egyszer, s rájön, ki ingyen vett, szegény, hogy nappal is legyen legény. Műkritika V. az üres képtárban: Mi ez a képtelenség???