Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-05-02 / 17. szám

3 1993. MÁJUS 2. , SZEKSZÁRDI VASARNAP ni az első ismerkedő szavak után meglepő, Ön nem kifejezetten magyar nyelvterületről érkezett, noha jól beszéli nyelvünket. - Máramaros-szigeten, a havasok közelében születtem, majd Moldva egykori fővárosában, Jászvárosban végeztem el az egyetemet angol-román szakon. Elméletben rengeteget kaptam, a gyakorlati, technikai feltételek nagyon mostohák voltak. Az érdemjegy, a minősítés szerint mindenki választhatott akkor, hova akar kerülni, én a szülővárosomat kértem. - Ez azt jelenti, hogy még élt akkoriban az ismert asszimilációs program: a magyarokat román, a románokat magyar nyelvterületre irányították? - Nem, az a hatvanas évek vége gyönyörű volt, nem is tudom, hogy jutottunk ide. Általános iskolában kisgyerekeket tanítottam, akkor •

l nyitottak, befogadókészek a ;ok, idősebb korban már nehezebb... Sajnos az idő, a történelem úgy hozta, hogy el kellett jönnünk. A forradalom alatt, decembertől februárig csodálatos hónapokat éltünk meg, azt nem lehet elmondani. Aztán jöttek a márciusi események, először ideiglenesen, majd végérvényesen a családommal együtt áttelepültem. - Szekszárd véletlenül került az életébe? - Öt helyre elmentem, mindenhol szívesen fogadtak volna. Szombathelyen, Kőszegen tájékozódtam, húzott a szívem az Alpok lábához. Szekszárdon is sokat nyomott a latba ez a kis domb. No meg az, hogy szolgálati lakást ígértek. Ezért jöttem, bár az iskola még nem kapta meg a várostól a lakást, átmenetileg megoldották a helyzeApet. ^^ - A feladattól nem tartott, nem félt attól, hogy egy szakközépiskolában, vagy szakmunkásképzőben nem a legfogékonyabb a befogadó közeg? - Nem féltem, megszoktam, hogy rengeteget tanítok, legalább hármas szintre eljuttatom a gyerekeket. Nem gondoltam soha, hogy elbukhatom. Négy osztályt kaptam, az elsősöknek örültem legjobban, velük az alapoktól én indulhattam. - Elég rövid ideje dolgozik a magyar közoktatásban, hogyan került az angol üzleti nyelvet népszerűsítő kísérleti programba. Ismerte valaki, netán önként jelentkezett? - Nem, sőt sokáig nem is vettem túlságosan komolyan. Budapestről érkezett egyszer egy meghívó, a minisztérium és az angol kereskedelmi kamara szervezett egy konzultációt, kétnapos programot nyelvtanároknak azzal a céllal, hogy az angol üzleti nyelv elterjesztésébenn, az oktatás színvonalának emelésében találjon partnereket. Nem éppen menedzsereket, inkább jó titkárnőket, vagy középszintű bankszakembereket kívántak képezni. Hazatérve kiforratlannak találtam a dolgot, de többször kerestek levélben és telefonon, hogy menjek el a következő megbeszélésükre. Ekkor már csak hatan voltunk az országból. A korábbi konzultációk idején közöttünk voltak a szakemberek, sokat beszélgettünk, én az egyikükkel meg mutassák az eredményességét. Ehhez kellettünk mi. Három dologban gondolkodtak: az egyik csoport ellenőrzött távoktatási formában kapta meg a könyv- és hangzóanyagot, a segédeszközöket úgy, hogy úgynevezett tutoriális rendszerben a tanárral konzultálhattak, megbeszélhették problémáikat. Nekem négy ilyen felnőtt tanítványom volt, ezenkívül a másik kísérleti csoport iskolásokAsa a nehezebb úton... Tóth Erzsébetet kevesen, Tóth Asát egyre többen ismerik Szekszárdon. A két név egyetlen személyt takar, a két esztendeje Romániából áttelepült angol tanárnőt. A kereskedelmi szakközépiskola és szakmunkásképző intézet nyelvtanáraként egy kísérleti program résztvevője volt a megyeszékhelyen, aminek során nemrégiben négyen szerezték meg a „London Chamber of commerce" az angol kereskedelmi kamara nemzeti üzleti angol nyelvismeretről tanúskodó diplomáját. is egyeztem abban, hogy olasz nyelvkönyvet küld nekem, mert elkezdtem ezt tanulni... Szóval valamiért bekerültem ebbe a körbe. - Milyen programot ígért? Megtudtam, hogy a minisztérium felhatalmazása alapján az üzleti életben jól alkalmazható nyelvi anyagot a Linguaphone-t szeretnék megismertetni Magyarországon úgy, hogy a gyakorlatban is beból állt. A gyerekek kizárólag írásos anyagból - az általuk adott nyelvkönyvekből - heti négy órán az iskolában, illetve otthoni felkészüléssel tanulták a nyelvet. Ez volt a legnehezebb, hiszen semmilyen hangzóanyagot nem használhattunk, senki nem is vállalta ezt a formát, csak én. Végül a harmadik kísérleti forma az volt, amikor a távoktatás anyagát a nyelvet tanuló teljesen önállóan használja, ezt Szekszárdon nem alkalmaztuk. - Kik vettek részt „kísérleti alanyként" ebben a nyelvoktatási formában? - Három hónapos időszakról volt szó és csak olyanok jöhettek, akik legalább középfokon beszélték az angolt. Hiszen itt egy speciális üzleti-kereskedelmi nyelv elsajátításáról volt szó. A négy távoktatásos hallgató a Dédász négy szakembere volt, ami nagyban jelzi az ottani felfogást és szellemiséget: Horváth Attila, Csiszer Zoltán, Szöllősi Tamás és Paluska Zsolt. Valamennyien kiváló eredménynyel megszerezték a diplomát. Az iskolában igyekeztem a legjobb tizenegy tanulót kiválasztani, sajnos szűk volt a merítési kör, nagyon keveset tudtak a gyerekek. A következő alkalommal azokkal, akiket elsőtől kezdve viszek, sokkal jobb eredményt tudok majd felmutatni. Nagy meglepetés volt, hogy így is ketten, Szuprics Éva és Nagy Gabriella megszerezték a középfokú nyelvvizsgát, amit az üzleti életben a világ bármely részén elfogadnak. - A résztvevőknek tehát megérte, mivel kísérleti program volt, ingyen tanulhattak, mérhették meg magukat. Ön milyen mérleget von, mi a tapasztalata? - Feltétlenül bebizonyosodott az ellenőrzött távoktatás eredményessége. A tanári segítségre, konzultációra szükség van. Jövőre, amennyiben érdeklődő lesz Szekszárdon, folytatható, új csoportot indíthatunk ezzel a módszerrel, természetesen már nem ingyenes formában. Az iskolában a minisztérium állásfoglalása alapján válhat alkalmazhatóvá ez a kitűnő nyelvi anyag, ami a kereskedelmi, üzleti szakmák elsajátítóinak feltétlenül nagy segítséget ad. A világbanki iskolákban, amilyen a keri is, azt hiszem élni kell ezekkel a modern anyagokkal. Javasolni is fogom, hogy 3-4. osztályban már ezt oktassuk, Jia mondjuk valaki statisztikusnak készül, azt az angol szókincset is tanulja meg. - Ön nyilván többször járt Angliában, a nyelvterületen?! - Egyetlen egyszer sem. Jópofa dolog volt, hogy életemben először az iskolával eljutottam Spittálba és ott egy angol tanárral beszélgettünk. A kolléga komoly arccal mondja nekem: „most mondja meg őszintén, aki soha nem megy Angliába, ugye nem tanulja meg igazán a nyelvet?!" Mondom neki: „hát természetesen!" Úgysem hitte volna el az én történetemet. Tényleg nagyon nehéz így nyelvet tanulni, de annak idején én tudtam: soha nem fogok eljutni Angliába... Takacs Zsuzsa Fotó: kafi