Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-04-11 / 14. szám

1993. ÁPRILIS 11. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 5 A -L. JL hírek úgy szóltak, hogy görög éttermet nyit Szekszárdon... Miért pont azt? Lesz rá igény? - Ez így nem egészen pontos. In­kább úgy fogalmaznék, hogy iternacio­nális konyha lesz az étteremben. Att­raktív és hagyományos ételeket szeret­nék egymás mellett kínálni. Olyan éte­leket, amelyek bizonyítottak már min­denütt a világon. Azt mondom, hogy műszaka, akkor tudják az emberek, hogy az görög étel, egyébként Perzsiá­ból származik, darált hús burgonyával vagy kékparadicsommal, azt hiszem itt azt padlizsánnak hívják vagy a töltött paradicsom, de ezt elfogadja a német az angol és remélem a magyarok, a szekszárdiak is megkedvelik. Kínai ét­terem minden nagyobb városban van. é álunk is lesznek kínai ételek, de úgy fvezem, hogy csak hétvégeken. Egy jo spagetti, ami ugye olasz étel, az min­dig népszerű. A szerb konyhából feltét­len szeretnék választékot. - Honnét lesz ehhez szakács? - Úgy, hogy jártam a világot és min­denhol tanultam valamit. Nem én le­szek a szakács, de a konyhát felügye­lem. Feleségem Xénia, aki egyébként vegyészmérnök, az éttermet, a pincére­ket fogja irányítani. - Járta a világot. Hogy kezdődött ez? - Mi akkor Jugoszláviában szaba­dabbak voltunk, mint a magyarok. Utazhattunk, ahova akartunk. Először mint stopoló (autóstopos) jártam be Európát. Akkoriban Dubrovnik mel­lett egy Cavtat nevű kisvárosban lép­tem fel esténként. Jöttek a Nyugatról a vendégek, hallották az énekem, és meghívtak, hogy menjek ki az ő étter­mükbe is fellépni. Elmentem egy hely­be, ott voltam egy hónapig, addigra egy ^^íásik vendég meghívott egy másik helyre. Ebből éltem és vándoroltam szinte egész Európában. - Később a világot is... - Először egy fúrótornyon dolgoz­tam. Nem volt nagy torony, talán ha ki­lencszázán dolgoztunk ott. Oszlopokon állt a tenger fölött tizenöt méterrel. Ami­kor nagyobb hullámok voltak, felcsaptak a torony aljáig. Két-három havonta me­hettünk néhány nap szabadságra. - Hogy lehet ezt elviselni? - Mindent el lehet viselni. Nálunk abszolút szesztilalom volt. Szinte min­den műszakban riadókészültség. Nem naponta, hanem műszakonként. Ez azt jelentette, hogy mondjuk dolgoztam es­te hattól reggel hatig, kicsit beszélget­tünk, elmentem hétkor aludni, és fél nyolckor riadó. Aki nem vette komo­lyan, azt a következő helikopterrel haza­küldték. Kellett ez, mert gyakran tört ki tűz a tornyon és olyankor mindenkinek tudnia kellett, hogy mit csináljon. - Aztán hajóra került... - Akkoriban Olaszországban énekel­tem. Velencében éltem és felvettek a LI­GA-BUE szervezetbe, amit fehérruhá­sok egyesületének lehet lefordítani. Sza­kácsok, pincérek, londinerek tartoznak - Kikérem magamnak, bár bizo­nyos értelemben tényleg menekült va­gyok. Jugoszlávia egy gyönyörű ország volt. Ott minden megvolt. Volt tenge­rünk, őserdőnk, de még sivatagunk is. Azért beszélek múlt időben, mert én már magyarnak érzem magam. Ha a szekszárdi röntgen nem lenne rossz, már talán magyar állampolgár lennék. Csak a röntgenvizsgálatra kell várnom. Egyébként miután eljöttünk, egy hétre rá kijött a rendelkezés, hogy a férfiak ti­zennyolctól hatvanéves korig nem me­hetnek külföldre. - Ön viszont, ha úgy tetszik, időben e|jött. Miért pont Szekszárdra? - Szabadkához negyven kilométer Szeged. Ott próbálkoztunk először. Nem tetszett a légkör. Aztán Halason „csináltunk" hamburgeriát. De az is Alföld, mások az emberek, ridegeb­bek, hidegebbek, nem éreztük ott jól magunkat. Utána hat hónapig Svédor­szágban éltünk. Onnét is visszajöttünk. Egyik ismerősünk javasolta, hogy menjünk Paksra. Csak hát a Dunán Ba­jánáljöttünk át. Itt Szekszárdon, pont a Béla téren megálltunk. Annyira meg­tetszett a város, hogy úgy döntöttem, itt kell élnünk. - Meddig? - Az egykori Teke sörözőt itt a Dó­zsa György utcában öt évre vettem ki. Ez idő alatt lesz lehetőségünk dönteni, hogy egész életben maradunk-e? - Üzletpolitikáját, tervezett ételvá­lasztékát ismerve nem vagyok abban biz­tos, hogy kell ez a szekszárdiaknak. Kire számít? Kik lesznek a jövendő vendé­gek? - Exkluzív éttermet szeretnék. Olyan embereknek, akik nyitottak az új ízekre és nemcsak zúzapörköltben képzelik az ebédet. Természetesen ná­lam is lesznek hagyományos ételek, az első időkben azt is ki kell tapasztal­nom, mire vevők a szekszárdiak, de a ­hogy is mondják magyarul? - a me­nüétkeztetésnél is azt szeretném, hogy egy hónapban harmincféle étel legyen. Tehát aki ide befizet étkezni, az ugyan­abban a hónapban nem eszik kétszer ugyanazt. Mert hajószakács voltam, a tengeri állatokból készült ételek is ked­venceim, szeretném itt is megszeret­tetni. Egyelőre, mert Horvátországban a szállítás bizonytalan, repülővel hoza­tom az alapanyagot. Ha a szekszárdiak vevők lesznek a tenger gyümölcseire, akkor ezek az ételek mindig szerepel­nek majd az étlapon. - A „menekültek", elnézést, hogy sértés e szó, tranzitállomásnak tekintik Magyarországot, ön úgy beszél, mint aki itt akar élni. - Hogy is mondják magyarul? Fel­lengzős vagy túlságosan érzelgős a szó? Én új hazát választottam magamnak. Magyarországot, és ha bejön a számítá­som, akkor Szekszárdot. TAMÁSI JÁNOS Fotó: KAPFINGER ANDRÁS ide. Az étteremben énekes voltam, de egy kis, talán negyvenkilós szicíliai em­ber volt a főszakács. Előbb csak szórako­zásból segítettem neki, meg hogy elta­nuljam a főzést, később már ő javasolta a főnöknek, hogy kapjak külön fizetést ezért a munkáért. Nagyon sok matróz evett nálunk. Akkor szervezték a legény­séget egy Japánba induló hajóra. Hívtak, hogy menjek el szakácsnak. Nagy hajó volt, nem mertem elvállalni. Végül egy kisebbre mégis elszerződtem. - A Rejtő-könyvekben olvastam, amelyekről azt mesélte, hogy azokból tanult meg magyarul, hogy a szakácsot, ha nem jól főzött, még a tengerbe is be­dobták a matrózok... - Ez azért túlzás, de tény, hogy aki ellen panasz van, a legközelebbi kikö­tőben kiteszik. Volt, hogy repülővel mentem Dél-Amerikába, mert az egyik hajón leváltották a szakácsot és addig nem indultak tovább, amíg oda nem értem. A tengeren nagyon fontos, Internacionális éttermet akarok - Mit jelent az, hogy nagy vagy kis ha­jó? - Hát a nagy hajók, azt hiszem ma­gyarul úgy mondják tankerek, azok in­kább úszó szigetek. Ott a hajón is kis­motorokkal közlekednek a matrózok. A miénk ehhez képest kicsi volt. Száz­nyolc méter hosszú és harmincnyolc méter széles. a legfontosabb az étkezés. Amikor ti­zenöt-húsz napig nem kötünk ki, a matrózok központi témája, hogy mi lesz reggelire, ebédre vagy vacsorára. Ennek kell megfelelni. - Váltsunk témát. Magyarországon egyre több a környező országokból érke­ző vendég. Ha önre azt mondják, hogy jugoszláviai menekült, sértőnek tartja? Vladimír Erdeg 1948-ban született Becskereken, amit akkoriban szigorúan Zrenjaninnak írtak. Iskoláit ott vé­gezte, m^jd énekesként bejárta Európát, hajószakácsként az egész világot. A déli Tűzföldtől Svédország partjaiig et­ték a főztjét a matrózok, a kapitányok. Másfél éve úgy döntött, hogy Magyarországot választja új hazájául. Előbb Szegeden, majd Kiskunhalason élt. Véletlen folytán fe­dezte fel a városunkat. Rövidesen éttermet nyit Szekszár­don, a bíróság mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents