Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-06-06 / 22. szám

1993. JÚNIUS 20. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 3 Levél ismeretlen nagybátyámhoz Itt állok a falunk, mindkettőnk szülő­falujának temploma előtt, és gondolat­ban levelet írok Neked. Nem ismerhetsz, mert elhunytál, mielőtt megszülettem. Az unokahúgod lettem volna. Sosem ültettél a nyakadba, mint az én gyermekeimet lo­vagoltatta a testvérem. Neked gyerme­keid sem születhettek, hát persze, mi­kor...? Hány éve is? Számoljunk. Húsz­évesen nősültél, négy hónapigvoltál férj, három évig katona. Igen, 47 évig eltűnt katona, 3 éve áldozat. Most 1993-at írunk. Mondd, hogy halhat meg valaki 23 évesen ? Édesanyám ma is őriz egy ké­pet, katonaruhában, egy félig gyermek­• néz vissza rám. Hasonlítasz a testvé­re. Mire gondoltál az utolsó napokban? Kik voltak körülötted akkor? A telked vagy a tested gyötrelmeit viselted nehe­zebben? Kaptál valakitől egy biztató szót? A sötét éjszakában elmondott imád kihez szólt? Milyen lennél most? Hisz, ha kegyes hozzád a sors, 73. éved­ben járnál. Boldog nagyapa vagy már dédapa volnál. Ha hazajössz! Ha haza­jöhettél volna! A beszédek hősiességről, hazaszere­tetről, áldozatokról, megbékélésről, megbocsátásról szólnak. Látod! A Ha­za, az Emberiség nevében végső tisztessé­get adnak most, Neked és bajtársaid­nak. Tudom, 23 éves életedért ez nem elégtétel, de talán megbocsátasz, hisz lá­tod a könnyeket, látod a virágokat, a Teérted is meghajló zászlókat. Mert ugye látod? Olvasom a neved a többi 74 név kö­zött: Keresztes Henrik. Sosem láttalak, e név láttán mégis összeszorul a szívem. A nagybátyám lehettél volna. SAS ERZSÉBET A szlovéniai Ce.ljén szerepellek m^jus 28-29-30. kö­zött a Garay János Általános Iskola növendékei. Az itjúsá­gi és gyermekkategóriában rendezett versenyen a kórus hatvan taggal lépett fel és második helyezést ért el. lett megküzdenem az életben. A gimnáziumot 1961-ben végeztem, felvettek a polititechnikai egyetem­re, ahol 1966-ban végeztem. A gaz­dasági tudományegyetemre 1970­ben iratkoztam be, öt év múlva vé­geztem és a helyi textilgyárban let­• i gyakorló mérnök, ott egyébként kgatóként végeztem a pályafutá­som. A gyárban négyezerötszáz em­berrel kellett foglalkoznom, voltam a városgazdálkodásnál is igazgató, most hogy polgármester lettem, ezt mind tudom hasznosítani. - Reméljük, ebből jut a testvérváro­si kapcsolatok ápolására, mind jobbá tételére is. Milyennek látja a jövőt? - Meggyőződésem, hogy ez a kap­csolat a szuprastruktúra szintjén kez­dődhet, kulturális, sport-, oktatási te­rületen, de ugyanakkor a gazdasági kapcsolatok terén is rögtön lépni kell. Amikor majd megismertük közelebb­ről egymást, akkor kezdődhet a mé­lyebb, már megalapozott kapcsolatok építése, amibe természetesen a gazda­sági együttműködés, az együttboldo­gulás is beletartozik. De a legnagyobb nyereség, ami ebből a kapcsolatból adódik, hogy megismerkedtünk, hogy a lugosi románok és szekszárdi ma­gyarok barátként ülnek le beszélgetni, barátként emlegetik egymást. - Tamási ­Táncmaraton Nem kevesebb, mint harminc órát táncolt egyvégtében egy bielefeldi (Német­ország) pár, s ezzel győztesként is hagyhatta el a parkettet. A dolog érdekessége még, hogy Axel és Tamara (a páros neve) mindezt csak hobbiból tette, a tánc sze­retetéből, míg ellenlábasaik között több hivatásos táncos is indult. Természete­sen a megfelelő motiváció sem hiányzott: a győztes pár pályadíjul kereken há­romezer márkát kapott, ami esetükben, noha kétfelé osztották, többhavi ösztön­díjukkal volt egyenértékű. Ismerve az itthoni ösztönzési rendszereket, talán ne­künk is táncversenyeket kellene rendeznünk ahhoz, hogy gyermekeink tanulmá­nyait ily módon is istápoljuk. B. B. Evangélium „Jézus rájuk lehelt, és ezt mondta: Vegyetek Szentlelket!" János ev. 20., 22. Még nem találkoztak soha így Mesterükkel a tanítványok. Az állt előttük, akit azelőtt megaláztak, megfeszítettek. Pyz. erőtlenség eltűnt. A halált legyő­ző Fenség hajol hozzájuk: „Vegyetek Szentlelket!". A mozdulat felidézi a teremtés hajnalát, amikor a porból formált emberbe a Teremtő élet lehele­tét leheli. A bibliai örömhír, evangélium arról szól, hogy az ember Isten Lelkéből kapott egy részt, annak hordozója, és nem csupán emberformájú anyag, mely porrá omlik szét. A golgotai kereszthalálon át hozzánk érkező, feltá­madott Krisztus személyes ajándéka tehet csodát: ember és ember számára Isten személyes közelségét éreztesse! Nélküle különben a mindennapok lelketlen üressége, fásult közömbösség vagy taszító feszültség, robbanásve­szélyes légkör mérgezi ember és ember, nép és nép életét. A kísértő Gonosz számtalan csábító útja vége mindig aZ „istenkedés", az igazinak torzképe, ér­téktelen hamisítványa. Jézus Krisztus az egyetlen út vissza az eredethez: Is­ten a másik emberben akar hozzám személyesen közel lenni. Pünkösd, a Szentlélek kitöltetése nem más, mint egy új korszak nyitánya. Ez az új korszak egyen-egyenként, az emberi személyiség újjáteremtésével kezdődik el. Ennek a legnagyobb akadálya ki-ki saját maga: önmagán belül. Nap mint nap át kell törnöm a félelem falát, hogy mi lesz velem, és mi marad nekem, ha odaadom valamimet, sőt önmagamat a másiknak, Istennek? Pünkösdkor leomlottak a félelem falai, „mindenük köz vala", kedvelte őket az egész nép, ezrek és ezrek csatlakoztak Krisztus követőihez. - Pünkösd után vagyunk. Mit talál benned a hozzád közelálló? Falakat, vagy Isten sze­mélyes közelségét? SZILVASSY GÉZA református lelkész Szekszárdi történetek A tizenhatos év nyara Hőhullám és jégeső. Folyó hó nyolc és kilencedikén 41 és negyven­két és fél fok Celsius volt a hőség, mire kilencedikén délután öt és egy­negyed hat óra között óriási jégeső vonult el. Védekezés a lisztharmat ellen. Minthogy a lisztharmat az egyik legveszedelmesebb szőlőfürtellen­ség, célszerű ellene védekezni. Ná­lunk is vétessék alkalmazásba a máshol már kipróbált védekező­szer, a „káli hypermangán", mely­ből egy hektoliter tiszta vízbe 125 gramm teendő. A szer nem drága, drogériákban kapható. A Védeke­zéssel sietni kell, mert a lisztharmat hamar végez a szőlőfürttel. Ha már van termésünk, igyekezzünk megvé­deni. Érettségi vizsgálat. A szekszárdi állami főgimnáziumban szerdán, június hó 30-án folyt le Kárpáti Ke­lemen tankerületi főigazgató elnök­lésével a szóbeli érettségi vizsgálat. Két tanuló már korábban levizsgá­zott és hadba vonult. Az itthon ma­radt nyolc tanuló igen szép ered­ménnyel vizsgázott, amennyiben egy jeles, öten jó és ketten elégséges érettségi bizonyítványt nyertek. Je­lesen érett Pápé Gyula, jól érettek Hock István, Kayos Károly, Nádor Imre, Szarka László, Zelenka Ár­pád. Egyszerűen érett Balta Dezső, Koszorús Sándor. E helyen említjük meg, hogy a most érettségit tett nyolc ifjú közül heten katonának is beváltak, s nemsokára bevonulnak, hogy a harctéren is teljesítsék a ha­za iránti kötelességüket. Az érettsé­gizett ifjak ma testületileg tiszteleg­tek Wigand János főigazgatónál és érzékeny búcsút vettek az iskolától és a tanári kartól. A tanárok szünidei munkája. A vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletileg felhívja a középiskolai tanárokat, hogy a szünidő alatt is iparkodjanak tehetségükhöz mér­ten hazafias munkásságot kifejteni. Nem jelöli meg részletesen, hogy mi­lyen irányban történjék ez a műkö­dés, hanem mindenkinek tetszésére bízza, hogy milyen munkakört vá­laszt magának. A nagy szünidő alatt lehetőleg tartózkodjék minden egyes tanár állomáshelyén, s azt csakis kellően megokolt esetben, s az intézet igazgatóságánál történt előzetes bejelentés után hagyja el. -tüke-

Next

/
Thumbnails
Contents