Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-01-17 / 2. szám

1993. JANUÁR 17. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Bölcsességek a szerelemről „A szerelem örömei mindig arányban vannak az elvesztésüktől való félelemmel." (Stendhal) .Amit szerelemből teszünk, az minden jón, rosszon túl történik." (Nietzsche) Nőkről, nemcsak nőknek! Új év, új élet tartja a mondás. Ki az italról, ki a nikotinról, ki az édességről próbál lemondani, (majd az egyre emelkedő árak segítségünkre lesznek) van aki több testmozgást fogad meg az éjszakai nagy fogadkozások idején, és olyan is akad, aki egy teljesen új élet fogadalmával lép át az új esztendőbe. Az alábbi összeállítás azoknak szól, akik a házasságukat szeretnék megtartani ebben az évben. (Ha sikerül lehetőleg az elkövetkezőkben. is.) íme az ókori, az újkori és a jelenkori házasságmegtartó intelmek; 1. Ne feledd: házastársad nem a tulajdonod, adott esetben a magányát is tiszteletben kell tartani, ám ^üizben a sajátodat se add fel. 2. A házastársad családját olyannak fogadd el, amilyen, ha számodra elviselhetetlenek, mondj le a házasságról. 3. A házasság a hallgatás és a meghallgatás művészete, ne kérdezz, ám idejében mondj el mindent. 4. Csak annyit kívánj házastársadtól, amennyit te adsz neki. Vedd figyelembe, a házasság nem nevelőintézet és nem taposómalom. 5. Ne reméld, hogy házastársadban mindent megtalálsz, mint ahogy ő sem talál meg mindent benned. 6. A gyermek két egymást szerető ember között erős kapocs, ám a széthulló házasságot nem tartja össze.. 7. Érdekből is lehet házasságban élni, de ezzel olyan erőszakot veszel magadon, amiért később kell megszenvedni. 8. Légy odaadó, de sohase szolgáltasd ki magad. 9. Szerelmet ne követeljünk és hálát ne várjunk. 10. A házasság akár egy épület, sokféle elemből áll, de alapja és kötőanyaga a szerelem. Talán... f Nem árulom el, hogy hol, nem árulom el, hogy mit vásároltam az elmúlt héten, délidőben, amikor már kopogott a szemem az éhségtől. Nemcsak azért mert az reklám lenne, (bár nem tudom miért tilos reklámozni valakit vagy valamit, ami, aki jobb, mint a többi) hanem azért sem, mert nem szeretném elkiabálni. Hátha csak egy kis csoda történt, semmi más. Vendéglátóhely, már zárófélben, az áruból még van a tálcán, ám látszik, hogy hideg, dermedt rajta a zsír. A személyzet takarít, mindenki záráshoz készülődik. Tanácstalanul állok a „hidegtál" előtt, amikor az eladó hölgy mosolyogva rám néz és a legtermészetesebb hangon a következőket mondja: ha megmelegítem akkor eltetszik vinni ebédre? Bizonytalanul bólintok. Ő tálcára teszi, be a mikroba, kenyeret szel, és egyáltalán nem sietősen becsomagolja az egészet. A fizetés után még egy mosoly és a következő szavakkal enged utamra: Jó étvágyat kívánok, a viszontlátásra. Az üzleten kívül megállók egy percre, körülnézek, a lábam alatt föld van, felettem ég, körülöttem az emberek jönnek-mennek. Szóval mégsem álmodom. Aztán arra gondolok, hogy jó lett volna ha mindezt észre sem veszem, ha ez lenne a természetes. Ha mindenhol, mindenki... Talán akkor hét végére nem lennének rongyból az idegeink, talán akkor az egész heti rosszkedvet, feszültséget, nem zúdítanánk rá azokra akiket szeretünk és ők sem miránk. Talán akkor... Sas Erzsébet oldala Eiis Dei: Mit csinálnak a szép magyar lányok a forró itáliai éjszakában? Erre a kérdésre keres és ad is választ ez a riportregény, amelyet a szerző saját tapasztalatai alapján írt meg. Az olvasó első kézből kapja meg a/ információt. Itália alulnézetből, ez lehetne a könyv alcíme. Kávéházi randevúnk új helyszínén, a Gemenc Szálló és Étteremben vendégünk Falussy Mária, a szekszárdi zeneiskola tanára. Pedagógusi pályafutásának 25 éves jubileumát, az elmúlt évben ünnepelve, olvastunk pályájáról, hivatás, zene iránti szeretetéről. Ahogy azt mondani szokás (ebben az esetben nagyon igaz) az egész újság sem volna elég, hogy Öt bemutassuk. (Ha egyáltalán van olyan ember aki Szekszárdon nem ismeri). Mai randevúnkra, mint a Szekszárd Big Band egyedüli hölgytagját hívtuk meg. Ebből már sejtheti a kedves olvasó, hogy beszélgetésünk Falussy Máriával, a zene és a Big Band körül forog. -Az 1980-ban alakult Big Band-nek alapító tagja vagyok. Egyedüli nő azóta is. Valami véletlen folytán a kis Big Bandban is van utánpótlás, egy lány. Úgy látszik, ez már hagyomány. Szeretem a szaxofont. Igaz, hogy zongoristaként kezdtem, aztán a klarinétot választottam, amit nem bántam még, mert biztos vagyok benne, hogy sokkal többet értem el, mintha a zongoránál maradok. Amikor összeállt a Big Band, nem volt szaxofonos, így miután a klarinéttal amit tanultam és amit tanítok - rokonhangszer, a „társaság" érdekében megtanultam szaxofonozni. Még 4-5 évig tanítottam is, a klarinétot pedig 25 évig. Nagyon szeretem a Big Band-ot. Jó „társaságban" vagyok. Jobbról és balról volt tanítványaim között játszom. Talán egy kívülállónak érdekes, hogy ebben a csupa férficsapatban egyedül vagyok nő. Már megszoktam. Idehaza semmi gondot nem jelent, ha külföldön szerepeltünk, Frankfurtban élő barátnőm elszokott kísérni. Nagyon nincs idő ezen gondolkozni, munka van, próbák, fellépések és abban nincs különbség nő és férfi között. A fiúknak néha eszükbejut - nőnapon, névnapomon virágot kapok tőlük. De ha ez elmarad, számomra az a legnagyobb öröm, mert abból érzem, és tudom, hogy egyenrangúnak tartanak, ami férfiaknál a zenei életben és a hétköznapokon is, nagy elismerés. A zene minden ágát szeretem. A népzenét, komolyzenét, könnyűzenét. Hallgatni, művelni, legjobban pedig tanítani. Legfontosabb számomra, hogy megszerettessem a hangszert, ha már eljutottunk odáig, hogy a zeneiskola zenekarában játszhat a gyerek, az óriási sikerélmény mindkettőnk számára. Azt jelenti, hogy zeneileg valaki már „megfertőződött". Sokan kérdezték: van-e csak nőknek és csak férfiaknak illő hangszer? Talán két szélsőséges példát említek. A trombitát általában a fiúk, a hárfát általában a lányok választják. Mindkettőre van azonban ellenpélda is. Bevallom már nem igyekszem beleolvadni a fiúk sötét öltönyös soraiba. Igyekszem mindig színesebben öltözködni. Úgy érzem, hogy egyedüli női tagként kötelességem szaxofont és szint is vinni az együttesbe. Elv is, a király Ha élne, az idén januárban töltené be az 58 évét. Hihetetlen, hogy már 16 éve nincs közöttünk. 654 dal és számtalan film tette világhíressé nevét. Ünnepelt, irigyelt szupersztár volt, mégis magányos. Nem tudta elviselni a reá nehezedő, a népszerűséggel, zaklatott élettel járó terheket. Hódító mosolyát, szívet melengető hangját ennyi év után sem feledjük. Eredeti, első és megismételhetetlen volt. „Areyou lonesome tonight" Elvis. <3