Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-05-30 / 21. szám

12 _ , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1993. MÁJUS 30. A Gyermekkert nyertesei Háromszázharminc pengő - gyermekcipőre „Testvérközségül fogadom" Rendhagyó sorsolást tartottunk a héten: azokat a gyermekeket választottuk ki, akik, bár szorgalmasan küldözgették rajzaikat, még nem sikerült nyerniük. Közülük került ki a nyolc nyertes. A Béri Balogh Á. u. 102. sz. alatt lévő Olcsó áruk boltja ajándékát, egy édességcsomagot, Böröcz Péter Szek

j szárd. Béri Balogh A. u. 123. A Béri Balogh Á. u. 125. sz. alatt lévő Virágüzlet ajádékát, egy cserepes virágot, Hegedűs Hilda Szekszárd, Körösi Csorna S. u. 39. A Béri Balogh Á. u. 125. sz. alatt lévő Mesebolt ajándékát, egy játékot, Vörös Balázs Tolna, Móra Ferenc u. 3. A Béri Balogh Á. u. 125. szám alatt lévő Palackozott italok boltja ajándékát, egy üdítőt, Erdei István Szekszárd, Alkotmány u. 38. A Csatári toroknál, a Repa cukrászda mellett lévő árusítóbolt tulajdonosának, Ágner Zsuzsanna ajándékát, egy joghurtcsomagot, Páli Éva Szekszárd. Az Amaretto cukrászda Garay téren lévő üzletének ajándékát, egy tortát (szerda du. 14—17-ig) Bagi Dóra Szekszárd, Alpári Gy. u. 10. nyerte. Nyereményeiket a fenti címeken vehetitek át. A Simonetta pizzéria ajándékát, két pizzát, L. Kovács Máté Szekszárd, Wesselényi u. 5. nyerte. Ha hétközben délig felhívod a 313-688-as telefonszámot, rendelésedre házhoz viszik a kiválasztott pizzát. A Csatári toroknál lévő Hírlap-pavilon ajándékát Domsa Robi Tolna, nyerte. Nyereményedet a szerkesztőségben szerda délutánonként veheted át. A nyerteseknek gratulálunk! Az ajándékozóknak köszönjük felajánlásaikat. Szekszárd terebélyesedő testvérvárosi kapcsolatainak egy régi szála a háború előtti évekre nyúlik vissza. A Felvidék visszacsatolása után akció indult a kapcsolt országrésszel való együttműködés érdekében. Ennek egyik formájaként a Magyar Városok Országos Szövetsége azt javasolta, hogy az anyaország városai fogadjanak testvérközségül egy-egy felvidéki települést. Szekszárd képviselő-testülete 1939. július 13-án tárgyalta a szövetség ajánlását, mellyel Kökényes testvérközséggé fogadását kezdeményezte a város felé. Szekszárd készségesen úgy válaszolt, hogy „átérzi a hazafias mozgalom fontosságát és szertettel fogadja Kökényes községet testvérközségül." Ennek mindjárt tanújelét is adva, ezer pengőt tervezett a kapcsolatok felvételére. A Máramaros vármegyei Kökényessel való együttműködés nem ígérkezett könnyűnek. Elsősorban a nagy távolság miatt voltak kétségek, de a testületi tagok többsége lelkesen pártolta az ügyet. Főként kulturális és gazdasági téren láttak együttműködési lehetőséget, de gondoltak az idegenforgalomra, egymás népművészetének megismerésére és szociális jellegű gyermeküdültetési akciókra is. Kökényesnek akkor 4100 lakója volt, közülük 3080 ruszin nemzetiségű. A kapcsolatok gondozására egy munkabizottság alakult Vendel István polgármester vezetésével, tartósnak mondható testvérkapcsolat azonban nem bontakozott ki. Szekszárd az ismerkedő levélváltáskor tájékozódni kívánt Kökényes gazdasági helyzetéről, a lakosság életkörülményeiről. Egyben felajánlotta, hogy szezonmunkákra, de tartós foglalkoztatásra is, munkaerőt tudna fogadni. Gyűjtést is kezdeményezett Kökényes rászoruló lakóinak megsegítésére. 