Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-01-17 / 2. szám

1993. JANUÁR 17. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 7 Zsugorított húsipar Ha van pénzed, vághatsz disznót Sokan hiába fenték a fogukat a jó házikocsonyára az ünnepek előtt, nem főzhettek, mert különös szerencse kellett ahhoz, hogy kocsonyahúst vásárolhassanak. Az ok nem abban keresendő, hogy talán ötször annyi vevő volt a disznófejre, körömre, csülökre, mint más években, és ezért mindig gyorsan elfogyott az áru, hanem egyszerűen kevés volt a kocsonyahús. Kevés sertést vág az utóbbi időben a Szekszárdi Húsipari Vállalat, jóval kevesebbet, mint amikor még két műszakban dolgozott. Január elejétől már csak egy műszakban megy a termelés ebben a szuper-modem nagyüzemben, amelyik a legkényesebb amerikai vagy más exportigényeket is ki tudja elégíteni. Pontosabban: tudná, mert maholnap odáig fajulhat a csökkenés, hogy már csak hazai piacra termel a cég. Egyébként ezekben a napokban, hetekben a cég megnevezés a' legpraktikusabb, ugyanis nem lehet tudni pontosan, meddig vállalat és melyik naptól kezdve lesz részvénytársaság. A cégbejegyzési eljárást megindították, s miután így rendelkezett az Állami Vagyonügynökség, már megjelent két or«

JS lapban a pályázati kiírás is a szárdi Húsipari Vállalat privatizáról, magyarán: aki meg akaija venni az adott feltételek mellett, az megveheti. Az eredeti hitelt még törlesztik... Kérdés, lesz-e vevő mostanában, mert jókora adósságteher nehezedik a máskülönben óriási értéket képviselő húsüzemre. A hitelállomány 1,2 milliárd forint, vagyis ilyen mértékű az eladósodás. Bizonyára sokan tudják Szekszárdon, hogy amikor megépült a „húskombinát", nagy hitelekre volt szükség, foként a süllyedés miatt utólag elvégzett korrekció költségeként: összesen hárommilliárdba került a beruházás. Az eredeti hitelből is maradt még 300 millió forint törlesztenivaló, másrészt a később, külön megépített hűtőház költségei tetemesek, de a legnagyobb adósságterhet napjainkban ' mégis az jelenti, hogy a pénztelenség, vagyis szakszerűen kifejezve: a forgótőkehiány miatt fölvett hitelek kamatai az utóbbi években már rendkívül magasak, gazdaságtalanok, elviszik a nyereséget. Több húsipari vállalat csődbe jutott Magyarországon hasonló okok miatt, így tehát a szekszárdi még derekasan állja a sarat, illetve a szabadpiaci versenyt, ami ez esetben többet árt, mint használ. A hőn áhított átalakulás olyanformán megy végbe a húsiparban, s vele egy időben és együtt a magyar sertéstartásban, hogy hovatovább csak az esetlegesség és a bizonytalanság marad. Megszűntek, szétzilálódtak a hagyományos szerződéses kapcsolatok a feldolgozóvállalat és a termelők között. Visszasírni nem lehet, de... Igaz, nem lehet visszasírni ezt egy az egyben, hiszen volt vita, elégedetlenség a minősítéssel és a fizetési késedelemmel kapcsolatban jó néhány esetben, de mégis lehetett tudni a téeszben, állami gazdaságban, hogy hány ezer vágósertést adhatnak el egy év alatt Szekszárdnak, s ugyanígy a magántermelők is biztosra mehettek, nem is szólva arról, hogy a háztáji jószágnak a közössel együtt való értékesítése, elszállítása milyen előnyökkel járt. Másfelől a vállalat helyzete is stabil volt, nyögte ugyan a hiteltörlesztéseket, de érdemesnek látszott kinevelni a szakmunkásgárdát, érdemes volt nyugati vevőket keresni és itthon kiépíteni a vevőláncot, a tolnai kisközségek ellátásától kezdve a budapesti közértekig és a Balaton környéki boltokig. Most többnyire az van, hogy ha zsebből tud fizetni a húsipari üzem a vágósertésekért, az éppen elérhető, megkaparintható jószágért, akkor hozzájut és van mit vágni, feldolgozni. Ha nincs pénze, forgótőkéje, akkor-leáll a termelés. Nehezíti a felvásárlást, hogy nagy a konkurencia. Nemcsak a húsüzemek igyekeznek elhalászni egymás elől a hízott sertéseket, az alaposan megcsappant állományból, hanem „kalózkodó" hazai és külföldi kereskedők is belenyúltak már ebbe a furcsa vásározásba. Mint említettük, a Szekszárdi Húsipari Vállalat nincs olyan kedvező helyzetben, hogy zsebből fizethetne a vágósertést felkínáló gazdáknak, szövetkezeteknek, mégis sikerült ilyen helyzetbe hozni. Segítségére siettek azok a kereskedelmi cégek, például a Sárszeg Áfész és még nyolc-tíz másik, amelyeknek rendszeresen szállítanak húst, töltelékárut. Négy-öt kereskedelmi cég előre fizet, napokkal, sőt egy héttel is, így van miből megvenni a vágni való jószágot. Más kereskedők pedig azonnal fizetnek Szekszárdnak, amikor megkapják a húst és a húsárut, s ez ugyancsak jelentős segítség a húsüzem működőképességének fenntartásához. Egy műszakos működés Mármint az egy műszakos működéshez. Waffenschmidt János, a vállalat igazgatója elmondta, hogy a valamikori 2600-as létszám az elmúlt év végéig 1500-ra csökkent. Keserves kényszerintézkedések, másrészt pedig racionális belső technológiai átszervezés, tevékenységek összevonása alapján jutottak el a mai helyzetig. A hajdanvolt három vágóbrigád helyett most csak egy létezik. Természetesen a körülményeknek megfelelően csökkenteni kellett a szellemi tevékenységet végző dolgozók létszámát is. Mindezek ellenére nemcsak a talpon maradás a cél, vagyis a csődbe jutás elkerülése, hanem az újra fólfejlődés körülményeinek biztosítása, megőrzése. Másszóval, mihelyt tőkéhez jutnak, a leendő privatizáció révén ebben bízni kell -, ismét szeretnék kihasználni az üzem kiváló technikai és szakemberekben rejlő adottságait, az úgynevezett teljes kapacitást. Gemenci József Fáma volt A hír - miszerint a Német Szövet•

