Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-03-28 / 12. szám

1993. MÁRCIUS 21. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 21 Laure ncz , a m egalkuvást nem ismerő kapitány Magyar út az atomizálódó kézilabda ellen Hajnal az ifi válogatott élén Párhuzamok... Érdemes - talán kell is! - bennük a logikát keresni. Utoljára a Csík János vezérelte magy ar női kézilab­da-válogatott tartozott a világ élvonalába. Azé a tréneré, aki a későbbiekben a profi világban (Hypobank Wien) is kamatoz­tathatta képességeit. Utána (nyolcvanas évek közepe) a víz­özön... Sosem látott mélységbe (C kategória) zuhan vissza a sportág. - Új időszámítás 1990. Ekkor adja a kapitányságra a fejét az a Laurencz László, aki a dicstelen időszakban „osztrák" volt (a világhírű Hypobank _Wient és a sógorok női válogatottját di­gálta). A poklok poklát megjárva új­Sói a mennybejutás lehetősége előtt a női válogatott, mely gőzerővel készül az év végi norvégiai világbajnokságra. Ezek után még mondja valaki: nem oszt, nem szoroz, ki ül a kispadon a szövetségi kapitány mifelénk rendkí­vül háládatlan szerepében... Élve a vá­logatott háromnapos szekszárdi tartóz­kodása által felkínált lehetőséggel: „traccspartira" invitáltuk a kapitányt. -AB világbajnokság megnyerése kétségtelenül visszadta a női szakág rangját a sportágban. De már annyira jól állnánk, hogy egy EB-selejtezön megen­gedhetjük magunknak azt a luxust: há­rom-négv standard emberünkről csak úgy - objektív okok nélkül - lemond­junk? - Annak ellenére, hogy ehhez az ócska játékhoz (a szlovének elleni - a szerk.) nem szívesen adom a nevem, változatlanul azt vallom: ez a magyar Klogatott már nem csupán öt-hat, esetleg nyolc játékosból áll, hanem ti­zenötből. Ezt hellyel-közzel már a VB-n is bizonyítottuk, s remélem az el­következendő hetekben a most látot­taknál „hűebben" mutatjuk be. - Elkerülhetetlen, hogy meg ne kér­dezzem: nem egy kockázattal járó gesz­tust gyakorolt Csík János felé azzal, hogy a nagy feladatokra készülő Vasas-játé­kosokról példátlan önzetlenséggel le­mondott, mert... Felismert szükségsze­rűség: velük muszáj nagyon jóban lenni... - Higgye el nincs ebben semmiféle nagylelkűség, kompromisszum, gesz­tus vagy egyebek. Én azt nagyon is ko­molyan gondolom, amit az imént mondtam: ha a Vasason nem lenne te­her akkor sem hívtam volna meg őket. Komolyan mondom: van két csapatra való játékosom. - No, de ha mindjárt holnap kezdőd­ne az a világbajnokság a Vasas kulcsem­berei közül legalább háromnak a csapat­ban a helye. Vagy tévedek? - Lehet, hogy négynek is... Momen­tán Erdős, Varga, Szabó Melinda mel­lett Hang kapus - te­kintettel, hogy ezen a poszton nemzetközi szinten - megszakítva a hagyományokat ­eléggé rosszul állunk. - A férfiaknál már elég régóta egy Veszp­rém kontra Elektro­mos képében megjele­nő főváros-vidék el­lentét mérgezi a sport­ágat. Válhat-e az elő­rehaladást gátló ténye­zővé, hogy ön között és Csík János között nem kifejezetten jó a vi­- Valóban nincs idilli állapot, de ez abszolút magánügy­nek tekinthető. Egyrészt azért, mert szakmai ter­mészetű konfliktusom sosem volt kol­légámmal, mindig is elismertem azt a munkát, amit csinált, azokat az ered­ményeket, amiket elért. Másrészt pe­dig azért, marad más természetű ellen­tét a privát szférában, mert mind a ket­tőnknél első helyen áll - ezt aláhúzot­tan hangsúlyoznám - a nagy közös ügy, a magyar női kézilabdázás nemzetközi sikere. Minden más csak ezután követ­kezik. Vagyis a szakmán kívüli súrlódá­saink, vélt és valós sérelmeink nem gyűrűzhetnek be. E tekintetben különbözünk mi - de nagy általánosságban a sportág képvi­selői is - más labdajátékok itthoni ve­zetőitől, szeretőitől. Valószínűleg ez is az oka annak, hogy a kézilabda - hol a nők, hol a férfiak - hosszabb távon nemzetközi szinten tudott maradni, míg a többi „lezüllött". - Tudom, hogy az ön ars poétikája a csapat mindenek fölöttisége az egyénnel szemben. Nem gond, nem határolja be a további lehetőségeket, hogy most még nincsenek Sterbinszky vagy Gódorné formátumú sztárjaink? - Tény, hogy jelenleg nincsenek olyanok, akik után telefonálnak, kutat­nak a menedzserek, mert inkább csapat vagyunk. Atlantáig még - merthogy ez a végcél - számos kinőhet. - Nagyjából ismerem, pontosabban csak sejtem a Laurencz-féle idegenlé­giós koncepciót, melynek lényege: így nem kellenek. - Abban az esetben, ha csak „levele­zőben" válogatottak, akkor határozott nemet mondok. Ha az igényemet, ké­résemet teljesítik - mintahogy Szilágyi - máris ott a helyük. - Ezek szerint a bundesligás Kiss É., és Elekes esetében nem hajlandó enged­ni még csak egy mákszemnyit is elveiből. Biztos benne: ezzel kapcsolatosan ugyanúgy csatát nyer, mint az itton nem kis port felkavart Szántó-ügyben? - Vallom, hogy a repülőtéri találko­zásokból még nem lesz csapat, különö­sen nem egy ütőképes válogatott. Most is végigmegyek az utamon. - A volt nagy ,jugó" válogatottnál azért a „reptéri recept" is hatásos volt. - Ott azért nagy klasszisokról volt szó!... De ha megnézi a széthullás előtti időszakot hosszabb távon nem volt igazán eredményes ez az engedmé­nyekre épülő módszer. - Mivel a Laurencz-csapat az elmúlt három évben igen hízelgő mérleggel bír a világ élvonalának elitjével szemben, így felfokozott várakozás előzi meg a közelgő vébét. Elérhetőnek tartja a dobogót vagy akár a világbajnoki győzelmet? - A sajtó és a közvélemény szárnyal, aminek van reális alapja, hiszen csak a világelső oroszoktól kaptunk ki egy­szer, a másik meccs már iksz lett. Re­mélni lehet, .elvárni azért nem, hisz mindenki láthatja mennyire előre nem kalkulálható dolgon múlhat egy-egy helyezés. - A menedzselés igazodik az elvárá­sokhoz? - Örülök, hogy kérdezi, mert a mi szakágunk mindig is mostohaszerepet, kapott ezen a téren. Ha az én fizetése­met és a kollegáimét összehasonlítaná a férfi pároséval, a röhögés fogná el. Az új főtitkár már lépett egy rokonszenve­set e tekintetben: bejött az öltözőbe és közölte a lányokkal, hogy bizonyos EB-és VB-helyezésekért mi a tarifa. Emlékezetem óta először fordul elő, hogy nem tekintenek bennünket al­sóbbrendűnek a férfiaknál. A csapat mellett önállóan ténykedő menedzser létezése is biztató: eljöhet az az idő, hogy a válogatottnál annyit vagy még többet kereshet a játékos, mint a klub­nál. Ez lenne a valós értékrend. - Végül arra .kérném - mivel ön a leg­kompetensehb - erősítsen meg vagy cá­foljon egy felröppent szekszárdi vonat­kozású hírt!... - Igaz... A szekszárdiak edzőjével a továbbiakban is komolyan számolok a válogatottaknál, ő a kiszemeltem az if­júsági együttesnél a vezető edzői poszt­ra. Hallottam, hogy vannak néhányan ebben a városban, akik különböző észérvek, érdekek hatására - nem bíz­nak benne, higgyenek legalább nekem: minden erényével és hibájával együtt, én igazán ismerem őt. Bálint György A magyar szélső a szlovén védő lőlölt Fotó: kapfinger

Next

/
Thumbnails
Contents