1939 karácsonyára két láda ruhaneműt, cipőt és 330 pengőt gyermekek ajándékozására. A ruhaneműt nagyrészt a szekszárdi izraelita elemi népiskola tanulói gyűjtötték össze, a Pirnitzer és fiai Áruház téli ruhákat adott hozzá. Kárpátalja rutén falujában nagy örömmel fogadták az adományt, a pénzért további 44 pár gyermekcipőt vásároltak és mindent szétosztottak a görög katolikusok karácsonyán. Kökényes bírája válaszlevelében íija: „....mindazért, amiben községünket részesítették, mi azt megköszönni alig vagyunk képesek." Szekszárd első testvérkapcsolata itt véget is ért. Az együttműködést politikai döntés diktálta, kölcsönös előnyökről aligha lehetett szó. Részben ezzel, de főként a háborús évekkel és következményeivel magyarázható, hogy Szekszárd és Kökényes testvérkapcsolata ilyen rövid életű volt. Mostani kapcsolataink fő jellemzője a közeli és távolabbi világba való kitekintés igénye. Tanulás és magunk megmutatása. Kölcsönösen megnyíló ajtók. Kaczián János Menedzser a XVIII. században így élt Mária Terézia Húsz éve jelennek meg az „így élt..." sorozat kötetei, melyek közt a legutóbbi portrét a történelmi tárgyú és életrajzi köteteiről is méltán ismert kollégánk, Ordas Iván írta. Nem építhetett a szerző különösebben az olvasó előzetes ismereteire, hiszen joggal írja, hogy az olyan kivételes személyiségekről is, mint a 11. kötet szereplője, Mária Terézia, csak vázlatos ismeretekkel szolgál történelemoktatásunk. A Habsburg-ház minden bizonnyal legnagyobb, „népeit" 40 évig kormáig zó uralkodónőjéről megtudhatju^P karcsú kötetből, hogy nem trónra szánták, föl sem készítették a császár- és királynői feladatok ellátására, ráadásul igen rossz állapotban lévő birodalmat vehetett át huszonhárom éves korában apjától. Aligha megkérdejelezhető hozzáértése mellett a tanulmány rávilágít egy sor olyan tulajdonságára is, amelyet a ma vezetői is méltán megszívlelhetnek. Talán nem kegyeletsértés, ha azt mondom: a könyvben mintha a njai divat, egy menedzserképző tananyaga is bele lenne foglalva. A császárné utasította bizalmasait, hogy hibáira hívják föl figyelmét. Jó képességű tanácsadókkal, politikusokkal vette körül magát. Valószerűtlen szorgalomról tett tanúbizonyságot, szigorú napirend szerint élt. Emellett persze okos is volt. Ugye nem elvetendő tulajdonságok egy mai vezető számára sem? Mária Terézia és országai számára mindenesetre n^^ hozták az eredményt; megmentette s^P nemzetiségű birodalmát a bukástól, s reformjaival megteremtette egy modernebb államigazgatás alapjait. A könyv a negyvenéves uralkodás szempontjából kutatja és tárja elénk a háborúk mozgatóit, a politikusok jellemét, a királynő magyarokhoz való viszonyát, vagy éppen a birodalom fővárosainak XVIII. századi jellemzőit. Közel hozza azonban hozzánk Mária Teréziát, mint embert, mint asszonyt is. Megtudjuk, hogy a kor szokásai dacára szerelemből ment férjhez, hogy - a pletykák nem igazak! - mindig hűséges feleség volt, ám férje házasságon kívüli kapcsolatait nem mindennapi módon tolerálta. Bepillantást nyerhetünk 16 gyermekével való kapcsolatába, többek között a gyakran idézett levelezéséből. Nem maradnak titokban gyarlóságai, pletykálkodásra, fényűzésre való hajlama, vagy a csokoládéhoz, kuglófhoz, egyéb édességekhez való vonzalma. Ordas Iván legújabb kötete korabeli képekkel gazdagon illusztrált, érdekes és tanulságos olvasmány, jól kiegészíti az itt-ott hiányos történelmi ismereteinket. - rí -