Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1993-05-30 / 21. szám
22 _ , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1993. MÁJUS 30. A szekszárdi sportcsarnok első olimpiai ciklusa Nem csak a sport, a szórakozás centruma is! A napi 54 800 Ft-os rezsi parancsa... - Talán onnét kéne elindulnunk, hogy a szekszárdi emberek nem egyöntetű ovációval várták a csarnok elkészültét, a startot. - Magam is emlékszem a fölöslegesség érzését sugalló ódzkodásokra, megjegyzésekre, amelyek elsősorban a sporton kívülről érkeztek. Bizonyára olyan, mint utólag kiderült hamis, feltételezésekre épültek ezen vélekedések, hogy biztosan kevesek privilégiuma lesz a csarnok. No és az sem kedvezett a fogadtatásának, hogy iszonyú lassú tempóban, hat év alatt készül el. S ebből a kedvezőtlen megítélésből jutottunk el mára már odáig, hogy a kulturális élet olyan rangos és demonstratív eseményét, mint a Pünkösdi Fesztivál, nálunk rendezik. Erre munkatársaimmal együtt nagyon büszke vagyok. Úgy gondolom ez is jelzi: csatát nyertünk a négy év alatt, kell a városnak egy ilyen jellegű, karakterű létesítmény. Ha nem lennénk, nagyon hiányoznánk - nemcsak a sportcsarnokot belakó városi minőségi sport kedvelőinek. Jehova tanúi és az Edda - A legkülönbözőbb sporttal nem összefüggő eseményeknek volt házigazdája az intézmény, minekután úgy kell feltenni a kérdést: mi nem volt még itt? - Hát... viccesen erre azt szoktam mondani: magyar nyájterelő verseny... az még nem volt. Jehova tanúitól kezdve műsorral egybekötött, tévé által közvetített lottósorsoláson át egészen az EDDÁ-ig volt itt minden - eseménynaplóba szinte rögzíthetetlen számú kisebb-nagyobb rendezvény. A sportban pedig évről évre olyan eseményeket csíptünk el, ami után nem nagyképűség azt mondani, hogy a csarnokon keresztül ismerte meg a külföld a várost. Már-már nem lehet rendesen bejutni a raktárba annyi a zászló. Hatvan ország képviselői fordultak meg nálunk a nyitás óta. - Maradjunk az alapfunkciónál a helyi él- és szabadidősport, valamint az erre vevő közönség kiszolgálásánál. Mit igazolt az elmúlt időszak, s mi az, amin, ha lehetne, kérné a tervezőt, hogy változtasson ? - Az, hogy az egész országban ez volt az utoljára elkészült megyeszékhelyi sportcsarnok, az, hogy a Luca-széknél is lassabban készült..., szóval ennek volt előnye. Végiglátogattam más megyeszékhely megközelítőleg hasonló nagyságrendű sportcsarnokait, hogy az ottani hibákba, utólag már javíthatatlan problémákba ne essünk bele. Változtattunk a küzdőtér padlózatán: műanyag, gumi és más úgymond moA négyes nem tartozik a megünnepelendő kerek évfordulók közé. Ellenben a sportéletben az olimpiacentrikusság okán annál inkább. Pontosan négy évvel ezelőtti hétvégén nyitotta meg kapuit a város mára már sokak által kedvelt létesítménye a városi sportcsarnok, mely időközben sport- és szabadidőközponttá változott. Vajon mit hozott egy olimpiász ideje a létesítmény életében, erről Keresztes János igazgatóval beszélgettünk. dem és olcsónak tetsző megoldást elvetve a parkett mellett tettük le a voksot. Hogy mit jelent!? Ne én mondjam: kérdezze meg a sportolókat. Volt meditáció az edzőtermek száma és a nézőtér nagyságának arányával összefüggő kérdésben. Meggyőződésem, hogy jól döntöttünk akkor, amikor a 2-3 ezres befogadóképesség helyett a hat edzőterem mellett tettük le a voksot, mert ezzel országosan egy páiját ritkító funckiójú csarnok épült - szekszárdi léptékkel mérve elegendő nézőtéri hellyel. Irigyelnek is bennünket ezért Békéscsabán, Cegléden vagy bárhol másutt az országban. Hiányosság? Elismerem: kicsik és kényelmetlenek az öltözők. Legutóbb a női kézilabdaválogatott kapitánya, Laurencz László kérte, hogy adjak neki egy nagyobb helyet, ahol a mérkőzés előtti taktikai értekezletet megtarthatja, mert az öltözőben nem lehet. Ez is áthidalható, mert van egy ilyen célra is kiválóan alkalmas tanácstermünk. Ami pluszokat nyújtunk, ezért megéri a fentiekből következő apró kellemetlenség. Summa summárum: funkcionális és esztétikai szempontból is egy csodálatos csarnokot tervezett Huszti Pali! Mini sportszálló lehetne? - Azt mondják, hogy a tetőtérben anélkül, hogy az irodákat meg kellett volna szüntetni - kialakíthatók lettek volna jócskán vendégszobák, vagyis saját bevételt növelő, amolyan mini sportszálló is funkcionálhatna... - Elméletileg igen, de akkor nem ilyen értékű ezdőtermek a mostaniak, mert a fejük fölött dübörögnek, s esetleg süllyed az épület. Ettől függetlenül egynéhány úgynevezett vendégszoba kialakítható lett volna, elismerem, de