Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-05-30 / 21. szám

22 _ , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1993. MÁJUS 30. A szekszárdi sportcsarnok első olimpiai ciklusa Nem csak a sport, a szórakozás centruma is! A napi 54 800 Ft-os rezsi parancsa... - Talán onnét kéne elindulnunk, hogy a szekszárdi emberek nem egyönte­tű ovációval várták a csarnok elkészül­tét, a startot. - Magam is emlékszem a fölösle­gesség érzését sugalló ódzkodásokra, megjegyzésekre, amelyek elsősorban a sporton kívülről érkeztek. Bizonyára olyan, mint utólag kiderült hamis, fel­tételezésekre épültek ezen vélekedé­sek, hogy biztosan kevesek privilégiu­ma lesz a csarnok. No és az sem kedve­zett a fogadtatásának, hogy iszonyú lassú tempóban, hat év alatt készül el. S ebből a kedvezőtlen megítélésből ju­tottunk el mára már odáig, hogy a kul­turális élet olyan rangos és demonstra­tív eseményét, mint a Pünkösdi Feszti­vál, nálunk rendezik. Erre munkatár­saimmal együtt nagyon büszke vagyok. Úgy gondolom ez is jelzi: csatát nyer­tünk a négy év alatt, kell a városnak egy ilyen jellegű, karakterű létesítmény. Ha nem lennénk, nagyon hiányoznánk - nemcsak a sportcsarnokot belakó vá­rosi minőségi sport kedvelőinek. Jehova tanúi és az Edda - A legkülönbözőbb sporttal nem összefüggő eseményeknek volt házigaz­dája az intézmény, minekután úgy kell feltenni a kérdést: mi nem volt még itt? - Hát... viccesen erre azt szoktam mondani: magyar nyájterelő verseny... az még nem volt. Jehova tanúitól kezd­ve műsorral egybekötött, tévé által közvetített lottósorsoláson át egészen az EDDÁ-ig volt itt minden - ese­ménynaplóba szinte rögzíthetetlen számú kisebb-nagyobb rendezvény. A sportban pedig évről évre olyan esemé­nyeket csíptünk el, ami után nem nagy­képűség azt mondani, hogy a csarno­kon keresztül ismerte meg a külföld a várost. Már-már nem lehet rendesen bejutni a raktárba annyi a zászló. Hat­van ország képviselői fordultak meg nálunk a nyitás óta. - Maradjunk az alapfunkciónál a he­lyi él- és szabadidősport, valamint az er­re vevő közönség kiszolgálásánál. Mit igazolt az elmúlt időszak, s mi az, amin, ha lehetne, kérné a tervezőt, hogy változ­tasson ? - Az, hogy az egész országban ez volt az utoljára elkészült megyeszékhe­lyi sportcsarnok, az, hogy a Luca-szék­nél is lassabban készült..., szóval ennek volt előnye. Végiglátogattam más me­gyeszékhely megközelítőleg hasonló nagyságrendű sportcsarnokait, hogy az ottani hibákba, utólag már javíthatat­lan problémákba ne essünk bele. Vál­toztattunk a küzdőtér padlózatán: műanyag, gumi és más úgymond mo­A négyes nem tartozik a megünnepelendő kerek év­fordulók közé. Ellenben a sportéletben az olimpiacentri­kusság okán annál inkább. Pontosan négy évvel ezelőtti hétvégén nyitotta meg kapuit a város mára már sokak ál­tal kedvelt létesítménye a városi sportcsarnok, mely idő­közben sport- és szabadidőközponttá változott. Vajon mit hozott egy olimpiász ideje a létesítmény életében, erről Keresztes János igazgatóval beszélgettünk. dem és olcsónak tetsző megoldást el­vetve a parkett mellett tettük le a vok­sot. Hogy mit jelent!? Ne én mondjam: kérdezze meg a sportolókat. Volt me­ditáció az edzőtermek száma és a néző­tér nagyságának arányával összefüggő kérdésben. Meggyőződésem, hogy jól döntöttünk akkor, amikor a 2-3 ezres befogadóképesség helyett a hat edző­terem mellett tettük le a voksot, mert ezzel országosan egy páiját ritkító funckiójú csarnok épült - szekszárdi léptékkel mérve elegendő nézőtéri hellyel. Irigyelnek is bennünket ezért Békéscsabán, Cegléden vagy bárhol másutt az országban. Hiányosság? Elismerem: kicsik és kényelmetlenek az öltözők. Legutóbb a női kézilabda­válogatott kapitánya, Laurencz László kérte, hogy adjak neki egy nagyobb he­lyet, ahol a mérkőzés előtti taktikai ér­tekezletet megtarthatja, mert az öltö­zőben nem lehet. Ez is áthidalható, mert van egy ilyen célra is kiválóan al­kalmas tanácstermünk. Ami pluszokat nyújtunk, ezért megéri a fentiekből kö­vetkező apró kellemetlenség. Summa summárum: funkcionális és esztétikai szempontból is egy csodálatos csarno­kot tervezett Huszti Pali! Mini sportszálló lehetne? - Azt mondják, hogy a tetőtérben ­anélkül, hogy az irodákat meg kellett volna szüntetni - kialakíthatók lettek volna jócskán vendégszobák, vagyis sa­ját bevételt növelő, amolyan mini sport­szálló is funkcionálhatna... - Elméletileg igen, de akkor nem ilyen értékű ezdőtermek a mostaniak, mert a fejük fölött dübörögnek, s eset­leg süllyed az épület. Ettől függetlenül egynéhány úgynevezett vendégszoba kialakítható lett volna, elismerem, de azokkal jelentősen nem tudtunk