I Bank a közelmúltban kibocsátotz új 5, 500, és 1000 márkás bankjegyeket - igaz. Viszont az a felröppent hiedelem - mely szerint ezáltal az 1953 óta érvényben lévő bankók elvesztik hitelességüket - már kacsa. Kacsa a javából! A DPA német hírügynökség közleménye szerint, a bankókat valóban folyamatosan cserélik újra, de a kintlévők párhuzamosan érvényben maradnak. Elsősorban azon honfitársaink számára megnyugtató ez a hír, akiknek - noha valutaszámlájuk nincs - itt-ott mégis hozzájutottak némi márkabéli fizetőeszközhöz. A hír felröppentőiről nem tud a fáma, mint ahogy arról sem, hogy kinek és miért állt ez érdekében. Az álhírek pedig - ahogy azt egy nagyra becsült kollegánk tartja -, azért vannak, hogy megcáfoljuk őket. Lelkünk rajta! Megtettük. - baver Heti jegyzet Az a helyzet... ... hogy föllélegezhetünk; elkészült egy újabb törvény, nevezetesen az abortusztörvény vagy pozitivabb csengéssel a magzatvédelmi törvény. A tervezetek közül az enyhébbiket úgynevezett B-variánst - fogadták el a törvényhozók. Imigyen az anyának is megengedtetik, hogy belekotyogjon saját magzata sorsába; krízishelyzet esetén megvan a lehetősége, hogy elvetesse, hivatalosan tehát létezik abortusz. Eddig rendben is volna. Egy apró dolgot azért hiányolok ebből az egészből. A férfi, mint olyan nem szerepel benne. Nem az nem szerepel benne, hogy nem szólhat bele, hogy semmi köze nincs hozzá, mármint a magzathoz, melynek emlékezetem szerint mégiscsak szülője, nemzője, prózaibban aktív szerepe van a létrehozásában. Egyáltalán az sem szerepel benne, hogy a nőn, esetleges anyán kívül még valaki részese volt a dolognak, felelőssége van, ennek következtében esetleg beleszólása a magzat sorsába. Mindenki másnak van - lehet -; bizottságnak, orvosnak, anyának, takarítónőnek, de az apának nem. Pontosabban miután a törvény nem is említi, ha ugyan jól olvastam, amit nyilván gátol elf ogultságom, hímsoviniszta, egoista létem stb. - a férfi mint olyan nincs. Jogi értelemben legalábbis. Üzenet a férfiaknak: Gyerekek! hátra lehet dőlni a fotelban - egy gonddal kevesebb! (Apu nuku, passz.) Miközben az ember a dolog kapcsán némi szociológiai aspektusok, netán jogszociológiai vetületek fölötti morfondirban kezdene, egy oldalpillantást azért vet a szaporodásbiológiára. Hézagos ismeretei ellenére határozottan emlékezni vét arra, hogy a tudomány jelenlegi állása és állítása szerint a törzsfejlődés jelen fokán álló lényünk esetében a magzat létrehozásához két különnemű lény ivarsejtje - gyengébbek kedvéért fétfi+ nő - szükséges. Ezen módosít, kellő nagyvonalúsággal a jelzett jogszabály. Féifi nincs. Nyilván arról van szó, hogy gerinctelenek lettünk és így visszacsúszva a törzsfejlődés alsóbb régióiba, (lásd egysejtűek amőbák, egyéb véglények), és a nők szűznemzéssel szaporodnak, gyakorlatilag magukban. Nem új a szemlélet, mert például korábbi - átkosbeli jogszabályok kimondják, teszem azt, hogy válás esetén a férfi gyerektartásdíjat köteles fizetni. Ez a törvény azt nem mondja ki, hogy a nő köteles, vagyis védelmezi, sugallja, hogy a gyerek az anyánál kerül elhelyezésre. Nomost nem hiába sugall - mármint a törvény, - mert a hazai joggyakorlat szerint ez történik; gyerek - gyerekek - és persze a lakás az anyáé, - apa egy reklámszatyorral balra el. Az új törvény komplementer a korábbiakkal, igencsak passzol. Egy nem mérvadó, férfi szempontú - nem is létező? - megjegyzés; kissé baljóslatú a tendencia... Amúgy gratula a honatyáknak. -st-