azokkal jelentősen nem tudtunk volna vállalkozni, mert ahhoz az kell, hogy komplett edzőtáborozni jövő csapatokat, küldöttségeket tudjunk elszállásolni! De, hogy mondjak valamit! Csabán sportszálló is van, de nem megy! - Gyakorlatilag a szekszárdi minőségi sport otthona a csarnok, az ingyenes használatot a pénzügyi támogatás mellett egyfajta természetbeni juttatásként kapják a klubok, egyesületek szakosztályai. Menynyit tesz le ezért - no és másért is - a csarnoknak a város, s mit aknáz ki adottságaiból a ház? - Tizenhatmilliót kapunk arra, hogy a helyi élsportot maximálisan és a szabadidő sportot elérhető, magyar viszonyok közepette átlag alatti árakon tudjuk kínálni, de... Amióta nem csak sportcsarnok, hanem nyolc és fél hektáros sportés szabadidőközpont vagyunk, azóta már az egynapos rezsiköltségünk ötvenezernégyszáz forintról, ötvennégyezer nyolcszázra nőtt. Ha ezt beszorozza valaki 365 nappal, akkor világossá kell, hogy váljon számára: az a hatmilliós bevételi terv, amit a városi önkormányzat számunkra kötelezően előír, nem lenne elég a teljes évi gondmentes üzemeltetéshez. Különösebb fintorgás nélkül megpróbálunk pénzt csinálni, megragadni a lehetőségeket. Tizennégyféle bevételi forrásunk van már, sajnos az alapprofilon, a sporton belüli a legkisebb haszonnal kecsegtető. így mással kell próbálkozni, ha el akarjuk kerülni, hogy november-december tájékán ne kelljen amikor még fokozottabb igény van a küzdőtérre és az edzőtermekre - csökkentett óraszámban, vagy valamely természetesnek számító alapszolgáltatás megvonásával üzemelni. Háborgó egyesületek? - Ennélfogva a sportegyesületeknél kompromisszurhra kéne jutniuk, akik háborognak, amikor megtudják: bizonyos napokon el kell menniük a megszokott helyről. - Igen, vannak ebből kellemetlenségek, s a közös érdek szempontjából az egyesületeknek kéne leszállni a magas lóról. A jó pénzt hozó rendezvények ütemezése, tervezése képtelenség, de így is időben szólunk, hogy ezen vagy azon a napon ne a nálunk, hanem másutt, valamelyik elérhető iskolai tornacsarnokban tartsák az edzéseket. Különben is: eléggé nagy luxusnak érezném, ha pár tizenéves kosaras gyakorlatozása miatt le kéne mondani az óránkénti ezer-ezerkétszáz forintos bérleti díjról. - A csarnok annak idején az adófizető szekszárdiak pénzéből is épült. Ezek a szürke eminenciások eléggé drágán, nehezen elérhető áron juthatnak be a küzdőtérre. Igaz, olyan sportos alapszolgáltatások mint a kondi, a pingpong, a szauna jóval olcsóbb, mint másutt az országban. - A küzdőteret egyszerűen nem adhatom olcsóbban, ennél a tételnél is az országos átlag alatt vagyunk. Ha valaki megfinanszírozná, problémát jelentene: mikor adhatnánk oda. Hétfőtől vasárnapig táblás ház van, már-már megérjük: a négy évvel ezelőtti gigantikusnak, b^^ lakhatatlannak tűnő intézmény kié^B lesz...? Hét végén bezár? - Élnek a szekszárdi polgárok a már általam említett olcsó sportolási lehetőségekkel? - Sajnos nemigen. Jöjjön ki valaki, és győződjön meg a kondi-és az asztalitenisz-terem kihasználtságáról hétfőtől vasárnapig!... Mára már annyira kevesen vannak, hogy fontolgatjuk - a majdnem 55 ezres napi rezsiköltséget nem akármennyivel csökkentendő - nyáron a hét végekre bezárjuk a csarnokot. Mert nincs igény rá! - Ebben a négyéves eseménydömpingben, melyek számítottak a legjobbaknak, a csúcsnak, egy szempontból a nézettség és látogatottság, más szempontból a rangosság alapján? - Sportban a rangosságát illetően ledhetetlen a tavalyi súlyemelő Európ^^fc bajnokság vagy a nyitó világtalálkozónk^ az asztalitenisz főiskolás és egyetemi világbajnokság. Melléjük felsorakozik a magát időközben Világ Kupa fordulóvá kinövő lövész nemzetközi légfegyveres verseny. Nézettségben a rekord - több mint 1300 fizető nézővel az idei márciusi, profi ökölvívógála, ezt követik a nemzetközi válogatott kézüabda-mérkőzések. Más kategóriában a nagy népszerűséget aratott rangos Savaria táncversenyt emelném ki, - visszatérő vendégeink lettek. A jó pénzzel kecsegtető koncertek közül az Eddát és a Bonanzát emelném ki, elértünk mindkét esetben az ezres nézőszámot. Egyidejűleg a legtöbb ember a sportcsarnokban a jehova tanúi tavalyi eseményen tartózkodott: 1700-an voltak. Nézőszámban ez az eddigi abszolút csúcs. A kisebb és nagyobb események megrendezése teammunkát igényel, örömmel elmondhatom, hogy a csarnok valamennyi munkatársa ezekben az esetekben már egy olyan csapatot alkot, mint az itteni nagy versenyek szervezőbizottságai. Úgy gondolom, az események visszhangja e tekintetben is jelzésértékű. BÁLINT GYÖRGY