volna vállalkozni, mert ahhoz az kell, hogy komplett edzőtáborozni jövő csapato­kat, küldöttségeket tudjunk elszállásol­ni! De, hogy mondjak valamit! Csabán sportszálló is van, de nem megy! - Gyakorlatilag a szekszárdi minősé­gi sport otthona a csarnok, az ingyenes használatot a pénzügyi támogatás mellett egyfajta természetbeni juttatásként kapják a klubok, egyesületek szakosztályai. Meny­nyit tesz le ezért - no és másért is - a csar­noknak a város, s mit aknáz ki adottságai­ból a ház? - Tizenhatmilliót kapunk arra, hogy a helyi élsportot maximálisan és a szabad­idő sportot elérhető, magyar viszonyok közepette átlag alatti árakon tudjuk kí­nálni, de... Amióta nem csak sportcsar­nok, hanem nyolc és fél hektáros sport­és szabadidőközpont vagyunk, azóta már az egynapos rezsiköltségünk ötven­ezernégyszáz forintról, ötvennégyezer nyolcszázra nőtt. Ha ezt beszorozza vala­ki 365 nappal, akkor világossá kell, hogy váljon számára: az a hatmilliós bevételi terv, amit a városi önkormányzat szá­munkra kötelezően előír, nem lenne elég a teljes évi gondmentes üzemelte­téshez. Különösebb fintorgás nélkül megpróbálunk pénzt csinálni, megra­gadni a lehetőségeket. Tizennégyféle be­vételi forrásunk van már, sajnos az alap­profilon, a sporton belüli a legkisebb ha­szonnal kecsegtető. így mással kell pró­bálkozni, ha el akarjuk kerülni, hogy no­vember-december tájékán ne kelljen ­amikor még fokozottabb igény van a küzdőtérre és az edzőtermekre - csök­kentett óraszámban, vagy valamely ter­mészetesnek számító alapszolgáltatás megvonásával üzemelni. Háborgó egyesületek? - Ennélfogva a sportegyesületeknél kompromisszurhra kéne jutniuk, akik há­borognak, amikor megtudják: bizonyos napokon el kell menniük a megszokott helyről. - Igen, vannak ebből kellemetlensé­gek, s a közös érdek szempontjából az egyesületeknek kéne leszállni a magas lóról. A jó pénzt hozó rendezvények üte­mezése, tervezése képtelenség, de így is időben szólunk, hogy ezen vagy azon a napon ne a nálunk, hanem másutt, vala­melyik elérhető iskolai tornacsarnokban tartsák az edzéseket. Különben is: eléggé nagy luxusnak érezném, ha pár tizenéves kosaras gyakorlatozása miatt le kéne mondani az óránkénti ezer-ezerkétszáz forintos bérleti díjról. - A csarnok annak idején az adófizető szekszárdiak pénzéből is épült. Ezek a szürke eminenciások eléggé drágán, nehe­zen elérhető áron juthatnak be a küzdőtér­re. Igaz, olyan sportos alapszolgáltatások mint a kondi, a pingpong, a szauna jóval olcsóbb, mint másutt az országban. - A küzdőteret egyszerűen nem ad­hatom olcsóbban, ennél a tételnél is az országos átlag alatt vagyunk. Ha valaki megfinanszírozná, problémát jelentene: mikor adhatnánk oda. Hétfőtől vasár­napig táblás ház van, már-már megérjük: a négy évvel ezelőtti gigantikusnak, b^^ lakhatatlannak tűnő intézmény kié^B lesz...? Hét végén bezár? - Élnek a szekszárdi polgárok a már általam említett olcsó sportolási lehetősé­gekkel? - Sajnos nemigen. Jöjjön ki valaki, és győződjön meg a kondi-és az asztalite­nisz-terem kihasználtságáról hétfőtől va­sárnapig!... Mára már annyira kevesen vannak, hogy fontolgatjuk - a majdnem 55 ezres napi rezsiköltséget nem akár­mennyivel csökkentendő - nyáron a hét végekre bezárjuk a csarnokot. Mert nincs igény rá! - Ebben a négyéves eseménydömping­ben, melyek számítottak a legjobbaknak, a csúcsnak, egy szempontból a nézettség és látogatottság, más szempontból a rangos­ság alapján? - Sportban a rangosságát illetően ledhetetlen a tavalyi súlyemelő Európ^^fc bajnokság vagy a nyitó világtalálkozónk^ az asztalitenisz főiskolás és egyetemi vi­lágbajnokság. Melléjük felsorakozik a magát időközben Világ Kupa fordulóvá kinövő lövész nemzetközi légfegyveres verseny. Nézettségben a rekord - több mint 1300 fizető nézővel az idei márciu­si, profi ökölvívógála, ezt követik a nem­zetközi válogatott kézüabda-mérkőzé­sek. Más kategóriában a nagy népszerű­séget aratott rangos Savaria táncversenyt emelném ki, - visszatérő vendégeink let­tek. A jó pénzzel kecsegtető koncertek közül az Eddát és a Bonanzát emelném ki, elértünk mindkét esetben az ezres né­zőszámot. Egyidejűleg a legtöbb ember a sportcsarnokban a jehova tanúi tavalyi eseményen tartózkodott: 1700-an voltak. Nézőszámban ez az eddigi abszolút csúcs. A kisebb és nagyobb események megrendezése teammunkát igényel, örömmel elmondhatom, hogy a csarnok valamennyi munkatársa ezekben az ese­tekben már egy olyan csapatot alkot, mint az itteni nagy versenyek szervező­bizottságai. Úgy gondolom, az esemé­nyek visszhangja e tekintetben is jelzés­értékű. BÁLINT GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents