Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-05-30 / 21. szám

1993. MÁJUS 23. _ , SZEKSZÁRDI 5 VASARNAP H add ismeijük meg közelebbről! Honnan jött hozzánk, a kisvárosba? - Az egyesült államokbeli Iowaból, a Mississippi folyó középtája mellől. - Milyen családból származik? - Aha! Hát jó. A Stephenson nevet viselem, ami régi híres név Nagy-Britanniában. A gőzmozdony feltalálója és az első vasút építője az egyik ősöm volt. Aztán a család átköltözött Amerikába. Nagyon régen. Anyai ágon francia va•

k, bár nem egészen, mert egyik nyám indián volt. - Érdekes indíttatást kaphatott. - Anyám óvónő. Gondolom, ez sok mindent elárul. Amikor 14 éves voltam, már segítettem eztazt az óvodában. Szép munka volt ez nyaranta, szívesen emlékszem vissza. - Nem is értem, miért jött Európába, Németországba, német egyetemre? - Amikor 7 éves lettem, anyám francia gyermektáborba küldött idegen szóra, meg aztán Európa látatlanul is élénken foglalkoztatta a fantáziámat. Később külföldi gye^^k is voltak nálunk nyáron. Csereüdülések voltak ezek. Végül is pályázaton nyertem ösztöndíjat Németországba, Nürnbergbe, ahol egy évet töltöttem. Ekkor már 17 éves voltam. Az érettségi után németet és zsurnalisztikát tanultam az egyetemen, de a nyelvtan nagyon keservesen ment, úgyhogy két év után visszamentem Németországba, Stuttgartba. Ott ismertem meg Patrícia kedvesemet, aki most itt van velem, francia és német nyelvet tanít a gimnáziumban. Francia származású. A mai napig is német nyelven folyik a beszéd köztünk. - Végül is milyen diplomát szerzett? - Visszajöttem az államokba, és befejeztem az egyetemet német-újságírói szakon. Gondoltam, idegen nyelvű levelező leszek. - Könnyen jutott álláshoz? - Nem éppen. Nagy gazdasági recesszióban szenvedtünk akkor. Voltak például közgazdász ismerőseim, akik pincérként dolgoztak. Ez sajnos már az egyéni sors. Nagy szerencsémre a Peace Corpshoz, a Békehadtesthez kerülhettem, amely egy minisztériuma az USA-nak, Kennedy alapította 1960-ban. Célja szerint embereket küld oda, ahol segítségre szorulnak, szakembereket kérnek. Kezdetben Afripezni a nyelvvel foglalkozókat. Aztán ki-ki ment a dolgára, szétszéledtünk az országban. Patrícia és én Szekszárdon maradtunk. - Magyarul is kellett tanulni. Nehéz volt? Milyen a nyelvünk? - Szépnek találom. Árnyaltnak. Az első időben 4-6 órán át tanultuk. Magyar családnál laktunk, valahogy kommunikálni kellett. Szóval már meg tudjuk értetni magunkat. - Angolt tanít a gyakorlóiskolában. Csak angolul beszél a gyerekekkel? Scot Stephenson, az amerikai békehadtest Magyarországra küldött tanár közkatonája 1 éve tanítja angol nyelvre a magyar gyerekeket, akik azért szeretik nagyon, mert mindig jókedvű, barátságos. Olyan, mint egy felnőtt barát. kába, Ázsiába, Dél-Amerikába. Orvosok, ápolónők, mezőgazdasági tanácsadók mentek. Aztán tanárok is. Keletre először Magyarországra jöttünk, 1989-ben. - Mégis, miért errefelé? - Először is segíteni akartunk, aztán az országot jobban megismertetni Amerikával, majd fordítva. - Választotta Magyarországot, Szekszárdot vagy küldték? - Nem én választottam. Annyit mondhattam, hogy szívesen tanítanék angolt Kelet-Európában. Közölhették volna, hogy ez mind szép, de most éppen Mexikóbakellene menni. Valószínűleg azt vették figyelembe, hogy már voltak tapasztalataim Európában. - Már egy éve itt vannak, még egy év és vége a szolgálatnak. - Jön majd valaki más. Múlt nyáron 50 amerikai tanár itt járt Szekszárdon tapasztalatokat szerezni, magyarul tanulni, illetve továbbké- Na, azért néha segítek egy kicsit magyarul is. A gátlásokat fel kell oldani. - Persze, mert nem jó, ha a gyere- Nagyon barátságosak, vendégszeretők. Jókat eszünk, együtt vagyunk, barátságokat kötünk. Olvasmányaimból tudom, hogy ez ebben az országban mindig is így volt. A munkanélküliség viszont nagyon nehéz kérdés. Hogy egyáltalán legyen mit az asztalra tenni. Együttérzek velük. Mégis nagyon hiszek a pozitív változásokban, gondolkodásban. - Homo ludensnek, játékos embernek, optimistának megmaradni... Hogy megy ez? - A pesszimizmus ellensége vagyok. Nem jön a busz vagy esik? Hát Istenem. Szóval, valószínűleg a szüleimtől tanultam meg így látni az életet. Persze nem ilyen egyszerű a dolog. Nekem is nehéz mindig jókedvűnek lenni, hiszen látom a nagy-nagy bajokat a világon. De a gyerekekért muszáj. Amiből erőt meríthetek még mindig, az a szép gyermekkorom. Arra gondolok, hogyan lehetne úrrá lenni a nehézségeken. Igazán. Ha az ember tesz is valamit, akkor történik is valami. - Ha célja van, álma is van. - Igen. Nem tudom, mit hoz a sors, de ha visszamegyünk Amerikába, a külügyminisztériumban szeretnék dolgozni. Taláií követségeken. Sokat utazni Jó kontaktusokért élni. Ehhez azonban szükségeltetik még egy-két diplomamutatvány. - Apropó, mutatvány. A főiskolai napokon Gergely főigazgató úr szájkek félnek egy esetleges rossz válasz- harmonikázott, ön meg zsonglőrkötól, ha nem mernek megszólalni. Le- aött. Nagy siker volt. het, hogy jól fogják tudni a nyelvtant, de a kommunikációs készségük nem fejlődik megfelelően. - Megpróbálok jó kontaktust kialakítani. Vidámak vagyunk először is. Valamihez kötjük a tanulandókat. Vannak elképzeléseim, de nem azért mondom, mintha kritizálni akarnám az itteni oktatási rendszert. Másképp csinálom. Valószínűleg hiányzik a pedagógiai képesítésem. Szerintem az a lényeg, hogy szabadabb legyen a nyelvoktatás. Bár az is lehet, hogy én egy kicsit engedékenyebb vagyok. Nincsenek rossz tapasztalataim, munka után is beszélgetek magyarországi kollégáimmal. - Milyenek a mindennapi magyarok? ^ Ez a szeretett hobbim. 16 éves koromban tanultam. Jó játék, nem? Sok gyerek megpróbálja. E gyébként milyenek a magyar gyerekek? - Na, változó. Mint említettem, nem vagyok túl szigorú. Néha rendesen elfárasztanak. De ez nem számít. Mindenütt a világon szeretem, szeretjük a gyerekeket. - Ők is önt, önöket Patrícia és Scot Stephenson. Mondhatni teljes gőzzel. Németh Judit fotó: -kafi-